– Valamit kifelejtett az önéletrajzából? Sehogy nem találtam benne, hogy részt vett az Orbán-kormány munkájában, s ezért busás fizetésben részesült volna. Pedig a 2010-es költségvetést elutasító, ön által is aláírt nyílt levél kapcsán éppen ez volt a vád többek között ön ellen.
– Valóban, az önéletrajzomban sem az Orbán-kormány alatt betöltött poszt, sem mesés fizetés nem szerepel, a polgári kabinet munkájában ugyanis nem vettem részt, állami megbízást pedig nem kaptam. Ez egyébként nemcsak a polgári, hanem az összes kormányra igaz. Pártfeladatokat sem láttam el soha, így meglehetősen nehéz lenne elfogultsággal vádolni.
– A nyílt levél közzététele óta sokan mégis ezt teszik. Az önnel egyébként jó kapcsolatot ápoló Oszkó Péter pénzügyminiszter például azt nyilatkozta, hogy nincs sok értelmes mondat ebben a levélben, amit ön akadémikusokkal, kutatókkal, tudósokkal és elismert közgazdászokkal együtt jegyez.
– A pénzügyminiszter nyilatkozatát egyszerű politikai véleménynek tartom. A kritikákkal kapcsolatban csak annyit jelzek, hogy az általam közölt számokkal, amelyek a jövő évi büdzsé összeomlására utalnak, eddig senki nem vitatkozott.
– Milyen tételek jelentik a bukást?
– Csontvázak tömege lapul a 2010-es büdzsében. Ezek megismeréséhez nem kell a természettudományi múzeumig elmenni, ahogyan azt nemrég Bajnai Gordon javasolta. Elég, ha belátogat valaki a Pénzügyminisztériumba (PM). Az egyik legnagyobb tétel a közösségi közlekedést ellátó állami vállalatok mintegy 400 milliárd forintot kitevő adóssághegye. A MÁV és a BKV konszolidációja elkerülhetetlen, ez az igény az elmúlt négy évben halmozódott fel. A bankok jelenleg csak azért finanszírozzák a veszteséges állami vállalatokat, mert tudják: a vállalatok mögött ott az állam garanciája. Ha az állam úgy dönt, hogy elengedi e cégek kezét, akkor nem lesz az a pénzintézet, amelyik hajlandó lenne tovább forrást biztosítani. A konszolidációt tehát nem lehet megúszni, ahogyan a reformokat sem. Átalakítás nélkül e vállalatok tovább termelik a veszteséget az állam kontójára.
– A „csontvázak tömegéből” nevesítene még néhányat?
– Százmilliárdos tologatás folyik most gőzerővel a PM-ben apróbb trükkök segítségével. Amilyen kiadást csak lehet, áttolnak a jövő év terhére, akkor is, hogyha az egyértelműen az idei évre tartozik. A teljesítési igazolások késleltetésével is lehet manőverezni. De itt van a zárjegyek példája. A pénzügyi tárca arra kérte a nagy italforgalmazókat, hogy már előre vegyék meg a később felhasználandó zárjegyeket. A „szívesség” 25-30 milliárd forinttal szépítheti a jövedékiadó-befizetéseket. Persze csak papíron, hiszen jövőre nyilvánvalóan kevesebb zárjegyet fognak vásárolni, és kevesebb adót fizetnek majd be az érintettek.
– Ez igencsak hasonlít arra a történetre, amelyben a MÁV állítólag elfelejtette megigényelni a neki járó támogatást, a feledékenység pedig húszmilliárd forintos mentőövet dob a büdzsének…
– E manővereknek értelmük nincs, csak a megtévesztést szolgálják. A Pénzügyminisztérium kommunikációját nemcsak szakmaiatlannak és megalapozatlannak, hanem kifejezetten károsnak tartom. Kis trükkökkel százmilliárdos nagyságrendet lehet eltüntetni, de a lyukakat még így sem sikerül mind betömködni. A társaságiadó-befizetéseknél minimum ötvenmilliárd forintos elmaradás várható az úgynevezett veszteségelhatárolások miatt. Hiába emelték fel az adót 19 százalékra, nem fog befolyni a büdzsében szerepeltetett összeg. Az IMF–EU-hitel átváltásából adódó jegybanki veszteség pótlásának szintén nincs meg a forrása. A sterilizációs veszteség valós veszteség, ami jövőre és 2011-ben összesen mintegy 200 milliárd forintra rúg, bár ezt technikai értelemben ellensúlyozhatja a devizatartalékok átértékelési nyeresége a forint gyengülése esetén.
– Mi a helyzet az önkormányzatokra és az egyes állami vállalatokra kirótt megszorításokkal?
