Kumin Ferenc, a Századvég Alapítvány vezető elemzője elmondta, voltak ugyan olyan találgatások, amelyek szerint Áder János – az eddigi gyakorlatot követve – a parlamenti voksolást követően rögtön ismerteti köztársasági elnöki programját, ám ő ehelyett azt választotta, hogy „bizonyos értelemben újrapozicionálja magát”. Mint mondta, érthető Áder Jánostól, hogy ezt a rendkívül nagy érdeklődéssel övezett eseményt erre a célra használta fel, hiszen programja ismertetésére még számos fórum, így például hivatalba lépése is alkalmat teremthet.
A Századvég munkatársa szerint Áder János most azt látta fontosnak, hogy az egész nemzetet, annak minden társadalmi csoportját egyként képviselő államfő képében jelenjen meg. Számára ez fontos feladat, hiszen még a megválasztása előtt az volt a személyét illetően a leggyakrabban elhangzó kritika, hogy túlságosan ahhoz a jobboldalhoz kötődik, amelynek képviseletében évtizedek óta politizált – tette hozzá Kumin Ferenc.
Az elemző megjegyezte, a beszéd meggyőző igazolását adta annak, hogy a megválasztott államfő alaposan felkészült új szerepére, megértette és magáévá tette azokat az új feltételeket, amelyek között dolgoznia kell, és „mindezt a magas hivatal és a feladat nagysága előtti kellő alázattal veszi tudomásul”.
Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint Áder János beszéde tipikus államfői székfoglaló volt sok közhellyel és gesztussal. Úgy látja, utóbbiak közül különösen figyelemre méltó, hogy az új köztársasági elnök Göncz Árpádot idézte, amikor úgy fogalmazott: „első szavam a köszöneté”.
Juhász Attila szintén azt emelte ki, hogy Áder János az államfői intézménnyel kapcsolatos elvárásoknak felelt meg, amikor a „Fidesz által meghirdetett konszolidációs szándéknak megfelelően” nyitottságát hangsúlyozta minden politikai oldal és társadalmi réteg felé. A Political Capital elemzője szerint Áder János ezzel pártpolitikusi mivoltát és közvetlen elődje, Schmitt Pál szerepfelfogását ellensúlyozta, aki már első megnyilvánulásaiban is a kormányoldal motorjaként határozta meg magát.
Áder János minden bizonnyal nagyobb autonómiát mutat majd a nyilvánosság felé, mint Schmitt Pál, de szerinte az „aligha várható, hogy jelentős ellensúlya legyen a második Orbán-kormánynak” – húzta alá Juhász Attila, megjegyezve, Áder János pártpolitikai semlegességét leginkább egy következő, nem Fidesz által vezetett kormánnyal történő együttműködés során bizonyíthatná.
Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője nem tért el a többi elemzőtől abban, hogy Áder Jánosnak szerinte is az volt a célja, hogy pártok felettiségét és konszenzuskeresését hangsúlyozza újonnan megválasztott államfőként. A konszenzus- és egységkeresés persze érthető, hiszen Áder személyével szemben a leggyakrabban megfogalmazódó kifogás „pártkatona múltjával kapcsolatos” – tette hozzá, hangsúlyozva: Áder János egyik legfontosabb feladata lesz bizonyítani, képes felülemelkedni a Fideszhez kötődő múltján és pártérdekektől mentesen ellátni feladatát.
Az elemző szerint a kiegyezésre utalt Áder János beszédében Deák Ferenc említése, illetve további, a „baloldali és liberális érzelmű választók számára is nagyra becsült nevek”, például József Attila és Göncz Árpád tiszteletteljes említése. Filippov Gábor ugyanakkor megjegyezte, Áder János beszédének volt egy olyan pontja, amelyben saját politikai oldalának tett gesztust azzal, hogy a külön magyar út fontosságát hangsúlyozta, illetve az új alaptörvény „egyetemes erényeit„ dicsérte.
Filippov Gábor is kitért arra, hogy Áder János első beszédében Schmitt Pállal ellentétben nem tett említést a törvényhozáshoz való viszonyáról, inkább a magyar nemzettel és hivatalával, valamint a demokráciával szembeni alázatáról beszélt.
