Alkohol, Nobel-díj és az öt odaégetett fasírozott

Karakterképek Martin Schulzról, az Európai Parlament baloldali elnökéről egy a Spiegelben közölt cikk nyomán.

Amikor a miniszterelnökök találkoznak, a parlament elnöke üdvözölheti őket, majd el kell hagynia a termet, a valódi hatalmasok maguk közt maradnak. Schulz önbizalommal meséli, elődeinél hosszabb üdvözlőbeszédeket mondhat, kérdések is vannak, „megmértek, és súlyosnak találtak”, állítja. Az Európai Parlament érettségivel nem rendelkező elnöke (a tizenegyedik osztály után elbocsátották az iskolából, mert kétszer megbukott) hosszú ideig alárendeltnek érezte magát, mára azonban kisebbségi érzését a büszkeség váltotta föl; vitte valamire. Mégpedig iskolai végzettség nélkül, és azután, hogy első élettársa elhagyta, mert szünet nélkül részeg volt. Ma pedig de nézzünk néhány további epizódot a Spiegel segítségével.

Angela Merkelt környezete hallatára minden nap csepüli, habár naponta felhívja. Büszke, hogy megkapta a kancellártól annak mobilszámát. „A többiek is tudják, hogy nekem megvan a száma.” Ez segít. Egy professzor a választási körzetében, Aachenben könyvet ír Az európai gondolkodás klasszikusai címmel. Írna-e a könyvbe egy tanulmányt Schulz „Európa hangadóiról”? „Én is benne vagyok?” – kérdezi.

Az EU a jövő válságait elkerülendő négy személyből álló csoportot hozott létre, hogy koncepciót dolgozzon ki, tagjai a tanács, a bizottság, a központi bank és az eurócsoport elnöke. A parlament eszükbe sem jutott. „Már megint kihagytak” – panaszolja Schulz. Szerintem megint Merkel van a dolog mögött.”

Két évtized alatt Schulz a szocialista mozgalomban rengeteg kapcsolatot épített. „Ha sokáig jelen vagy Európában, minden disznót megismersz”, mondja a Spiegel riporterének. Ennek ellenére a kormányfők tárgyalásakor rendre kiküldik az ülésekről, amit elfogadhatatlannak tart, mert az európai vezetők tekintélyuralmat gyakorolnak, ami nem engedhető meg a demokráciában. Ha ez így folytatódik, legközelebb nem megy ki a tanácskozásról, amikor szokás szerint kiküldik. „Ha kirúgnak, leülök az ajtó elé, táblát akasztok a nyakamba, amelyre fölírom: »Ez Angela Merkel demokráciaértelmezése! «” A kormányfők? Megbízhatatlanok. „A 27 ország közül valamelyikben mindig választási kampány van, az ottani miniszterelnök azt hiszi, hogy bármilyen szart beadhat.” (Schulz eredeti hangja.) A kormányfők mind csak a saját országukra gondolnak. Schulznak azonban megvan a receptje. „Csak egyetlen megoldás van: hatalomra kell jutnom. Minden hatalmat nekem!” Le kell törni a miniszterelnökök hatalmát, akikről úgy beszél, „mintha gyártulajdonosok lennének, akik elnyomják munkásaikat”.

Van Rompuy és Barroso mellett ülhet az EU-nak adott Nobel-békedíj átadásakor. Megegyeznek, ketten beszélnek, az érmet Schulz kapja. „Ugyan, beszédeik senkit nem érdekelnek, de a képek az éremmel bejárják a világot!” Kabinetfőnöke átadja neki az ünnepség ülésrendjét. „Hahó, megcsíptük! Én vagyok az egyes szám!” Az átadás után hárman ülnek a CNN stúdiójában, a riporter megpróbálja elmagyarázni, hogy miért ennyien, de látszik, valójában ő sem érti. Miért van az EU központja Brüsszelben, és a parlament Strasbourgban? Schulz Van Rompuyra mutat, aki válaszként nagy kört ír le kezével. A távolság évente az uniónak 200 millió dollárba kerül. „Ennek semmi értelme. Miért csinálják ezt?” – kérdezi a riporter. Este SMS a feleségtől: „Úgy izgultam miattad, hogy öt fasírozottat odaégettem.”

A Spiegel igazságos az elnökkel: leírja, hogy több hónapos kórházi elvonókúrát vállalt, igyekezett önmagát megismerni és fölépíteni. Rájött, hogy hajlamos önmaga túlértékelésére, túl magas célokat jelöl ki, mindig a nagyokkal szeretett volna együtt játszani, holott ehhez hiányoztak a képességei. „Meg kellett tanulnom a szerénységet”, állítja ma. Első barátnője, aki a sűrű alkoholkóma miatt hagyta el, ma büszke rá, s ezt mondja is neki, amikor egy hamburgi díjátadás végén odamegy hozzá gratulálni. Schulz is büszke önmagára. De kire lehet büszke Európa? És az európai Magyarország?

Boros János

A szerző egyetemi tanár