Nem „hányják egybe” a szelektív hulladékot. A szelektíven gyűjtött hulladék nem kerül összeöntve a pesti égetőbe – jelentette ki kérdésünkre Farkas Hilda főosztályvezető – ez ellentmondana a gazdaság logikájának. Rendszerint előfordul, hogy mivel a szelektíven gyűjtő autók egy részén kívülről nem látszanak a tárolásra alkalmas rekeszek, az emberek azt hiszik: ugyanabba a rakodótérbe ürítik a tárolók tartalmát.
Miközben 50 százalékos áreséssel küszködik a gyakorlatilag eladhatatlanná vált műanyag hulladékok piaca, és a recesszió miatt csökkenő termelés sem képes befogadni ezeket az egyre torlódó, nyersanyagként is használható végtermékeket, a telephelyekről már azt jelzik: ha így megy tovább, összeomolhatnak a szelektív hulladékgyűjtő rendszerek.
Valós-e ez a veszély? – kérdeztük Farkas Hildát, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetőjét.
– Szerencsére nem tartunk ott, hogy összeomolna a másodnyersanyag-piac – válaszolta, hozzátéve, hogy a hulladékokból előállított hasznos anyagok, és ugyanígy a hulladékhasznosítási piac helyzetét nem lehet elvonatkoztatni az általános gazdasági produkció csökkenésétől és a jelenlegi gazdasági helyzettől. Ahogy ez utóbbi romlik, úgy rosszabodik a másodnyersanyagokkal kapcsolatos helyzet is.
Graczka Sylvia, a Hulladék Munkaszövetség szóvivője ezzel szemben úgy látja: elmondható, hogy kritikus helyzetbe került a szeletív hulladékgyűjtés piaca. „Kell segítség, enélkül nem biztos, hogy a válságot túléli a hazai hulladékpiac” – fejtette ki.
Hulladékkeletkezés és -kezelés Magyarországon
(Forrás: HUMUSZ Hulladék Munkaszövetség)
Leállt a gépezet
Már a múlt nyár végén látni lehetett, hogy az olajárak zuhanása miatt az elsődleges nyersanyagok ringbe szálltak, míg a másodlagos, így például a hulladékból készült nyersanyagok felhasználása háttérbe került. Egyrészt a kőolajárak zuhanása miatt váltak versenyképtelenné ezek a nyersanyagok, másrészt a gazdasági válság pénzpiaci zavarai is súlyosbították a helyzetet. Kivonták a tőkét a másodlagos nyersanyagok piacáról, mert azt versenyképtelennek ítélték.
A Hulladék Munkaszövetség adatai szerint többek között az olaj hordónkénti árának 140 dollárról 40 dollárra való visszaesése miatt a másodnyersanyagok ára 2008 utolsó harmadában világszerte felére-negyedére esett vissza, ami sok esetben nem fedezi az újrahasznosítási rendszer működési költségeit sem.
A világon a legnagyobb hulladékfeldolgozó Kína, ám az utóbbi időszakban egyszerűen nem veszi át ezeket a nyersanyagokat, vagy csak olyan magas áron, ami már nem fedezi a hulladékhasznosítók működési költségeit – nyilatkozza Graczka. Mivel Európa és Amerika legnagyobb hulladékfelvevő piaca Kína, így rövidesen Magyarország is érintett lett.
Növelnék a raktározást a krízis idejére
A nemrég még felfutóban lévő hazai szelektív hulladékgyűjtés komoly gondokkal szembesül, például Kecskeméten a felvásárlópiac csökkenése miatt egyesek nem tartják kizártnak a hulladékszigetek számának csökkentését, s országszerte jellemző, hogy a felvásárlók legnagyobb problémája az egyre torlódó anyagok elhelyezése. Ezzel kapcsolatban Farkas Hilda elmondta, hogy a probléma más országokat is érint, így európai uniós egyeztetéseken is fölvetődik a probléma. Minden tagország próbálja keresni a megoldásokat, több ország is az átmeneti tárolási kapacitások növelésében gondolkodik – tudjuk meg a főosztályvezetőtől. Szavaiból kiderül: egyelőre a rövid távú megoldásokat kell keresni, remélve, hogy a gazdasági helyzet előbb-utóbb ismét lehetővé teszi a hasznosítási piac helyreállását.
