Bár Moammer el-Kadhafi ezredest még nem találták meg, sőt, üzengetésre is futja részéről, az azért kijelenthető, hogy a nevével fémjelzett rezsim Líbiában a hét elején megbukott. Mire számíthatunk az elkövetkezőkben?
– A harcok nem értek véget, egyes helyeken hevesen folynak tovább. A felkelők megítélése szerint is több napig tarthatnak még. Egy különleges kommandót – mely franciákból, britekből, katariakból és jordániaiakból állt –készítettek fel arra, hogy törjön be Tripoliba, és fogja el Kadhafit. Hogy bevetették-e ezt a csoportot Kadhafi főhadiszállása ellen, nem lehet tudni, de ami tény, hogy a vezető nem tartózkodott ott.
– Az eseményeket távolról szemlélve mennyire hihetünk a híradásoknak? Itt is igaz, hogy a háború első áldozata az igazság?
– Mindkét líbiai fél rendkívül élénk dezinformációs kampányba fogott, és mindkét fél teljes mértékben hazudik. A felkelők célja bejelenteni, hogy győztek Kadhafi fölött, pedig még nem, és hogy Tripoli szabad, de még nem az. Kadhafi ezzel szemben elhitetné, hogy az ellenállók nem urai a helyzetnek – ez sem igaz. Az igazság valahol a kettő között van, hogy pontosan hol, azt nehéz felmérni.
– Mivel rukkolhat még elő Kadhafi? Elképzelhető, hogy más példákhoz hasonlóan ellenállásra adja a fejét?
– Azt lehet jósolni – de ez jóslás, semmi több –, hogy amint azt az elmúlt évtizedekben bizonyította, rendkívül okos ember, és akkor lement délre. A korábban vegyifegyver-kísérletei miatt ismertté vált Sebhába, mert ott a térségbeli törzsek hajlandók valóban életüket és vérüket adni érte. Néhány napja elkezdett a nyugati hírszerzés azzal foglalkozni, hogy hol van Kadhafi 15 ezer fős testőrsége. Ezek a jelenlegi hírszerzési adatok szerint szintén elmentek délre, le a sivatagba. Hogy egyesülnek-e, mit akarnak csinálni, ezt prognosztizálni lehet, pontosan megmondani nem. Ehhez még egy adalék: Líbia sajátossága mindig azt volt, hogy a hadsereg gyenge, viszont a titkosszolgálat és a rendőrség erős.
– Elképzelhető, hogy az elmúlt egy-két évtized nyugati katonai intervenciós politikáját követően van új a nap alatt, és valami új harcmodor kibontakozásának lehetünk tanúi?
– Pontosan. Kadhafi nem ostoba. Nagyon jól tudja, hogy a NATO reguláris erőit legyőzni nem tudja, más eszközökhöz kell folyamodnia. De én felhívnám a figyelmet arra is, hogy bár Bush 2003-ban bejelentette, hogy Irakban a feladat végrehajtva, utána még évekig elég komoly ellenállásban volt részük. A jugoszláv háború is rengeteg dolgot bizonyított, ahogy az afganisztáni is. Máshogy fogalmazva, attól lehet félni, hogy ugyanaz a gerillatevékenység kezdődik el, ha Kadhafi délen van, ami elkezdődött Afganisztánban és Irakban is, és melynek a következményeit ismerjük.
– De szárazföldi erőket a NATO részéről aligha vetnek be ezután is…
– Ma az ENSZ-felhatalmazás ezt tiltja. Amit meg lehet tenni, hogy odaküldenek hírszerzőket, kiképzőket, tanácsadókat, akik közül már sokan amúgy is ott vannak, és ezzel a támogatással a helyi erők győznek.
– Kik ezek a felkelők valójában?
