A Sólyomváriné Csendes Mária vezette tanács csütörtökre hat tanút idézett be abból a több mint százból, akiket majd meghallgatni kíván. A tanúk mindegyike fenntartotta korábbi nyomozati vallomását. A bíró, az ügyész és a védők kérdéseire válaszolva egybehangzóan állították: a 2008. május 21-i találkozón a kormány jelenlévő képviselői pozitívan fogadták a befektetők prezentációját, ám nem hoztak konkrét döntést a tervezett turisztikai beruházás támogatásáról.
Többen is hangsúlyozták: a per által érintett időszakban több, állami szempontból kiemelt jelentőségű beruházást tervező külföldi befektetővel – köztük az Audi és a Mercedes autógyárak képviselőivel – is folytatott megbeszélést hasonló keretek között a volt kormányfő. R. György, az előző kormány Miniszterelnöki Hivatalának személyi titkára, az emlékeztető készítője elmondta: a kaszinóberuházásról szóló eszmecserén feladatokat, felelősöket nem jelölt ki a kabinet, a résztvevőknek kizárólag a befektetőkkel való további kapcsolattartásban volt teendőjük. „A miniszterelnöktől nem hangzott el olyan utasítás, hogy a telekcserét végre kell hajtani, vagy a koncessziós szerződést ki kell írni” – fogalmazott.
A külföldi befektetői csoportot képviselő Joav Blum izraeli–magyar vállalkozó személyi asszisztense a tárgyaláson arról beszélt: büszke, hogy részese lehetett a „grandiózus, komplex turisztikai beruházást tervező” csapatnak. Kijelentette: sok ország ingyen biztosítana területet egy ilyen horderejű, 3000 embert foglalkoztató projekthez. A találkozót követő befektetői megbeszélésen az üzletemberek egyszerre voltak elégedettek és bizalmatlanok, óvatosak is. Mindez arra utalt: konkrét ígéretet nem kaptak a kormánytól – vélekedett.
T. András, a Miniszterelnöki Hivatal egykori főtanácsadója vallomásában közölte: a 2008. május 21-i találkozón felmerült a telekcsere elvi lehetősége, ám konkrét döntés nem született az ügyben. A tanú szerint a felkészültnek tűnő befektetők prezentációja után a kabinet olyan álláspontra helyezkedett, hogy „ez egy nemzetgazdasági szempontból jó projekt, melyet támogatni kell”.
Kisfaludy Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal volt szakállamtitkára vallomásában elmondta: a projekt szerepelt a kiemelt kormányzati beruházások szakpolitikai jegyzékében. A Miniszterelnöki Hivatal ügyfélkapcsolati és programszervezési főosztályának akkori vezetője ugyanakkor meghallgatása során azt állította: az ügyben előtte tanúként beidézett R. György által készített emlékeztető „úgy ahogy van, pocsék munka”. Bár nem volt jelen a találkozón, ám meggyőződése, és a Gyurcsány Ferenchez fűződő több éves munkakapcsolatából fakadó tapasztalatok alapján azt gondolja, hogy az esemény után napokkal később elkészült anyagban leírtak egy része nem, vagy nem abban a formában hangozhatott el a találkozón.
A tárgyalás végén a bíró felolvasta a második Gyurcsány-kabinet kormányszóvivőjének, Daróczi Dávidnak a nyomozati vallomását, melyben az időközben elhunyt tanú úgy nyilatkozott: a telekcsere lehetőségét Tátrai Miklós elsőrendű vádlott vetette fel.
A Központi Nyomozó Főügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérletével vádolja elsőrendű vádlottként Tátrai Miklóst, az MNV Zrt. volt vezérigazgatóját, másodrendű vádlottként Császy Zsoltot, az MNV Zrt. volt értékesítési igazgatóját, harmadrendű vádlottként Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és negyedrendű vádlottként F. Zsolt értékbecslőt. A másod- és a negyedrendű vádlottat mint a cselekmény bűnsegédét vádolják, de ellenük magánokirat-hamisítás is szerepel a vádpontok között. V. Bálint ügyvédet, az ötödrendű vádlottat kétrendbeli közokirat-hamisítással vádolják.
A sukorói telekcsere-szerződés ügyében január 7-én kezdődött a büntetőper a Szolnoki Törvényszéken, amelyet az Országos Bírósági Hivatal elnöke jelölt ki az ügy tárgyalására. Tátrai Miklós január 9-én tagadta bűnösségét. A január 10-i tárgyaláson az ügyész visszautasította az elsőrendű vádlottnak azt az állítását, hogy az egész ügy egy koncepciós eljárás.