– Az önkormányzatokra vonatkozó elvonás 40-50 milliárd forintos pluszhiányt eredményez jövőre. Ennek oka, hogy a településektől nem vettek el annyi feladatot, amennyivel teljesíteni tudnák a tőlük elvárt megtakarítást. A közlekedési vállalatokra kiszabott elvonás szintén tarthatatlan, mert a szigorító intézkedések mögött nincs reform. A tarifarendszerhez, a kedvezményekhez nem nyúltak hozzá, méghozzá egyértelműen politikai okokból. A legtöbb kedvezményt ugyanis egy olyan réteg kapja, amelynek egy része még mindig az MSZP szavazóbázisát alkotja. A szárnyvonalak bezárása optimális esetben sem eredményezhet hétmilliárd forintnál nagyobb megtakarítást. De említhetném az egészségügyi bevételeknél szereplő húszmilliárd forintos tételt, amely szintén nem fog befolyni az államkasszába. Ugyanez vonatkozik a vagyonadóra, ebből maximum harmincmilliárdos bevétel várható jövőre.
– De ott van még 206 milliárd forintnyi tartalék is. Ez mire lesz elegendő?
– A büdzsében elhelyezett trükkök ellentételezésében segíteni tud, ehhez azonban az is kell, hogy a fő adónemekből, így az áfából, a tervezettnek megfelelő összeg folyjék be. Mindent összevetve jövőre a legjobb esetben, vagyis a terveknek megfelelő bevételekkel kalkulálva, 4,3-4,7 százalékos lesz az államháztartás GDP-arányos hiánya. Ehhez hozzá kell számítani a közösségi közlekedést végző vállalatok konszolidációját, valamint az állami kezességvállalásokból keletkező veszteségeket. Ez utóbbi tétel szintén jelentős összeget takar. A Garantiqa Hitelgarancia Zrt. és az MFB által vállalt állami kezességek értéke körülbelül kétezermilliárd forintra tehető. Reálisan minimum ötszázalékos „bedőléssel” számolva itt százmilliárd forintos veszteség adódik.
– Azt azért nem vitatja, hogy a 2010-es költségvetés jóval megalapozottabb a 2006-os – papíron 4,7, a valóságban 10 százalék fölötti hiányt tartalmazó – választási büdzsénél?
– Kétségtelen, hogy a mostani költségvetés jobb állapotban van. A 2006-os büdzsé megalkotásánál bűnözői szemlélet uralkodott, amire nincs bocsánat. Tény ugyanakkor, hogy a félrevezetés szándéka a mai napig él. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) például erőteljesen „meg van vezetve”. A szervezet szakembereit könnyen meg lehet téveszteni: idegen terepen mozognak, azt mond nekik a PM, amit akar.
– Hogyhogy? Maga Oszkó Péter ismerte el, hogy az IMF emberei mindenhová benézhetnek, fel-le járkálhatnak a PM folyosóin?
– Csakhogy az IMF-nek az a feladata, hogy az általuk megsegített Magyarország történetét sikersztoriként mutassa be. Vagyis egyszerűbb nekik a pénzügyi tárca által prezentált számokra rábólintani, mint költségvetési lyukakat keresve akadékoskodni. A sikerpropaganda része az a bejelentés is, hogy hazánknak nincs szüksége az IMF–EU-hitel megmaradt részére. A lépés nem tükrözi a valós helyzetünket. A fennmaradó hitelt le kellett volna hívni, majd az Államadósság Kezelő Központnak „rá kellett volna ülnie” a pénzre, mintegy tartalékot képezve.
– Ezt azért még a következő kormány is megteheti, a lehívási jog neki is megmaradt. Mik a legsürgetőbb teendők, amelyekhez a tavasszal hivatalba lépő kabinetnek hozzá kell kezdenie?
– Először a fő irányvonalat kell kijelölni. Magyarország érdeke, hogy a következő években úgy nőjön az életszínvonal, hogy közben az eladósodottságunk ne emelkedjen tovább, s az államháztartás is egyensúlyi helyzetben legyen. A gazdasági növekedésnek alacsony infláció mellett kell felgyorsulnia. Mindehhez persze rengeteg reformértékű intézkedést kell meghozni. Tízéves programot kell megalkotni, s abban le kell fektetni a növekedés kiemeltnek ítélt ágazatait. A munkavállalást kell ösztönözni, ebben óriási a lemaradásunk. A szociális ellátórendszert fel kell lazítani, tágítani kell a szociális segély és a minimálbér közötti szakadékot. A költségvetés teljes szerkezetét át kell alakítani, folytatni kell a kiadások lefaragását. A reformokat a közösségi közlekedésben sem lehet tovább halogatni. A Bajnai-csomag mindössze arra volt elegendő, hogy megállítsa hazánk leszakadását, a felemelkedéshez azonban ennél jóval többre van szükség.
Budapest
Sehol sem a lakók akarnak sétálóutcát