– Néhány dolgot velük kapcsolatban látni kell. Egy: a tripoli és bengázi felkelők gyűlölik egymást. Akik elfoglalták Tripoli nagy részét, azok új, nyugati egyenruhában jelentek meg. Új, a Nyugattól kapott fegyvereik vannak. Új terepjárókkal és teherautókkal mozognak. A bengáziak a hagyományos felkelők, ezek pedig a Nyugat által támogatottak. Tehát most lehet prognosztizálni, hogy a koalíció szétesik. A történelem minden koalíciója egy pontig áll fel, amíg a közös ellenséget el nem söprik. Ettől kezdve ezek az erők szembe- kerülnek egymással. Kettő: azért néhány nappal ezelőtt a legnagyobb törzsi vezető bejelentette, hogy a felkelés végén vagy leadja mindenki a fegyvert, vagy vérfürdő lesz. A döntő különbség az egész „arab tavaszhoz” képest az, hogy azoknak nem volt fegyvere. A kairói tüntetőknek sem volt. Itt a fegyver kint van az utcán, hogy azt ki fogja beszedni, arra kíváncsi leszek. Mindennek fényében az, hogy bejelentkezett a korábbi líbiai koronaherceg, hogy hajlandó hazatérni, aligha aktuális kérdés. Ez csak színesíti a történéseket. Bejelentkezett annak idején a román, a görög uralkodó is, akiknek aztán nem lett nagy jövőjük.
– Mi lesz az ország külföldön befagyasztott milliárdjaival?
– Az Európai Unió bejelentette, hogy nagyon sok milliárd eurót, a zárolt pénzeket átadja az új vezetésnek, két feltétellel. Az egyik az, ha ENSZ-felhatalmazást kapnak, a másik pedig, hogy ha megbukott Kadhafi rendszere. Az alapvető dilemma, ami végbement Afganisztánban és Irakban is, hogy ezen pénzek döntő részét a felkelők mindig ellopták; valószínűleg így lesz Líbiában is.
– Az elmúlt napok fejleményei miatt nem lehet ma nem beszélni Líbia jövőjéről, ugyanakkor nem tehetjük meg azt sem, hogy az egész konfliktus eredetéről, a harcok kitöréséről, a nyugati intervenció okairól ne ejtsünk szót. Az arab tavasz inspirációja kézenfekvőnek tűnik, de hogy éppen Líbiában kerekedett ebből ilyen súlyos összecsapás, ahol az erőforrások megteremtése, biztosítása zajlott az elmúlt években, amióta rehabilitálta a nemzetközi közösség Kadhafit, az kérdéseket vet fel. Milyen tényezőket kell figyelembe venni, melyekről a mindennapi hírekben kevés szó esik?
– A dolognak több összetevője van. Először is, Líbia adja a világ kőolajtermelésének 2-3 százalékát. Ennek a minősége kiváló. Ez a kőolaj mintegy 15 százalékban ellátta Franciaországot, Spanyolországot, Ausztriát, Olaszországot, Németországot stb. Tehát a líbiai kőolaj rendkívül fontos. A világ számára a fő kérdés az, hogy kié legyen az olaj. Aki meg tudja szerezni – például Franciaország vagy Olaszország –, az döntően meg tudja menteni a saját gazdaságát. Elkezdődött a harc érte, ami azt jelenti, hogy a britek, a franciák, az olaszok, a katariak és a jordániaiak szeretnék megszerezni az olaj- és földgázlelőhelyeket. Már arról van szó, hogy kiszorítják az oroszokat és a kínaiakat. Ennek hosszú távú kihatása lesz Szíriára, mert ettől kezdve az oroszok és a kínaiak semmilyen, az országot komolyabban elítélő ENSZ BT-határozatba nem fognak belemenni, hiszen ezzel elveszítik ottani befolyásukat, Oroszország például haditengerészeti bázisát.
– Kadhafi személyes kapcsolatai nyugati vezetőkkel, a róluk birtokában lévő információk milyen szerepet játszhattak?
