Embervadászat 2006-ban – milliós kártérítések 2008-ban

A tüntetők bántalmazását rögzítő, rejtélyesen elkallódott felvételek, az összes, rendőri vezetők ellen indított eljárás leállítása – nem túl könnyű feladattal szembesül a 2006-os rendőri brutalitások és jogsértések áldozatainak ügyében eljárva a Nemzeti Jogvédő Szolgálat. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető kiemeli: nem szabad elfeledni mindazt, ami történt.

– A bántalmazások egyöntetűen a televízió ostromát követő időszakhoz köthetőek; feltűnő változás figyelhető meg a rendőri erők magatartásában 2006. szeptember 17-18-án és szeptember 19-ét követően.

– A rendőri brutalitás egyértelműen szeptember 19-én vált tömegessé, ugyanis szeptember 18-án fordult át békésből erőszakosba az eseménysorozat. Ne feledkezzünk el azért a kiváltó okokról sem: a közszolgálati tévé vezetése elzárkózott attól, hogy a rendkívüli körülmények között a jogállami kereteket megrendítő, botrányos felvétel nyilvánosságra kerülését követő népmozgalom megfogalmazott követeléseit bármilyen formában közölje. Ez eredményezte azt, hogy az erő nyelvét választották a tüntetők, akik legyőzték a székházat védő rendőri erőket és elfoglalták azt. Egyébként adataink szerint az első erőszakos cselekmény akkor történt, amikor az EU-zászlót a TV-székházról leszedő, majd oda visszahelyező fiatalembert a rendőrök elfogták, megverték és az épületbe hurcolták. A tüntetők követeléseit tartalmazó petíció átadása érdekében a Kossuth térről érkező delegációt tárgyalás helyett erővel kiszorították a köztévé épületéből. A Szabadság téri büntetőperben 49 személy ellen folyik büntetőeljárás. Ügyeik vizsgálata alapján egyértelműnek tűnik utólag, hogy a tüntetőket az őszödi beszéd és a köztévé arrogáns hozzáállása miatti felháborodás tüzelte „forradalmi” hévbe, azonban a lendület alábbhagyott, amikor már bejutottak az épületbe. Kérdőjeleket vet fel az, hogy a később mozgósított, közelben tartózkodó rendőri erőket nem vetették be, a székház védelmére kivezényelt, rosszul felkészített és kellő felszereléssel el nem látott alakulatokat magukra hagyták. Így a rendőri állomány egésze, különösen a tömegoszlatással foglalkozók, az ostromot bemutató felvételek láttán személyi indulati töltést is kaptak arra, hogy amikor intézkedni kellett, bosszúvágy ébredjen bennük. Ez látszott 19-én, a Blaha Lujza téri embervadászatban, illetve 20-án a Nyugati téren és az Oktogon környékén, ahol tömegesen került sor brutális rendőri akciókra. Itt már lovasroham is volt, rendkívül brutálisan bántalmazzák az embereket, vadásztak le ártatlan járókelőket is.

– Nemcsak a tüntetőket....

– A szórásba számos jól szituált, büntetlen előéletű fiatalember és hölgy került bele, akik csupán „rossz időben, rossz helyen” tartózkodtak; életükben nem voltak egyébként tüntetésen és persze nem voltak kődobáló típusok. Amikor 19-én az MSZP-székház előtt spontán tüntetést tartottak, a gyűlést teljességgel jogellenesen oszlatta fel a rendőrség, ezt most már az Alkotmánybíróság ez év májusi határozata is kimondja, illetve a tavalyi Bukta-ügy ítélete alapján is egyértelmű, hogy az ilyen spontán, gyors reagálást igénylő, a közélet ügyeire reagáló gyűlések, tüntetések önmagukban a bejelentés hiánya miatt nem oszlathatóak föl. A másik érv az szokott lenni, hogy erőszakosak voltak ezek a tüntetések; csakhogy az összegyűlteknek éppen a rendőrség ment neki. Haragos tiltakozókról volt szó tehát, akiket nem hallgattak meg, hanem rendőrlovakat küldtek rájuk és könnygáz-sortüzet lőtték őket. A Blaha Lujza téren például azért alakult ki tüntetés, mert az MSZP-székház elől kiszorították a tüntetőket. E tüntetés kapcsán készített a Magyar Nemzet fotósa egy egész sorozatot egy fiatalemberről, akinek az esete tipikusnak mondható. Hazafelé tartott lakására, s érdeklődött a rendőröktől, miért nem mehet át a kordonon. Élettársát pajzzsal meglökték, mire huzakodás alakult ki. Végül úgy megverték, hogy eltört a bordája, az ápolásba vett félájult embert a mentőből a helyszínen ismét kirángatták és megverték a rendőrök. Bekerült a VIII. kerületi kapitányságra, ahol órákon át kínozta, sanyargatta őt három rendőr, köztük egy rendőrnő. A megtiporttal szemben végül még büntetőeljárás sem indult, ő azonban feljelentést tett. Két rendőrt felismert a bántalmazói közül, ellenük vádat is emeltek, egyelőre folyamatban van az eljárás, viszonylag komoly esélyekkel. Igaz, a felvételek természetesen itt sincsenek meg. Szintén e napokhoz tartozik és külön fejezetet érdemelne meg a Magyar Rádió udvarának „ávós kínzókamrává”, gyűjtőtáborrá alakítása. A környező utcákból a rendőri egységek minden ok nélkül rátámadtak fiatalokra, megverték és megalázták őket, majd bevonszolták őket az intézmény udvarára. Ilyen az egyik fiatalember esete, akit 20-án hajnalban bántalmazással járó elfogását követően 30-40 „pihenőn” levő rendőr vert végig a rádió udvarán. Soha ne feledkezzünk el arról, hogy idáig jutottunk ezekben az általunk embervadászatosnak nevezett napokban.