A koordináló szervezeteknek viszont, teszi hozzá, „gondjuk keletkezik azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogják tovább csatornázni ezeket a hulladékokat a hasznosító cégek, vállalatok felé”. Ezen a problémán gondolkozni kell, méghozzá közösen a koordináló szervezetekkel; ennek érdekében egyeztetést kezdeményezünk velük, ahol közösen gondoljuk végig a probléma kezelését – jelzi a vezető hivatalnok.
Kínának már nem kell
Extrémnek tűnik, hogy a Távol-Keletre, Indiába és Kínába juttatjuk el a hulladékot újrahasznosítási célokból – vetettük fel Farkas Hildának, rákérdezve: mennyire jellemző az újra hasznosítható anyagok külföldi értékesítése? Farkas úgy fogalmazott: a hulladékból kinyert másodnyersanyag is egy piac, amelyet a piaci érdekek mozgatnak. Ezért kerülhetett sor arra, hogy „PET-palackokat nem túl magas százalékban Kínába adtak el – ám ez a tevékenység mára gyakorlatilag megszűnt, inkább a szomszédos országokba történő szállítást tudom említeni”. A külföldre kerülő hulladékok aránya lényegesen kevesebb, az alapvető tömeget itthon hasznosítjuk – egészíti ki Farkas.
– Hazánk a másodlagos nyersanyagok tekintetében csupán aránytalanul kis méretű feldolgozóiparral rendelkezik – jelenti ki ugyanakkor a Hulladék Munkacsoport szóvivője. Graczka szerint „vannak bizonyos kezdeményezések, miszerint a papír például újrafeldolgozásra kerül, de a feldolgozó kapacitások volumene abszolút nem tudja fedezni a visszagyűjtött mennyiség hazai hasznosítását”. A kis helyi kezdeményezéseken egyelőre nem sikerült túllépnünk, teszi hozzá a szóvivő.
– Minimális az a mennyiség, amit itthon fel tudnak dolgozni. A színes üveg és a tetra pak (svéd csomagolási technika, például: „dobozos tej” – a szerk.) csomagolások azonnal kimennek külföldre, mert ezeknek egyáltalán nincs feldolgozóipara. A többinek van, csak egyszerűen képtelen akár nagyságrendjeiben fedezni a beérkező hulladékmennyiség alapján a feldolgozási igényt – így a szóvivő.
A feldolgozás több folyamatból áll; az, hogy válogatják és előkezelik a hulladékot, nem egyenlő azzal, hogy utána termék képződjön belőle – világítja meg a munkaszövetség árnyaltabb álláspontját a szóvivő. Például a PET-palackokat granulátumokká alakítják, később műszálas ruha készül belőlük. (A PET szó a polietilén-tereftalát, a hőre lágyuló műanyag nevének rövidítése – a szerk.) Ez a mai magyar viszonylatban úgy működik, hogy a palackok részben kimennek Kínába. Nem az összes – teszi hozzá –, itthon is gyártanak granulátumot: most már lassan az európai piac veszi át a főszerepet PET-hulladékunk átvételében. Ám ez csak a mosott, darált anyagok esetén működik. A kevéssé feldolgozott anyagot továbbra is Kína veszi át.
Többnyire Rotterdam környéki kikötőkből indulnak egyébként az összezsúfolt bálákkal a PET-palackok a Távol-Keletre, ahol a feldolgozás megtörténik. Mindeközben hazánkban mindössze egy cég kezdett bele olyan gyártási folyamatba, melynek során granulátummá alakítják át ezeket a palackokat – jellemzi az arányokat a Hulladék Munkaszövetség szóvivője.
