Moldova. A magyar nyelvben e név alatt évtizedeken keresztül elsősorban Moldova Györgyöt értettük. (Érdekes lenne megtudni, az író Reifről miért éppen Moldovára „magyarosított”.) Tudtunk persze a Moldovai SzSzK-ról, mint a Szovjetunió egyik „autonóm” köztársaságáról, de különösebb ügyet nem vetettünk rá. A nyelvi, történeti problematikára – miért létezik egyszerre Moldva és Moldova – a szovjet birodalom szétesése irányította rá a figyelmet. Bereznay András, a lapunkban is rendszeresen publikáló történész-térképész szerint a megkülönböztetésnek éppen nyelvi és történeti értelemben nincs értelme, de valahogy mégis ketté kell választani a Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter határolta terület Romániához tartozó (Moldva) és a Pruttól keletre fekvő részét (Moldova). Arról már nem is szólva, hogy a Dnyeszteren túli – oroszok és ukránok lakta – terület keskeny sávja is a mai Moldova részét képezi, de ez a téma már végképp nem ide tartozik.
Mi, magyarok könnyedén szétvághatjuk a gordiuszi csomót, ha Moldva és Moldova helyett Etelközt emlegetünk. Mi több, a középkorban is írtak össze Chisinauban római katolikus hitű magyarokat. Lenne tehát dolguk errefelé a magyar régészeknek és történészeknek, de mi most futballozni érkeztünk a moldovai fővárosba.
Kisinyovban ritka vendég a turista, Varga György magyar nagykövet azt mondta a magyar küldöttség vezetőinek, amikor hétfőn este megvendégelte őket, hogy idén az első negyedévben csupán ezer külföldi látogatott Moldovába, s ebből hatszáz ráadásul üzleti ügyben. A meccsre érkezett mintegy ötszáz magyar szurkoló ez alapján megduplázta a harmadik negyedévi létszámot. A helyiek szeptemberben igazán a magyarok kedvében járnak, a nem túl gyakori kisinyovi építészeti emlékek egyikében, az omladozó, klasszicista orgonateremben 22-én Liszt Ferenc Koronázási miséjét adják elő, amit hatalmas drapéria hirdet a „legnagyobb moldovánról”, Stefan cal Maréról elnevezett forgalmas úton. S noha Kisinyov valóban nem éppen idegenforgalmi célpont, nem is a világvége, átlagos balkáni hangulatú nagyváros, amelyben a globalizáció áldásainak – telefon- és internetkapcsolat, bankkártyahasználat – köszönhetően a külföldi vándor is könnyen feltalálja magát. A magyar drukkereket sem kellett félteni, tegnap délután a belvárosban lépten-nyomon kisebb-nagyobb csoportjaikba bukkantunk, a szokásos módon hangoltak az esti összecsapásra. A saját programjuk szerint ugyanezt tették a játékosok is. Délutáni találkozásunkkor Egervári Sándor így számolt be a készülődésükről:
– Délelőtt sétáltunk egyet, próbáljuk agyonütni az időt a mérkőzésig. Sok okosat ilyenkor már nem lehet tenni, csak arra ügyelhetünk, hogy senki se egye degeszre magát, pláne ne olyan helyi specialitással, ami gyomorrontást okozhatna, s az ebéd utáni pihenő ne nyúljon túl hosszúra, mert akkor a játék is könnyebben álmos lehet. Igyekszünk tanulni a svédek ellenünk elkövetett hibájából, a terveink szerint már az első perctől kezdve nyomás alatt tartjuk a hazaiakat.
A kapitány azt is elárulta, nem csak Juhász, Vanczák is vissza-, azaz bekerül a csapatba, ebből fakadóan Laczkó pedig ki. A támadósor változatlan.
Noha a sikerek még váratnak magukra, Moldovában a futballmeccs kihagyhatatlan szórakozás. Ennek megfelelően tegnap is megtelt a tízezer-ötszáz fős Zimbru-stadion, amely kis ékszerdoboz a málló, tizenhat emeletes tömbházak tövében.
