Érdekes adat az MSZP szavazóiról + Videó

Egy friss kutatás számai szerint a jobbikosokat az MSZP-sek követik előítéletességben.

Előítéletességben viszont az élmezőnyben vagyunk a magunk 48 százalékával, a pártok szavazótáborában ez úgy oszlik el, hogy a Jobbik szavazói állnak a dobogó tetején, és őket az MSZP támogatói követik. (Az LMP és bázisa nem került be ebbe a felmérésbe.) Jobboldali értékorientációból pedig a Fidesz drukkerei vezetnek, majd Jobbik és MSZP a sorrend. A Derex viszont úgymond hozza a kötelezőt: toronymagas Jobbik-fölény után jönnek a fideszesek, alig lemaradva mögöttük a szoci-fanok. A kutatás megdöntötte azt a sztereotípiát is, hogy válságtünet lenne a szélsőséges attitűd megerősödése, azt is, hogy faluban lennének erősebbek, valamint hogy ez a jelenség elsősorban Kelet-Magyarországra jellemző – Közép-Magyarországon ugyanis izmosabb a Derex.

Miért tarthat itt a magyar társadalom? – tette fel a kérdést a második panel nyitányaként Mészáros Antónia moderátor. Magyar Kornélia válaszolt először, aki nem akart elmúltnyolcévezni, de szerinte ebben benne van az előző szocialista kormányok teljesítménye, a félreértelmezett politikai korrektség és a sikertelen romaprogramok.

A balos választók vándorlása a szélsőjobb felé

Kumin Ferenc szerint is speciális hajtóereje a szélsőjobboldalnak a romakérdés, ez olyan szerinte, mint a nyugati radikálisoknál a bevándorlás kérdése. Megjegyezte még, hogy ugyan kedve lenne szétszedni a Derexet, mert nem biztos, hogy pontos, csodálatosnak nevezte azt, hogy a kutatás bebizonyította azt, amiről minden elemző beszél, hogy a balos választók idehaza a mérsékelt jobboldal megkerülésével jutnak el a radikálisokhoz. Méltatta még azt is, hogy kiderült: a jobboldali értékorientáció tekintetében a Jobbik nem is annyira jobbos párt, noha hozzátette, ártalmatlan jobboldali értékek szerepelnek az indexben, mint a rendpártiság, a tekintély tisztelete, a vallásosság, vagy a hagyományokba vetett hit. Szerinte a mérsékelt jobb sikerének kulcsa az, hogy jól védekezik a radikálisok felé, kivéve a kezükből például az euroszkepticizmus fogalmát, és csupa olyan témát hagy nekik, amivel karanténba is zárják magukat.

Szigetvári Viktor is úgy látja, hogy a „fideszi értelemben vett nyolc évet” meg kell vizsgálni, és hogy az általa is támogatott erők felelőssége megkerülhetetlen. Példaként említette a jóléti rendszerváltás illúziójának kiürülését, amely elsősorban az alsó középosztályt érintette, valamint hogy a közbizalom a kommunista és a posztkommunista időszaknak köszönhetően olyan rossz, hogy az semmiképp sem kedvez a társadalmi normakövetésnek, ez pedig a szélsőségeknek kedvez.

Ami szerinte ugyanúgy nem lenne sikeres, ha a finom úri szalonzsidózást erőltetné, vagy Jézus magyar voltát emlegetné, hiszen ez önmagában nem nyerné meg a szegregált, az állam által hátrahagyott városok, falvak lakóit. A Haza és Haladás közpolitikai alapítvány vezetője szerint az volt a balliberális válasz akkor erre a problémára, hogy ha mindent jól csinálunk, akkor minden cigány gyerek a Boschban fog porszívót szerelni – nem fog, tette hozzá. Szerinte ez is volt a balliberális elit kudarca: elbeszélt a probléma felett, egyszerűen eltagadta azt, sőt megírta az ÉS-be, hogy aki szerint probléma van, az rasszista. Szerinte megoldás kellene, amire pedig sok pénzt kell költeni – iskolabuszra, rendőrre, oktatásra például – és akkor is ezt mondaná, ha itt lenne Bokros Lajos. Az erre adott rossz baloldali válaszokat pedig ugyanolyan hibásnak tartja, mint hogy kapásból a horthyzmust emlegetik a Szent Korona preambulumba történő beemelése kapcsán – ő ezt amúgy helyesli.

Képtelenség a párbeszéd?

A civil blokkra jóval kevesebben voltak kíváncsiak. Szőnyi Andrea a Zachor Alapítvány képviseletében, Orsós János a Dzsaj Bhím közösség nevében és Kuntz Nóra a Tom Lantos Intézettől arról beszélgettek, hogy mit tehet a civil szféra a toleranciaszint növeléséért. Egyetértettek abban, hogy az oktatás területén kell hosszú lefutású reformokat folytatni.

Lezárásként Kis János tartott egy előadást arról, hogy miért párbeszédképtelen a magyar bal- és jobboldal. Utóbbi nem tudta feldolgozni a két nagy, általa okozott katasztrófát, mert 1945 után nem hagyta élni a baloldal, amelyik nem tudott mit kezdeni 1956 vérbefojtásának terhével. Példája szerint Nagy Imre újratemetése körül szembesültek azzal, hogy szemben azzal, amit magukról gondolnak – szovjet csapatok árnyékában tevékenykedő reformerek –, sokan hóhéroknak tartják őket. Éppen ezért – érvel Kis – 1989-ben a jobboldalnak nem volt esélye, hogy szembesüljön a Horthy-korszakkal, inkább legitimálni kezdte azt. Éppen ezért fulladhatott kudarcba a filozófus szerint a Medgyessy-féle árokbetemetés az őszödi beszéd idején, mert azzal olyan mértékűvé vált az ellenfél-elutasítottság, hogy azt már nem lehetett köztársaságnak nevezni.

Úgy látja viszont, a Fidesz nagy esélyt kapott arra, hogy konszolidáljon, „de ez nem történt meg”. Kis szerint nagyon súlyos közpolitikai problémákat kellett volna megoldania a kormányerőknek úgy, hogy elhitessék annak sikerességét például a politikai korrupció, a romakérdés, a magyar államháztartás újraelosztása területén, de az egykori SZDSZ-elnök szerint a polgári pártok ellenzéki tevékenysége miatt ez nem lehetséges. „A 2008-as népszavazás megszerezte a baloldaliak tömegét” – mondta, és ezért szerinte 2010-ben kiegyezést kellett volna felajánlani a baloldali pártoknak. Az intézményes bebetonozás, az egyoldalú alkotmány helyett kérhették volna cserébe a baloldaltól, hogy ne verjék le rajtuk azt, amit tenni kényszerülnek. Ehelyett – véli Kis – Kötcse jegyében az utcára nyomták a baloldalt, ami minden, csak nem konszolidáció, és nem is a két oldal közti hidegháború megszüntetése. Amely szerinte ugyanolyan ártalmas, mint a '89-es alkotmány visszaállításának megígérése, vagy a frissen kinevezett tisztségviselők eltávolításának belengetése. Zárásként pedig – a kötelező kört lefutva – Bibó Istvánt idézte, igaz nem a „nemfélős” gondolatot, hanem a történelem megszilárdult és cseppfolyós időszakairól beszélt, illetve azok könnyen kikövetkeztethető előnyéről és hátrányáról.