Fotó: Máté Péter

– Szeptember 19-ét követően gyorstalpalón hozták az ítéleteket.

– Ekkor zajlottak azok a meghallgatások, amelyek nem foglalkoztak érdemben azzal, mit mond a tanú vagy az őrizetbe vett. Közel 200 embert helyeztek úgy előzetes letartóztatásba, hogy ezeknek a döntéseknek a 90 százalékát másodfokon megváltoztatták és szabadlábra helyezték az érintetteket. Ez példátlan rendőrségi és bírósági jogtiprás, rengetegen élnek emiatt kártérítési igénnyel. A gyorsított (köznyelven: „statáriális”) eljárásokban az általános elrettentés elvét itt aránytalanul alkalmazták, ezért került sor arra, hogy teljesen büntetlen előéletű, rendezett életvezetésű tüntetők esetében formálisan rendőr tanúk által bizonyított cselekményeket bűncselekménynek fogadtak el és első fokon letöltendő szabadságvesztés büntetést kimondó ítéleteket szabtak ki. A fellebbezési szakban ezen ügyek szinte kivétel nélkül felfüggesztett büntetéssé változtak. Legutóbb egy ilyen ügyben – a jogerősen két év felfüggesztett börtönre és pártfogó felügyeletre ítélt Dukán Dániel egyetemista ügyében – benyújtott felülvizsgálati indítványunkat a Legfelsőbb Bíróság azzal utasította el érdemi vizsgálat nélkül, hogy vitattuk a tényállást, holott mi a jogi minősítést támadtuk. Elképesztő, hogy az indítványt tehát olyan ok miatt utasították el, amely ok nem állt fent.

– Az eljárásokat hasonló számban szüntették meg a 2006. október 23-24 idején történt események miatt ellátott ügyekben is?

– Arról a 25 ügyről tudok beszélni, melyben ügyvédeink jogi képviseletet látnak el. Itt 6 büntetőeljárásból egy esetben eljárás megszüntetésre, 2 esetben vádhalasztásra, egy esetben vádemelésre került sor és 2 esetben még folyamatban van a büntetőeljárás, eddig vádemelés nélkül. 9 szabálysértési ügyben láttunk el képviseletet, ezek rendzavarás szabálysértése miatt folytak, 8 esetben minden jogkövetkezmény nélkül szüntette meg az eljárást a bíróság az eljárás alá vontakkal szemben, egy esetben figyelmeztetést alkalmazott. Egyébként a megkeresésekkel érintett ügyekben 16 személy szerzett különböző sérüléseket, ebből 10 személy kívánt kárigényt érvényesíteni, ebben sértetti képviselőként, illetve jogi képviselőként járunk el az igényérvényesítés során.

Fotó: Nagy Béla

– Milyen kártérítéseket ítéltek meg eddig a bíróságok a meghurcolt, megvert tüntetők részére?