A hulladék 90 százalékát lehetne visszanyerni
Kérdésünkre, miszerint a hulladékok szállítása is környezetszennyező, Graczka kifejtette: a tetra pak dobozokat Ausztriába viszik ki, több száz kilométert utaztatják meg az árut azért, hogy megkezdődjön a feldolgozás. A németajkú államok területén például igen magas a betétdíjas csomagolások aránya, ez nálunk szintén igen kedvezőtlen arányt mutat.
A nyugat-európai gyakorlat azt mutatja, hogy gyűjtőszigetes eljárással legfeljebb a 30 százaléka gyűjthető be a települési szilárd hulladéknak. Hazánkban a lakossági begyűjtés 15-20 százalék körüli. Azért fontos, hogy legyenek betétdíjas és egyéb megoldások, mert a cél annak elérése lenne, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen – magyarázza a szóvivő.
A civil szervezet adatai szerint a házhoz menő gyűjtéssel 60 százalék körüli arányt is el lehet érni. Más megoldásokkal, így a betétdíjas rendszerrel az italcsomagolások 90 százalékát is vissza lehet gyűjteni.
Budapest gyűjtögeti, Bécs elfűti
Míg az osztrák főváros erőművei vígan eltüzelik a főváros hulladékának tekintélyes részét, s az olcsó energiaforrás miatt a bécsiek fűtésszámlája a szemétégető művek bevonása miatt feleannyi, mint egyébként lenne, Budapesten még csak projekt sincs az elégetett szemét nagy részének erőművi hasznosításáról. Ezzel kapcsolatban Farkas Hilda elmondta, hogy Budapest kommunális hulladékának ötven százalékát égetik el a XV. kerületi égetőműben, ami kimeríti a jelenlegi kapacitást. Új égetőmű létesítése azonban óriási beruházási költségekkel jár és a megvalósulás ideje is hosszú, ugyanakkor vizsgálni kell azt is, hogy egy új égetőmű hogyan illeszthető bele a hazai energiarendszerbe. A kommunális égetőmű megépítésének gondolata már többször fölmerült, akár EU-s támogatással is. Ezekre a beruházásokra önkormányzatok által alapított társulások pályázhatnak, azonban ezeknek a létrejötte nem mindig problémamentes, nem beszélve a helyszín kiválasztásáról.
Graczka kérdésünkre válaszolva nem tartotta jó megoldásnak a hulladékok elégetését, emlékeztetve, hányféle megbetegedést okozhat az így keletkező füst. Ráadásul a hulladék elégetése hozzájárul a globális felmelegedéshez, és egyáltalán nem energiatakarékos megoldás, fűzte hozzá. A munkaszövetség legfőbb célja a „nulla hulladék”: az elején, a fogyasztásban kell megfogni a folyamatot, hogy lakossági és ipari szinten se keletkezzen ennyi hulladék. Példaként említette, hogy a lakossági hulladék mintegy 30-40 százaléka komposztálható. Az uniós alapelvek is a „hulladékgazdálkodási hierarchiára” törekszenek, így a legfontosabb, legelső lépés a megelőzés, az újrahasználat; ha már keletkezett hulladék, annak a hasznosítása, és csak a legvégső esetben az „ártalmatlanítás” jelent megoldást.
Több ezer tonna hulladék gyűlik – be kell zárni a lerakókat
Mint arra a Hulladéksors című szaklap is emlékeztet: a magyar cégek éves szinten együttesen – egyebek mellett – mintegy 1,2 millió tonna vas-, 480 ezer tonna papír-, 150 ezer tonna nemvasfém- vagy színesfém-, 40 ezer tonna műanyag-, valamint 22 ezer tonna akkumulátor-hulladékot gyűjtenek be és készítenek elő a hasznosításra. Ennyi hulladék jövője válhat bizonytalanná.
Néhány példa a világpiaci árak alakulására (USD/t):
