Horváth Jánosnak augusztus 20. alkalmából az amerikai magyar emigrációban végzett tevékenysége, a magyar parlamentarizmus legjobb hagyományainak megőrzése, közéleti szerepvállalása, példaértékű életútja elismeréseként adományozta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét az államfő. „Barátaim, ismerőseim, sors- és bajtársaim közül milyen sokan megérdemelnék ezt a kitüntetést! Miért éppen én kapom, miért éppen én veszem át?” – ezekkel a szavakkal reagált az MTI-nek az idén 90 éves Horváth János kitüntetésére, majd azzal folytatta, „én veszem át, mert én itt vagyok, de mindezt azoknak a nevében is teszem, akik rászolgáltak erre”.
Példaként említette – életútjából – a magyar függetlenségi mozgalmakat, amelyeknek ő maga már az 1930-as évek végén tagja lett, amikor „Magyarország már csúszott a rossz, a hitleri német befolyás irányába”. A sort az ellenállási mozgalommal folytatta – amelynek egyik vezetője volt –, majd megemlítette a második világháború utáni újjáépítést, az 56-os forradalmat és az Egyesült Államokban töltött 41 évét. Felidézte, 1945-ben tagja lett a parlamentnek nemzetgyűlési képviselőként. „Nagy események voltak akkor, amelyeknek mind részese voltam” – mondta, kiemelve az újjáépítést, a hiperinflációs pengő eltűnését, a forint megjelenését. Úgy fogalmazott: „Milyen jó volna, ha a mai Magyarország emlékezne ezekre, és odafigyelne arra, hogy valamikor milyen nagy dolgokat volt képes teljesíteni ez a nemzet.”
A tengerentúlon töltött éveiről szólva kifejtette: a forradalom küldöttjeként látogatott New Yorkba és Washingtonba 1956 novemberének közepén. Mint felelevenítette, akkor még csak egy átmeneti, rövid utazásra készült, ám végül nem jöhetett haza, s így 41 évig Amerikában élt, ahol jó ideig a magyar ügyek, a magyar politika intézése volt az elsődleges feladata sok más magyarral együtt, akik közül név szerint említette Varga Béla korábbi házelnököt és Nagy Ferenc volt miniszterelnököt. Később egyre inkább a tudományos élet felé fordult, a közgazdaság-tudomány professzora lett. Mint fogalmazott, jó, lojális amerikainak érezte magát, mindezt azonban azzal a tudattal, hogy párhuzamosan „van egy magyar inkarnációm”.
Hozzátette, nem jelentett számára konfliktust annak eldöntése, hogy „magyar vagyok vagy amerikai vagyok”, a kettő ugyanis nem áll egymással ellentétben, hanem éppen erősíti egymást. Az Amerikában szerzett tapasztalatainak is következménye szerinte, hogy ő lehet időnként az, aki néha megdicséri a mai magyar valóságot, néha pedig korholja, hibáztatja azt, amiért „itt tartunk”. Megítélése szerint ugyanis az ország jobb lehetne ma, mint amilyen, például a gazdasági teljesítményt tekintve vagy abban, hogy a magyar társadalom hogyan látja önmagát, egyik ember hogyan nézi a másikat. Kifogásolta a magyar társadalom időnkénti szkepticizmusát, önbizalomhiányát, azt, hogy ha belenézünk a tükörbe, nem látjuk szépnek magunkat.
A kitüntetés apropóján lehetne csak mosolyogni, ünnepelni, ám inkább az azzal járó felelősséget kell hangsúlyozni, és megnézni magunkat, kimondani, amit látunk – vélekedett a politikus, aki azt mondta: meglátása szerint magabiztosabbnak kellene lennie a magyar nemzetnek, az ország ugyanis többre képes. Mindehhez a történelemből kellene tanulni, abból ugyanis kiderül, hogy korábban „olyan nagyszerű dolgokat vittünk véghez”. „Ha ez egyszer létezett, most is létezik. Ami létezik, az lehetséges” – zárta szavait.
Horváth János 1921. november 7-én született Cecén. 1946-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karán diplomázott. 1958 és 1966 között közgazdaságtant hallgatott a Columbia Egyetemen, ahol közgazdaság-tudományi doktorátust szerzett. 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, emiatt a Gestapo letartóztatta. Halálra ítélték, de sikerült megszöknie a börtönből. 1945-ben a kisgazdapárt színeiben nemzetgyűlési képviselőnek választották. 1947 elején a Magyar Közösség-ügyben koholt vádak alapján letartóztatták, majd négyévi kényszermunkára ítélték, parlamenti és törvényhatósági mandátumaitól megfosztották. 1951-ben szabadult.
Az 1956-os forradalom kitörésekor az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács ügyvezető elnöke lett. A forradalom leverése után emigrálni kényszerült, előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett. A Columbia Egyetemen végzett tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora lett. 1997-ben költözött végleg vissza Magyarországra.
1998-ban Orbán Viktor kérésére elvállalta a Fidesz gazdaságpolitikai bizottságának vezetését. Az 1998-as országgyűlési választásokon, már a Fidesz tagjaként, a párt országos listájáról bejutva 51 év után újra parlamenti mandátumot szerzett, ahogy 2002-ben és 2006-ban is. Varga László 2003-ban bekövetkezett halála után a Ház legidősebb tagja, így korelnöke lett. Tavaly a párt Fejér megyei listájáról lett ismét képviselő. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2007-ben megkapta az amerikai Truman–Reagan Szabadság Emlékérmét, majd az idén az Amerikai Magyar Koalíció kitüntetését a magyar–amerikai kapcsolatok előmozdításában játszott kiemelkedő tevékenységéért.
(MTI)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
