Szigor

Vezető hír volt lapunkban, hogy elkobozzák az adócsalók vagyonát. Ez a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiumának állásfoglalása. Miért hír ez egyáltalán? Nem magától értetődő, hogy a csalással szerzett javak élvezetétől a bűnöst meg kell fosztani? Mert ha ez a hír a 80-as évek végén, a személyi jövedelemadó bevezetésének idején jelenik meg, az természetes, a törvényalkotóktól elvárható megnyilvánulás lett volna. Ám ha az elkobzás lehetőségét csak az szja ránkszabadítása után huszonnégy évvel törvényesítik, akkor a jogállam egy negyed évszázadon át garantálta az adócsalóknak, hogy gyakorlatilag kockázat nélkül folytathassák üzelmeiket, ha rajtakapnák is őket, legfeljebb bírságot fizetnek, ami az ártatlanoknak valóban súlyos teher volt, de a rutinos csalóknak előre kalkulálható költség, amit egy kicsit több csalással jó előre lenulláztak. Erre most kiderült, hogy ez valóban így is volt, leszámítva az áfát jogtalanul visszaigénylőket, akik a maguk naturális primitívségében olyanok voltak, mint az adócsalók virtuális porcelánboltjában az elefántok. Ám azok, akik színlelt költségeket számoltak el az adóbevallásukban, jogellenesen igényeltek adókedvezményt, visszatérítést, egyszerűen nem fizették be a rájuk eső közterhet, fekete-munkaerőt foglalkoztattak, jövedéki visszaélést követtek el, nagyjából azonos elbírálás alá estek azokkal a „megrögzött bűnözőkkel”, akik elfelejtették minden szükséges helyen aláírni a bevallásukat, esetleg nem küldtek vissza olyan, befizetéssel nem járó adatlapot, amit az adóhatóság is elfelejtett eljuttatni hozzájuk.
Elkobozható lesz az adócsalók vagyona? Nagyon helyes, csak ideje lenne az adócsalók körét is meghatározni, egyáltalán: tisztázni végre, hogy mi számít a magyar piacgazdaságban bűncselekménynek, azon belül büntetendőnek, és mi nem. Nem is tudom, hogy jut eszembe egy másik hír, miszerint Princz Gábor egykori Postabank-főnök szállodát építene Győr belvárosába. Ez egy nagyon távoli asszociáció, hiszen Princz Gábornak az adócsaláshoz vagy bármiféle gazdasági bűncselekményhez az égadta világon semmiféle köze nincsen. Igaz ugyan, hogy hazavágta a Postabankot, elherdált pár száz milliárd forintot, de nem bűnös szándékkal tette. Talán azt mondhatná ő is, mint Bajnai prezident a libatenyésztésről, hogy nem értett hozzá. Az más kérdés, hogy akkor miért vállalta el, de hát mit tehetett volna, a körülmények kényszerítették. A bírósági ítélet is szól róla, a legjobb tudása szerint bánt a rábízott milliárdokkal, arról már nem ő tehet, hogy abból csak egy bankcsődre futotta. A bíróság jogerős ítélete tisztára mosta Princzet, a 3,6 millió forinttal nem csak a büntetését rótta le, a tisztesség árát is megfizette. Eszünkben sincs vádolni őt holmi bűntettekkel, csak jelezzük, hogy szegény Princz ügyetlen volt, szerencsétlen és alkalmatlan, mint a lírai költők általában. Hiába írt szívbe markoló szerelmes ömlengéseket, legolvasottabb alkotása a VIP-lista volt. Princz végül megbűnhődött, most tiszta lappal indulna, s építene egy szállodát. Igaz, egy szálloda felépítése még a fideszes vezetésű Győr belvárosában is rengeteg pénzbe kerül, márpedig tudjuk, Princz vagyontalan ember, akiről nem feltételezhető, hogy a bankjából eltűnt pénzekből akár egy fillért is megtartott volna. Persze Princz nem pusztán a spórolt pénzéből akar hotelt gründolni, amikor arra vannak a bankok, hogy a vállalkozók reményteli elképzeléseit finanszírozzák. Ám az a bankár, aki százmilliós hitelt ad egy tehetségtelen, kétbalkezes balfácánnak, aki tönkretette a második legnagyobb lakossági bankot, akinek kezelésében százmilliárdok tűntek el kézen-közön, az vagy maga is hülye, vagy gazember.
Azok, akik elmulasztják az összes kötelezően kijelölt oldalon aláírni az adóbevallásukat, továbbra is következetes szigorral lesznek megbüntetve.