Erdő Péter a pápai rendelkezés megjelenésének 20. évfordulója és a Katolikus Budapest I–II. című kötet bemutatója alkalmából tartott rendezvényen kiemelte: az átalakításra azért is szükség volt, mert akadtak olyan egyházmegyék, amelyeknek egyes területei a püspöki székhelytől nagyon messze estek. Példaként hozta fel erre az egri érsekséget, amelynek területéből kihasítva létrehozták a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét.
Az esztergom-budapesti érsek emlékeztetett arra, hogy 1993-ban Magyarországon új egyházmegyéket is létrehoztak, ezek esetében fontos szempont volt, hogy az újonnan alapított püspöki székhely lehetőleg világi szempontból is jelentős település legyen. Elmondta, hogy az 1993 előtti, nagy kiterjedésű veszprémi egyházmegyét a Balaton „természetes módon kettévágta”, az ettől délre eső területből így alakították ki a Kaposvári Egyházmegyét. Az új egyházmegyei határok meghúzásakor a Székesfehérvári Egyházmegye „sok területet veszített”, ugyanakkor a Csepel-szigetet megtarthatta, illetve Buda környéki falvakat még át is vehetett az esztergomi érsekségtől – fűzte hozzá.
Erdő Péter szólt arról: a pápai rendelkezésben hangsúlyosan jelent meg Budapest. Megjegyezte, hogy amikor 1950-ben Nagy-Budapest létrejött, a frissen a fővároshoz csatolt kerületekben volt, amelyik plébánia a váci, és volt, amelyik a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozott.
Tarlós István főpolgármester úgy fogalmazott: „ha valaki azt mondja, hogy jelentős és alapvető különbségek vannak a jelenlegi és az előző városvezetés között, az nem téved”. Véleménye szerint az istenhitellenes közösség nem életképes, de lehet velük békességben élni. A kereszténység közösségteremtő ereje nem megkerülhető, a közösségekhez való tartozás pedig útja az emberi kiteljesedésnek – tette hozzá.
Mint mondta, a közösségek legalapvetőbb helyszínei a múltban is a templomok voltak – ezt összegzi a mostanra elkészült könyv –, de a templomok közösségének ereje a mai napig változatlan. „A templomban valljuk meg bűneinket, ott van a lelki vezetőnk és lelki családunk, ott vagyunk közel Istenhez”, miközben a városok közösségei „jól érzékelhetően lazulnak”. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy „csak a hit nélküli ember magányosodik el teljesen, ( ) mi, keresztények tudjuk, hogy Isten soha nem hagy el bennünket”.
A főpolgármester hangsúlyozta: a városok és a templomok közösségeinek kiemelkedően fontos alkotóelemei a családok, amelyeket erősíteni kell, mert „a gyerekeknek családban kell születniük és felnőniük”, s ezért az egyházak sokat tehetnek. Úgy véli, többek között a hittan és a kötelező erkölcstan bevezetése nyomán alakulhat ki a felnövekvő nemzedékekben az a magatartásforma, amely a közösségi élet alapjává a családokat teszi.
Hozzátette: „a hit mindig életigenlő és értékőrző”, a hitben élő családok ezért „a legerősebb családok”. Mint mondta, a konzervatív értékeket valló kormányzat és fővárosi vezetés éppen ezért azt vallja, hogy a megélhetési költségeket csökkenteni kell, a családokra pedig tilos korlátlanul áthárítani a terheket.
Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora elmondta: a Katolikus Budapest című kétkötetes munka 1204 oldalt tesz ki, s ezzel „olyan mű született, amely hosszú távon megkerülhetetlen, és mutatja a katolikus egyház sajátos jelenlétét Budapesten”.
