A HVG rátette mutatóujját a kor ütőerére, és csalhatatlanul megérezte a legfontosabbat, a halaszthatatlant, a problémahierarchia csúcsát, Csomolungmáját – és nem is késlekedett tovább:
Megkereste Namíbia vadásztatással foglalkozó egyik társaságát, és feltette a könyörtelen kérdést nekik:
- Márciusban befolyásos barátaival vadászott-e önöknél Bayer Zsolt, és vele volt-e Semjén Zsolt?
- Milyen vadakat ejtettek el?
És most itt ülök, összeomolva, és próbálok rájönni, hogyan nyomozhatták ki ezek a zsenik, ezek a Sherlock Holmesok ezt a hétpecsétes titkot?
Nem tudom. Fogalmam sincs. Nem csoda, hogy nem náluk dolgozom.
S csak egyre tudok gondolni szerény képességeimmel: Talán onnan indultak el, hogy kétszer is megírtam namíbiai vadászkalandjaimat.
Megírtam egyszer itt, azután pedig itt.
Továbbá az Az időn túl kávézott Rezeda Kázmér című írás bekerült a Rezeda Kázmér utazásai című könyvem második kötetébe is. (Lásd itt!)
A másik a harmadik kötetbe fog bekerülni.
Szóval, nem tudok másra gondolni, csak erre. Hogy ezek a hávégés zsenik innen vették az ötletet. De most mondd, hogy jutott eszükbe! Nekem soha nem sikerült volna…
Mindenesetre most szólok, hogy a megszólított namíbiai társaság semmilyen információval nem fog szolgálni. De én annyira összetörtem a „bizonyítékok” súlya alatt, hogy vallani akarok.
Töredelmesen bevallom, mindjárt a legelején, hogy „befolyásos barátaim” legbefolyásosabbika, Semjén Zsolt nem volt velünk márciusban. Bocsássátok meg nekem…
S akkor az elejtett vadakról.
Meglőttem a Big Five-ot – de ha már ott voltam, hát mindjárt kétszer.
A két garnitúra Big Five volt a bemelegítőm.
Ezt követően elejtettem még öt elefántot – ebből négyet csak azért, mert szövetségre léptem a kínai kommunista párttal, és nekik adtam el az agyarakat afrodiziákumnak.
S ezek után tettem fel az i-re a pontot, ugyanis terítékre hoztam három sivatagi krokodilust.
Nagyon ritka fajról beszélünk, és szigorúan védett. A Namib-sivatag Sossusvlei nevű „sókamrájában” él, a Petrified fák árnyékában, ezért is hívják őket Petrified krokodilnak.
Az éj leple alatt lőttem meg mind a hármat, helikopterről, majd helikopterrel szállítottuk el őket a szálláshelyre, ahol azon nyomban csinos kis női ridikülöket csináltattam kettőből (elnézést, miket beszélek én itt, szóval gendersemleges és nembináris ridikülöket csináltattam!), a harmadikat pedig trófeaként becsempésztem az országba (ürgebőrbe varrtam a nagy testet, ezért külön meggyilkoltam 243 darab ürgét).
Így történt, tekintetes bíróság.
Kérem, kegyelmezzenek…
Egyszersmind megígérem, ezentúl előre beszámolok a HVG-nek minden egyes tervezett utazásomról (tervezek egy Ózd–Kazincbarcika körutat), és kikérem az engedélyüket és a véleményüket.
Ugyanis beláttam, nekik van a legtöbb közük hozzá, mikor, hol vagyok és mit csinálok a szabadidőmben…
