Az életének 78. évében, február 4-én elhunyt Csurka Istvánt méltatva Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke „küzdőtársról, barátról” emlékezett meg. Leszögezte: Csurka István radikális volt, de nem szélsőséges, életútját a magyarság iránti szeretet határozta meg. „Fáklyával járta az országot. Egyesek azt mondták rá, gyújtogatni akar, pedig ő csak világítani szeretett volna” – mondta Lezsák.
Arról is beszélt, hogy Csurka István még megélte a „több százezres békemenet lélekfrissítő látványát”. „Ez Csurka István számára azért is volt történelmi elégtétel, mert pontosan tudta, hogy csak az egészséges emberi veszélytudat képes így összefogni azt a nyugodt nemzeti erőt, amely a magyar függetlenség, a nemzeti önrendelkezés, a belső demokrácia jegyében nemzetpolitikát hitelesít, erősít, és ha kell, akkor védelmez” – jelentette ki Lezsák Sándor.
Kiss Gy. Csaba, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja az íróról, a szervezet egykori tagjáról beszélt. Kiemelte: Csurka István a magyar dráma megújítója volt, életműve a legnagyobbakéhoz mérhető.
„Nem lesz könnyű az irodalom történészeinek, amikor a mintegy öt és fél évtizedes írói munkásságról kell majd számot adniuk” – jegyezte meg. Kitért arra is, hogy Csurka műveiben megcsillan a nagy elődök, Krúdy, Karinthy, Szabó Dezső, a népi irodalom alkotóinak hatása, mint ahogyan az ő hatása is érezhető az utódok munkáiban. Példaként Grecsó Krisztiánt, Spiró Györgyöt és Fehér Bélát említette meg.
Kiss Gy. Csaba kiemelte, az író művei „létünk, szellemi kondíciónk meghatározó örökségére”, a Kádár-kor hatására hívják fel a figyelmet. A középszerűségre, az elmaradt elszámoltatásra, az erkölcsi relativizmusra, züllésre – folytatta, tanúságtételnek nevezve az életművet.
Kovács László, a Magyar Igazság és Élet Pártjának alelnöke megjegyezte: a párt elnökének halálával „a hallgatás falai”, amelyek az életművet övezték, leomlottak. „A legtöbb ember számára – így az én számomra is – szépirodalmi, társadalompolitikai írásai, beszédei jelentették az igazodási pontot, a fényforrást, a tájékozódást.”
Kovács László a spártai Leonidasz hadvezérhez hasonlította a politikust, a megmaradt pártot pedig ahhoz a háromszáz katonához, akik életüket áldozták a perzsa haderővel szemben. Kitért arra is, hogy január 14-én Szegeden mondta el Csurka István az utolsó nyilvános buzdító beszédét, amellyel hozzájárult a békemenet sikeréhez.
Dörner György, az Új Színház igazgatója Reményik Sándor a Halotti beszéd a hulló levelekhez című versével búcsúzott az írótól. Az ’56-os hősök parcellájában lévő sírnál a gyászoló tömeg elénekelte a Himnuszt, majd tapssal búcsúztak Csurka Istvántól.
A temetésen megjelent Lázár János és Szőcs Géza, Orbán Viktor és Tarlós István pedig koszorút küldött.
Csurka Istvánra emlékezik a Hír Televízió. Este 10 óra után a Vetítő című műsorban láthatnak portréfilmet az íróról.
