1. A külső megfog
A 2021-ben debütált, második generációs Mokkával formai szempontból új korszak kezdődött az Opelnél, a vásárlói visszajelzések alapján pedig nagyon bejött a radikális váltás. Nem véletlen, hogy a kiskategóriás szabadidő-autón akkor megismert jegyek végül az egész palettán elterjedtek. Most azonban elérkezett az idő a frissítésre, ami az alapformát nem érintette, inkább amolyan optikai finomhangolásról van szó. Amellett, hogy az új márkajelzést használják, módosították az első fényszórókat és a lökhárítókat is, illetve az összes krómozott díszítőelemet elhagyták a karosszériáról. Hátul annyi a változás, hogy a bennzinmotoros modelleknél egy helyett már két kerek kipufogó-végződést találunk a lökhárító jobb oldalán.
Fotó: Opel
2. A belső megtart
A magas és vaskos küszöb miatt le sem tagadhatná a Mokka, hogy rokonságban áll több Stellantis-termékkel (pl. Peugeot 2008), de azért az is látszik, hogy az egyes márkáknak van némi önállósága. Például nagy piros pont jár azért, hogy az Opel kitart a hagyományos, fizikai gombokkal kezelhető klímapanel mellett - ilyenkor jön rá a vezető, hogy nem ideális mindent a “színes-szagos” óriásképernyőkről vezérelni. A másik fontos pozitívum az ülés: az Opel ebben élenjáró,
pontosabban ahhoz képest, hogy egy kiskategóriás SUV-ről van szó, az üléskomfort magasabb kategóriákat idéz.
A korábbi típusban látott, egyszerű hatást keltő digitális műszerfal és a központi kijelző nem maradhatott a régiben, utóbbinál csempeszerű ikonelrendezést használnak, amivel sokkal áttekinthetőbbek a menürendszer. A mai trendeknek megfelelően a hangvezérlés sem hiányozhat a repertoárból, a “Hey Opel parancs után világnyelveken több funkciót elérhetünk.
3. Egymás után jönnek a hibridek
Hibridfronton belehúzott a német márka, ugyanis a Corsa, az Astra és a Grandland után a Mokkában is megjelent a vegyes hajtás. A Toyotáéhoz vagy Hondáéhoz képest sokkal kisebb kapacitású, 48V-os rendszert használ a Stellantis, méghozzá az 1,2 literes, háromhengeres, turbós benzinmotorral karöltve. A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy a parkolási manővereket szinte mindig villamos hajtásban végezhetjük, ám ha úgy állnak a csillagok (pl. kedvező hőmérséklet, kis sebesség), városban is meg tudunk tenni rövid távokat anélkül, hogy a benzinmotor beindulna. A 136 lóerős rendszerteljesítmény miatt az erőtartalék megfelelő, ám a háromhengeres folyamatos beindítása és leállítása nem feltétlenül kellemes - kicsit azt érzi a vezető, hogy több vetélytárs hibridrendszeréhez képest ez inkább amolyan félmegoldás.
