Trükkös festményhamisítók

Tizenhatmillió eurós csalás, 170 tanú, negyven tárgyalási nap, számtalan átejtett műgyűjtő, szakértő és árverező. Ezek annak a pernek a koordinátái, amelyet a II. világháború befejezése óta eltelt időszak legnagyobb méretű hamisítási botrányának tartanak.

Az államügyészség négy személyt hamisított műalkotások szervezetten elkövetett forgalmazásával gyanúsít. A kölni törvényszék előtt ma kezdődik a nemzetközi árverési piacon dúló konkurenciaharc hátterére is fényt derítő eljárás.
A hamisító kvartett főszereplőjének a hatvanesztendős Wolfgang Beltracchi mondható, aki – mint jól képzett művész – képes volt arra, hogy magas színvonalon hamisítsa a múlt század elején dolgozó német és francia expresszionisták (Max Pechstein, Max Ernst, Heinrich Campendonk, Fernand Légre) alkotásait. Felesége, Helene és annak húga, Jeanette vállalta a festmények forgalmazását, nagyrészt nemzetközi hírnevű aukciósházakon és képtárakon keresztül. A csoport negyedik tagja, Otto Schulte-Kellinghaus, a hamisítványok eredetét elkendőző legenda kialakítását szolgálta. A festmények váratlan felbukkanásának magyarázatáról előbb a testvérek gondoskodtak és 1992-ben elhunyt, gyártulajdonos nagyapjuk örökségére hivatkoztak, aki állítólag lelkes műgyűjtő volt. Később hasonló mesével állt elő Schulte-Kellinghaus is. Az ő nagyapjának, egy 1957-ben meghalt úriszabónak szintén a képzőművészet volt a hobbija, és ez a szenvedély segítette az értékes képek birtoklásához.
A két nagypapa – állítólag – a legendás hírű, hajdani düsseldorfi műkereskedő, a zsidó származású Alfred Flechtheim tulajdonában lévő művekhez azt követően jutott hozzá, hogy Flechtheim 1937-ben elhagyta a nemzetiszocialista Harmadik Birodalmat. Üzletének fennmaradt állománya hosszú időn keresztül eltűntnek minősült, majd csodával határos módon, hála az említett elhunyt nagyapák örökségének, ismét előkerült. Az államügyészség a vádiratban tizennégy hamisított festményt említ összesen tizenhatmillió euró értékben. Ezek hitelességét elismert szakértők bizonyították. A hamisítók igyekeztek a németországi nyomokat eltüntetni, így a kifizetendő pénzek tetemes részének az átutalását az andorrai Bank Creditnél vezetett számlájukra kérték. A Londonban elhunyt Alfred Flechtheim életrajzírója, Ralph Jentsch okozta a hamisítók vesztét, miután a festmények hátoldalára ragasztott Flechtheim-gyűjtemény címkét utánzatnak minősítette, és elindította a vizsgálatok lavináját, amely végül a ma kezdődő perhez vezetett. Jentsch egyben magyarázattal szolgált a hamisítók aktivitását megkönnyítő jelenségre: ez az árveréssel foglalkozó vállalkozások közötti, „friss áruért” folyó konkurenciaharc.