A helyi közönség egy csoportja szétfütyülte a himnuszunkat, egy ízetlen transzparens hazánkat becsmérelte, mégsem éreztük ijesztőnek a hangulatot. Attól pedig egyenesen megnyugodtunk, hogy Egervári elvárásának megfelelően az első perctől kezdve a mieink birtokolták többet a labdát. Az első nagy helyzet mégis a hazaiak előtt adódott, Juhász hibáját és Vanczák lassúságát kihasználva Suvorov lőhetett kapura, de éles szögből kevéssel mellé. Fortuna velünk volt, az ellentámadásból rögtön gólt szereztünk. Hajnal ívelte Gaiduchevici kapuja elé a labdát, amit rövid flipper után Vanczák tett a helyére: a bal felsőbe (0-1). A gól után kiegyenlítetté vált a játék, kifejezetten nagy volt az iram. A 20. percben a Kaposvárott szereplő Alexejev ijesztett ránk, ugyancsak éles szögből ő fölé bombázott. Vargának és Komannak köszönhetően a magyar csapat jobb szárnya volt az aktívabb, elől Szabics kicsit fáradtan mozgott. Az első félidő végét Elek aranyozhatta volna be, szép összjáték végén a kapusba rúgta a labdát, de szünetre az 1-0-s vezetéssel sem lehettünk elégedetlenek.
Az 54. percben az addig kifogástalanul bíráskodó horvát játékvezető, Ivan Bebek szabályos góltól fosztotta meg a magyar válogatottat: Rudolf nem volt lesen, Szabics pedig nem avatkozott közbe. Ezután Vanczák csúsztatott mellé szögletből, majd moldáv, s újabb magyar helyzet – nem is egy, három-négy, többségében Rudolf főszereplésével – következett. Lüktetett a meccs; aminek már a végét vártuk. A hajrában újabb fals üzenetet kaptunk a B középtől, de ki bánta, amíg vezettünk. A 82. percben már 2-0-ra, hiszen a felfutó Varga passzát a több helyzetet kihagyott Rudolf perdítette a jobb sarokba.
Nyertünk tehát, így tovább él az Eb-szereplés reménye. A koronázással még várnunk kell, de ráadásként egy vidám etűd felcsendülhetne a szeptember 22-i Liszt-koncerten.
Az E csoport másik két mérkőzésén a hollandok Helsinkiben is megtartották százszázalékos mérlegüket (0-2), a svédek pedig gól nélküli első félidő után idegenben is begyűrték San Marinót (0-5). Az állás: 1. Hollandia 24 pont/8 mérkőzés, 2. Svédország 18/8, 3. Magyarország 18/9, 4. Finnország 9/8, 5. Moldova 6/8, 6. San Marino 0/9.
Okos játék. Egervári Sándor meglehetősen visszafogottan értékelt a siker után: „Természetesen nagyon örülünk a győzelemnek, sokat tettünk ennek érdekében ezen a napon. Kollégám, Gavril Balint csodát tett az elmúlt napokban, hiszen ebben az évben messze a legjobb játékát produkálta a moldáv csapat. Többek között ezért is volt nehéz megszereznünk a három pontot.” Amikor megjegyeztük, szerintünk a magyar válogatott is a legjobb teljesítményét nyújtotta a selejtezősorozatban, akkor sem ragadtatta el magát. „Úgy fogalmaznék, nagyon okosan és fegyelmezetten futballoztunk, a nehéz pillanatokban is képesek voltunk higgadt megoldásra elöl és hátul is” – felelte a kapitány. Bővebb, az eddigi kilenc mérkőzés értékelésére is megkértük. „A vezetőink azt az elvárást támasztották velünk szemben, hogy a negyedik kalapból a harmadik, esetleg a második helyre lépjünk előre. Ezt már most teljesítettük.”
origo.hu
A jövő évi költségvetés az új gazdaságpolitika költségvetése lesz
