Következő mérkőzések
Spanyolország
18:002024. július 05.
Németország
Portugália
21:002024. július 05.
Franciaország

Stadion: bontás vagy rombolás?

Az augusztus 29-i Sport7főben elbúcsúztattuk a Puskás Ferenc Stadiont, hiszen több – bár kétségtelenül csupa szóbeli – forrásból úgy értesültünk, az október 11-i magyar–finn labdarúgó Eb-selejtező után bontani kezdik. Ám a cikk megjelenését követően azt a meglepő információt kaptuk, hogy a témában a hazai építészszakmát még senki sem kérdezte meg, pedig ha valaki megtenné, azt a választ kapná: a stadion a maga nemében remekmű, lebontása indokolatlan, megmentése lehetséges és kötelező. Ezért megkerestük Noll Tamást, a Magyar Építész Kamara elnökét, aki ugyan nem fogalmazott ilyen kategorikusan, de meghökkentő tényeket sorolt.

Ballai Attila
2011. 09. 24. 22:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Valóban az a magyar építészek egyöntetű véleménye, hogy vétek, amit terveznek a Puskás-stadionnal?
– Azért ezt nem merném állítani, mert semmit sem tudunk róla, mi készül, milyen szándékok alapján. A legnagyobb probléma éppen az, hogy Magyarországon megszűnt a döntések műszaki előkészítése, pedig megalapozott műszaki tanulmány nélkül felelős döntés ebben az ügyben sem hozható.
– Biztosan nem született ilyen tanulmány?
– Mi nem találkoztunk vele.
– Ez százszázalékosan azt jelenti, nincs is?
– Nem tudunk róla, hogy valaki is elkészítette volna. Pedig a Puskás Ferenc Stadion esetében világszínvonalú munkára lenne szükség, akár egy magyar és nemzetközi szakmai team együttműködésével, mert egy-egy építészeti, műszaki megoldáson nemcsak milliárdok múlhatnak, de az elkészült épület jelentősen meghatározza az országimázst és a nemzeti identitást.
– Mekkora a magyar építész- szakma vagy a kamara kompetenciája hasonló ügyekben? Véleményezési, javaslattételi joga van, esetleg annál több vagy kevesebb?
– Minket korábban azzal a kérdéssel kerestek meg, mi a kamara véleménye a szerzői joggal kapcsolatban. A Népstadion annak idején ugyanis Dávid Károly tervei alapján készült, ám a mi egyértelmű állásfoglalásunk szerint ebből ma semmiféle kizárólagos tervezői jog nem származtatható. Eddig jutottunk, azóta semmiféle visszajelzést nem kaptunk. A kamarának mint köztestületnek azért vannak kompetenciái, de ezek konkrét ügyekben igen korlátozottak. Pontosabban, ha szabálytalanságot észlelnénk, akkor emelhetnénk fel a szavunkat, hiszen ebben az esetben közpénzről van szó, nem is kevésről, nagyon durva becslésem szerint 50-70 milliárd forintról.
– Mi lenne ön szerint a normális ügymenet?
– Mindenek előtt el kellene készülnie annak a bizonyos tanulmánynak, amely szakmai szempontok alapján feltárná a Puskás-stadion paramétereit, és ekkor meg lehetne hozni a döntést: szükséges bontani vagy nem? Ha igen, akkor az újjáépítésre ki kellene írni egy tervpályázatot, ahogyan az annak idején – hogy csak néhány sikeres példát említsek – a Váci utcai Új Városháza, a Parlament vagy a Gellért Szálló esetében történt.
– Mi a tanulmány nélküli, tehát nem abszolút megalapozott véleménye: kell bontani vagy nem?
– Amikor átadták a Népstadiont, korszerűnek számított. De nagyon gyorsan, az első lelátógyűrűig földsáncra épült, a lelátó dőlésszöge miatt a pályától messze vannak a nézők. Az atlétikai pálya ezt a távolságot tovább növeli, így a manapság elvárható aréna jelleg hiányzik, emellett a szintén alapkövetelménynek számító nézőtéri lefedés is rendkívül nehéz lenne. A Puskás-stadion azonban nem önmagában álló kérdés, a teljes tömb területét együttesen kellene vizsgálni. Ennek az óriási területnek a hasznosítása a Papp László Arénával, a SYMA-csarnokkal, a Körcsarnokkal, a Jégcsarnokkal, egyebekkel Budapest és az ország számára is kiemelt fontosságú.
– Még úgy is érdemes ilyen léptékben gondolkodni, hogy olimpiai rendezési ábrándjainkról lassan azért lemondunk végre?
– Szerintem Budapestnek, az országnak, a Kárpát-medencének szüksége van egy komoly, modern 60-80 ezres stadionra, amely egyéb rendezvényeknek is otthont adhat. Ráadásul talán a labdarúgásunk jövője sem reménytelen.
– Mit szól ahhoz a felvetéshez, hogy esetleg a meglévő lelátó elé, annak meghagyásával kellene építeni egy kisebbet, modernebbet?
– A lóversenypályán ezt már megcsinálták, a két régi tribün elé odaépítettek egy borzalmat. Amit ott elkövettek, az vicc, vagy inkább bűntény. Még egyszer nem szabadna megtenni.
– Ha a magyar–finn meccs után mégis megjelennek a munkagépek bontani, önök, építészek széttárják a karjukat, mondván, így jártak?
– Azért ahhoz bontási engedély is szükséges, mi annak a létezéséről sem értesültünk. A bontást végző céget is közbeszerzési eljárással kellene kiválasztani – erről sem értesültünk.
– Hogyan képzeli el a kamara szerepét a Puskás-stadion ügyében?
– Amikor a budai Várral kapcsolatos feladatok elvégzésére miniszteri biztost jelöltek, ő a kinevezését követően először a kamarában tett bemutatkozó látogatást, és azóta nagyon jó munkakapcsolatba kerültünk. Ez a célunk a Puskás-stadion esetében is. Felajánlottuk a szakma segítségét, eddig még nem kaptunk választ. Pedig az ügy országos jelentőségű, és a tudás, ami a műszaki oldalon megvan, nem nélkülözhető.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.