– Miután Kadhafi ellen elkezdődtek a tüntetések, elkövetett egy rendkívüli hibát. Azt üzente, hogy Sarkozy ne ugráljon, hiszen a választási kampányát ő fizette zsebből zsebbe. Ha valami Franciaországban tilos, ez az. A szexbotrányokat meg lehet bocsátani Dominique Strauss-Kahnnak, mindenkinek, ezeket az anyagi ügyeket nem.
– Ez azt jelenti, hogy nem minden alap nélküli volt ez a kijelentés?
– Ezt innen lehetetlen megmondani. Nyilván, ha Kadhafi ezt mondta, akkor valami van mögötte, de azért az ő múltjában van néhány olyan pont – repülőgép-felrobbantás, berlini diszkóé és még sorolhatnánk –, melyeket a világ ugyan megbocsátott, ám a szavahihetőségét megkérdőjelezte. A francia vadászgépek előbb szálltak fel, mint hogy a felhatalmazás megjött volna. Ez persze senkit nem izgat.
– A NATO-hadművelet lefolyása nyújt némi fogódzót?
– Az ENSZ felhatalmazása nem arra szólt, amit végül csináltak. Az egyetlen pont, amit eddig betartottak, hogy szárazföldi erőket nem küldtek oda. Egyértelműen azt mutatják az események, hogy a civil lakosság védelme helyett a NATO-légierő bevetése a felkelők katonai támogatását célozta. Ráadásul ez a háború eddig öt hónapig tartott, ebből 20 ezer bevetése volt a NATO-nak. Ami azt jelenti számomra, hogy elkezdtek gondolkozni az orosz, a kínai, és az iráni vezérkarban, hogy a világ legerősebb katonai-biztonságpolitikai szervezetében nagyon nagy baj van, ha öt hónap kell ahhoz, hogy egy harmadrangú hadsereggel alig rendelkező afrikai hatalmat legyőzzenek. Ez mind belejátszott abba, hogy a kőolajkérdések mellett felmerültek biztonsági kérdések is.
– A térségi politikára milyen hatással lesznek az események?
– Nagyon sok rosszat el lehet mondani a korábbi afrikai vezetésről, például Mubarakról, de a szélsőséges erőket kézben tartották. Ezek a szélsőséges erők most előjöttek. Lehetetlen megmondani, hogy például az egyiptomi választáskor menynyit fognak kapni. És lehetetlen megmondani Líbiában, hogy milyen erők emelkednek fel. Elképesztő mennyiségű fegyver került elő. Kadhafi megnyitotta a fegyverraktárait, a NATO a legjobb fegyverekkel látta el a felkelőket. Máshogy fogalmazva, ezen fegyverek jelentős részét ellenünk fogják felhasználni, néhány hónap múlva egyéb harctereken. Mi a fő veszély? Jelenleg a gerillaháború, ugyanaz, ami Irakban megtörtént, ugyanaz, ami Afganisztánban megtörtént. Kitűztek fejpénzt az elmúlt órákban Kadhafi fejére, ugyanezt csinálták Szaddám Huszeinnel. Tehát akár akarom, akár nem, a párhuzam adva van. A gerillaháború, a robbantások, a gazdasági, politikai stabilizáció ellen hat.
– Mi lesz a Nyugat által olyannyira áhított demokratizációval?
– Most jó, hogy bejelentette az Átmeneti Nemzeti Tanács, hogy nyolc hónap múlva választások lesznek, ám ezt mindenhol bejelentették az arab világban, és sehol nem tartották be. Mi a hármas jelszava a felkelőknek? Szabadság, egyenlőség, testvériség. Mit jelent ez? Hogy mindent a franciáktól kaptak. Ha az amerikai gondolkodókat megnézem, azt mondják, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava egymást kizáró. Ezt Líbiában meghirdetni több mint merészség. A kérdés a következő: megint eljutottunk oda az elveinkkel, hogy egy működőképes államot fölvált egy működésképtelen állam. Ugyanezt eljátszottuk rengeteg helyen.
origo.hu
Péter vitéz – Bayer Zsolt verse