– Összesen 21 személy kárügyében járnak el a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei, 7 esetben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot perlik az áldozatok ártatlanul elszenvedett előzetes letartóztatás vagy házi őrizet miatti kártalanítási eljárásban, további 7 személy a rendőri szervek ellen indított kártérítési pereket önkényes fogva tartás és testi sérülés okozása miatt. Születtek már komoly és iránymutató jelentőségű ítéletek. Két, akkor még csak 19 éves, büntetlen előéletű, rendezett és törvénytisztelő életvitelű lány áldozat idén már jogerősen nyert kártalanítási pert az állam ellen, 1,1 millió és egymillió forintot kaptak utóbb alaptalannak bizonyult 2006. szeptemberi 11 napos előzetes letartóztatás miatt. 2008. szeptember 4-én részperegyezség alapján egymillió forint kártalanítást kapott egy közel két hónapot szintén ártatlanul és megalapozatlanul előzetes letartóztatásba került, szintén a rendőrség által 2006. szeptemberében „levadászott" fiatalember, további hárommillió forint kártalanítás iránt a per folytatódik. 2008. szeptember 8-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság nem jogerősen 1,6 millió forint kártalanítás és kamatainak megfizetésére kötelezte a magyar államot egy, 2006. szeptember 21-én hajnalban a Nyugati téren minden alap nélkül „levadászott” egyetemista, Fodor Gábor által indított kártalanítási perben. A fiatalember a tüntetésekben nem vett részt, és csupán az Oktogonra szeretett volna eljutni, ahol egy ismerősével találkozott volna. Több rendőr teperte le a földre, rátérdeltek a fejére, tonfával és ököllel ütlegelték. Közel két hetet töltött előzetes letartóztatásban, ezalatt a fogdaőrök többek között bántalmazták, meztelenül guggoltatták, megalázták őt. Ilyen magas összeget ilyen időtartamú előzetes letartóztatás kártalanításaként még nem ítéltek meg eddig Magyarországon tudomásunk szerint. A többiek perei még folyamatban vannak. Van tehát egyfajta normális, egyezség iránt nyitott hozzáállás a tárca részéről. Eddig már öt károsult ügyében született a rendőri szerveket összesen 2,5 millió forint kártérítésre kötelező elsőfokú ítélet. Ennek ellenére a rendőrség továbbra sem hajlandó egyezségkötésekre. Két héten belül lesz az első jogerős ítélethez vezető másodfokú tárgyalás a rendőri szervekkel szemben jogellenes fogva tartás miatti polgári kártérítési perben, ez október 23-ával kapcsolatos.



– A rendőri vezetőkkel szembeni eljárások során is értek el sikereket?

– A Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2006. december 5-én büntető feljelentést tett. Több mint húsz különböző rendőri, közöttük beosztotti és elöljárói bűncselekményről beszélhetünk, indítványoztuk a büntető eljárások megindítását. Csakhogy a katonai ügyészségek a rendőri vezetők és parancsnokok vonatkozásában minden eljárást megszüntetették, ideértve az azonosító jel hiánya és a nem rendszeresített fegyverek és gumilövedékek használata miattiakat is. Az elöljárói bűncselekmények miatti eljárás megszüntetése ellen az alapítvány tavaly június végén panaszt tett, amit a Katonai Főügyészség „ panaszlási jog hiányára” – alaptalanul – hivatkozva elutasított. Az első fokon eljáró Budapesti Katonai Ügyészség – ellentétben a Budapesti Nyomozó Ügyészség néhány nappal korábbi határozatával – valótlanul azt mondta ki, hogy az október 23-án bevetett minden eszköz rendszeresítve volt, holott azokat csak hónapokkal később rendszeresítették.

– Mi lett az ügy további sorsa?

– A Legfőbb Ügyészség az ügyet áttette a Fővárosi Főügyészségre, amely végül nem indított eljárást: felelősök tehát nincsenek, illetve kitüntetéseket kaptak vagy előléptették némelyiküket. Mindeddig alig több mint húsz rendőrrel szemben emeltek vádat a közel kétszáz feljelentés nyomán és eddig egy rendőrt ítéltek csak el nem jogerősen, három év próbaidőre felfüggesztett, egy év nyolc hónap szabadságvesztésre egy védekezésre képtelen tüntető ujjának szándékos eltörése miatt. Egy elfogott személy rendőrségi fogdában bántalmazása miatt két rendőrrel szemben vádat emeltek egyik ügyfelünk ügyében. A rendőrség előszeretettel hivatkozik arra, hogy kártérítési ügyben megvárják az első jogerős ítéletet, pedig a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által vitt Kocsis Imre-ügyekben vagy a Kvassay-hídi ügyben már kikövezett útja alakult ki a rendőri szervek kárfelelősségével kapcsolatosan. A lényeg: ha utóbb az elfogott személyt felmentik, akkor fogva tartás jogellenessé válik és így csak a kártérítés összege lehet kérdéses. Néhány kártérítési ügyben (többek között egy kilőtt szemű áldozat) még folyik egyeztetés az ombudsman közvetítésével, az ORFK bevonásával, de itt sem történt áttörés. A közeljövőben így nagy számú áldozat nevében fogunk kerestet benyújtani. Az öt elsőfokú ítélet ellenére egyetlenegy rendőri szerv sem volt hajlandó peren kívüli egyezségre, dacára annak, hogy a felelős rendőri szerv felelőssége sok esetben megállapítható: hiszen ha a rendőr személye nem is azonosítható, az állományilletékes rendőri egység, mint közigazgatási szerv felelős az okozott kárért. Elfogadhatatlan, hogy mai napig nem adtak még kártérítést egyetlen meghurcolt, megalázott, megvert, megsebesített embernek sem, dacára annak, hogy a jogalap – sok esetben megállapított rendőri bűncselekmény – legtöbb esetben egyértelmű és az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának ezirányú ajánlása, a vonatkozó jogszabályok, illetve bírói gyakorlat egyértelmű útmutatást adnak a kártérítések kérdésében.