Vita Hitler bunkereiről

Komoly társadalmi vitát gerjesztett Franciaországban, hogy egyes II. világháborúval foglalkozó hagyományőrző egyesületek felújítanák és több helyen régészeti parkokká alakítanák a Hitler által a szövetségesek előrenyomulását megakadályozni szándékozó atlanti fal náci bunkereit, rókalyukjait.

Ezerháromszáz kilométer hoszszan húzódott a francia partok mentén a Hitler által építtetett, a spanyol határtól Norvégia északi részéig tartó atlanti fal. A II. világháború eme gigantikus védelmi rendszerét a nácik a szövetségesek megállítására építették. A franciákat a háború után nem hozta lázba az épületkomplexum rekonstrukciója. Sőt, évtizedeken át inkább takargatták, egyes helyeken pedig ráépítkeztek a francia történelem eme csúf mementójára. Sokak szerint ugyanis az atlanti fal egyet jelentett a kollaborációval. A védvonalat a helyieknek kellett felépíteni. Egy 91 éves építőmunkás, Rene-Georges Lubat szerint a körülmények nem voltak olyan szörnyűek, mint ahogy azt sokan gondolnák; vasárnaponként hazamehettek, és még alapfizetést is kaptak. Sztálingrád ostromát követően azonban már szögesdróttal körülkerített táborban laktak a munkások. Lubatot a háború után szégyenérzet gyötörte, olyannyira, hogy a hadifogságból hazaérkező bátyjai visszatérésére rendezett ünnepségre sem ment el. Úgy véli ugyanakkor, az erődrendszert ennyi év után már rekonstruálni kellene, hiszen a franciáknak fontos emlékezniük arra, mit kellett túlélniük.
Ezt az elgondolást próbálja meg átültetni a gyakorlatba az atlanti fal Arcachon szektorának régészeti kutatását végző csoport. Vezetőjük, Marc Mentel elmondta, a Bordeaux-tól 55 kilométerre délre fekvő szakaszt sok turista keresi fel, akik azt várják, sokkal jobb állapotban lehessen megtekinteni a bunkereket. Mentel szerint az elmúlt négy évben jelentős változásokon ment át a náci védvonal megítélése, egyre többen állíttatnák helyre az erődrendszert. „Nagyon sok francia vállalat gazdagodott meg a náci építkezésekből; ezek a cégek ráadásul a háború utáni újjáépítésekből is markánsan kivették a részüket” – állítja a témáról írt tavalyi könyvében Jerome Prieur. A szerző szerint a franciák úgy viselkedtek, mintha a kollaboráns cégek nem tettek volna semmi rosszat. Ám akad egyéb probléma is az atlanti fal körül, véli Hugh Schofield. A BBC publicistája szerint mivel a rendszert a nácik építették, így nem része a francia örökségnek, és mivel a náci megszállás és a Vichy-időszak rossz emléke, ezért inkább számít szégyenfoltnak, mint történelmi örökségnek; emiatt egyetlen francia kormány sem lesz, amely emléket emelne a nemzeti gyalázatnak.