Egy 2009. április 2-án keltezett, Christopher W. Murray, az Egyesült Államok európai uniós nagykövetségének ügyvivője által aláírt távirat az öt évvel korábban az EU-hoz csatlakozott közép- és kelet-európai államok helyzetét elemzi az unión belül. Szakértők rávilágítottak arra, hogy az uniós döntéshozatali folyamatokra a tagországok kis koalíciói gyakorolják a legnagyobb hatást, ezeket a csoportokat kell azonosítania Washingtonnak, azon belül pedig a legerősebb tagállammal kell párbeszédet kezdenie egy-egy témakör kapcsán. Egy brüsszeli kutatóintézet szakértője arra hívta fel a figyelmet, hogy a koalíciókon keresztül rendkívül könnyű befolyásolni az EU intézményeit. A szakértő három csoportra osztotta a közép- és kelet-európai országokat: akik igyekeznek hatással lenni a döntéshozatalra; akik ugyanerre törekednek, de sikertelenül; végül, akik megelégszenek azzal, hogy az EU-ban kialakult konszenzussal értsenek egyet – ez utóbbi csoportba sorolták hazánkat. „Magyarországnak nem érdeke befolyásolni a döntéshozatalt, leginkább a hazai gazdasági és politikai kihívásokkal van elfoglalva” – olvasható. Lengyelország, Csehország, Románia és Litvánia is érdekeinek érvényesítésére törekszik.
Az Európai Tanácsnál igazgatóként dolgozó Jim Cloos a 2009. márciusi uniós csúcstalálkozót hozta fel példaként hazánk súlytalanságára: a közép-európai országok vezetői magára hagyták Gyurcsány Ferencet, aki azt javasolta, az unió nyújtson támogatást az EU nehéz helyzetben levő közép- és kelet-európai tagországainak.
origo.hu
Új részletek Till Tamás ügyében: így emlékszik a gyanúsított a tragédia éjszakájára
