Támogassuk a helyi piacokat

A Mellár Tamás és Lóránt Károly által kezdeményezett gazdaságpolitikai vita elsősorban a rövid távú, akut gazdasági problémák kezelésének lehetőségével foglalkozott. Ez érthető is, hiszen az ország fizetőképességét kell elsősorban megőrizni, amelyhez igen lényeges olyan költségvetési pálya felvázolása, amelyben a bevételek és a kiadások biztosítják a költségvetési hiány folyamatos csökkentését, miközben természetesen fenn kell tartani az államigazgatás, az oktatás, az egészségügy, a közlekedési infrastruktúra és más jelentős államilag is finanszírozott rendszerek működőképességét. Üdvözlendő, hogy Csath Magdolna felhívta rá a figyelmet: napjainkban a rövid távú akut válság mellett egy sokkal súlyosabb hosszú távú krónikus növekedési válság is sújtja az országot. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy hazánk újra és újra költségvetési válságba kerüljön.
A magyar gazdaság hosszú távú sikertelenségét jól mutatja, hogy míg az 1989–90-es rendszerváltás egyik alapvető célja az volt, hogy az ország csökkentse lemaradását a nyugat-európai térséggel szemben, az elmúlt húsz év alatt lemaradásunk nyugati szomszédjainkhoz képest még növekedett is. Az IMF adatai szerint amíg 1988-ban az egy főre eső magyar GDP (összehasonlítható árakon számolva) körülbelül az osztrák hasonló mutató 50 százalékát tette ki, addig 2010-re a hazai mutató már csak az osztrák mutatószám 47 százaléka volt, tehát sikerült szívós munkával 3 százalékponttal növelni hazánk lemaradását. De a rendszerváltás után kialakult gazdasági modell sikertelenségét jelzi az is, hogy az 1990 és 1994 közt a munka világából kiesett közel másfél millió dolgozó újrafoglalkoztatása is csak kismértékben történt meg mind a mai napig, sőt, ezen (nagyrészt roma) emberek gyermekei is munka nélkül nőnek fel, növelve a társadalmi feszültségeket és a bűnözést.
Csath Magdolnának nagyrészt igaza van a receptet illetően, ami a kkv-k támogatását illeti, megjegyzem, ezt az elmúlt húsz évben minden kormány célul tűzte maga elé, miközben a multik túlsúlya folyamatosan növekedett a magyar gazdaságban. Csath Magdolna azzal zárja elemzését, hogy nem lehet eredményeket elérni a hazai vállalkozások támogatásában, ha „nem védjük annyira piacainkat, mint amennyire azt a többi EU-ország teszi”. Ebben természetesen igaza van, de EU-tagként sajnos nagyon nehéz általánosságban megvalósítani ezt a javaslatot, illetve tulajdonképpen csak egy területen lehetne nagyobb mozgásterünk, nevezetesen a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés és a turizmus területén. Erről a lehetőségről gyakran elfeledkezünk, ahogy Csath Magdolna sem említette ezt a cikkében.
A magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban az elmúlt tíz évben a foglalkoztatást nagyon drasztikusan csökkentették. 1998 és 2008 között ezen a területen a munkaerő felhasználás 740 ezer „éves munkaerő egységről” (ÉME) 440 ezer ÉME-re csökkent. Ez elsősorban a kis gazdaságok segítő családtagjainak csökkenésében jelentkezett, de vonatkozott a mezőgazdasági bérmunkásokra is. Jelentősen csökkentették a foglalkoztatást az élelmiszeriparban is. Ez a sajnálatos eredmény részben a nagy gazdaságok túltámogatásának, másrészt az élelmiszerimport hazai termékeket kiszorító hatása miatt történt. Ez a folyamat azonban ma még talán részben visszafordítható, mégpedig anélkül, hogy szembe kellene menni az érvényben lévő nemzetközi megállapodásainkkal. A helyi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket előállító termelési és értékesítési láncok ugyanis támogathatók anélkül, hogy a nemzetközi megállapodásokat fel kellene rúgni. A helyi piacok, a helyi termékek támogatása szerepel mind az Új Széchenyi-tervben, mind a Nemzeti vidékstratégiai koncepció 2020 című munkaanyagban, a baj inkább az, hogy konkrétan csak nagyon kevés történt a már meglevő helyi termék–helyi piac kezdeményezések felkarolására, illetve a hasonló kezdeményezések elindítására. A helyi termelő és értékesítő szerveződések segítéséhez egyébként jóval kevesebb – nagyrészt EU-forrásból biztosítható – pénzre lenne szükség, mint amennyit az elmúlt évtizedben a nagygazdaságok külföldi gépvásárlásainak támogatására fordítottak, segítve ezzel a német és amerikai gépgyártókat és hozzájárulva a magyar mezőgazdaságban a foglalkoztatás csökkenéséhez. Jelentős eredményeket lehetne elérni e téren a helyi termékek értékesítését akadályozó bürokratikus előírások csökkentésével is – amire már az elmúlt évben voltak példák –, de az EU-előírások túlzott átvétele még mindig jelentős akadályokat képez.
A helyi piacok és helyi gazdaság támogatása (pénzzel, szervezéssel és jogszabályi háttérrel) már azért is fontos lenne, mert míg a hazai piacok védelme egyéb területeken igen nehéz – sok esetben egyenesen lehetetlen feladatot jelentene az érvényes nemzetközi szerződéseinket figyelembe véve –, addig az élelmiszer-gazdaságban a helyi kezdeményezések, a helyi piacok támogatása, illetve a helyi termékek népszerűsítése viszonylag kis ráfordítással visszahozhatná a hagyományos termékek egy részét az asztalra, és munkához juttathatna sok vidéki családot.

A szerző közgazdász

A magyar gazdaság helyzetéről indított vita hozzászólói: Mellár Tamás (Válaszút előtt, vitaindító, augusztus 26.); Lóránt Károly (Tisztázó viták kellenek!, augusztus 29.); Csath Magdolna (Gazdaságpolitikai fordulat: de merre?, szeptember 1.); Spaller Endre (Hétköznapi válságkezelés Magyarországon és Görögországban, szeptember 2.); Torba Tamás (Gazdaságpolitika Magyarországon, szeptember 3.).