„Ezzel a mentalitással az országot is bedönthetik” – Alkotmányos anarchia felé sodorhatja hazánkat a Tisza bosszúhadjárata

Személyre szabott jogalkotás, visszamenőleges hatály és közjogi méltóságok „puccsszerű kiiktatása” – Stumpf István és Koltay András úgy látja, a Tisza-kormány alaptörvény-módosításai már a formális jogállamiság korlátait is átlépik. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület kerekasztal-beszélgetésén arra figyelmeztettek: a helyreállításnak nevezett alkotmányozás valójában jogi bosszúállásba fordítja az erkölcsi felháborodást, és olyan revansspirált indíthat el, amelynek végén a nyers politikai erő írhatja felül a jogot. A rendezvényre eredetileg hivatalos Hack Péter jogtudós betegség miatt nem tudott jelen lenni.

Fotó: Polyák Attila

Stumpf István: Akármit nem lehet beírni az alkotmányba

Stumpf István korábbi alkotmánybíró emlékeztetett: az Alkotmánybíróság a rendszerváltoztatás időszakában történelmi feladatot látott el. Bár a Sólyom László vezette testületet sokan túlzott aktivizmussal vádolták, nélküle az alkotmányos anarchia veszélye fenyegetett volna.

A professzor felidézte, hogy alkotmánybíróként maga is többször hangsúlyozta: a kétharmados parlamenti többség sem tehet meg mindent.

– A fiúk nem mindig örültek, amikor ennek hangot adtam, mert úgy gondolták, hogy a kétharmaddal bármit meg lehet csinálni – fogalmazott. Stumpf kiemelte, az alkotmányozó hatalom sem írhat bele akármit az Alaptörvénybe. Amennyiben ugyanis az alkotmány belső ellentmondásossá válik, vagy elveszíti azt a képességét, hogy a jogrendszer egészének mércéjeként működjön, megnyílik az út az alkotmányos anarchia előtt.

Úgy vélekedett, pontosan ebbe az irányba mutat a köztársasági elnök személyre szabott eltávolítása. Lehet politikai vitát folytatni arról, hogy az államfő milyen döntéseket hozott meg, vagy milyen ügyekben nem szólalt meg, közjogi méltóságát azonban személyétől függetlenül tiszteletben kell tartani.

A tisztség egyetlen mondattal történő megszüntetése Stumpf értékelése alapján nem egyszerűen egy személy eltávolítását, hanem a köztársasági elnöki intézmény erodálását jelenti.

Fotó: Polyák Attila

„Puccsszerű kiiktatás” és jogi bosszúállás

A korábbi alkotmánybíró „puccsszerű kiiktatásnak” és önkényes megoldásnak nevezte azt az eljárást, amellyel a kormánytöbbség megszüntetné a hivatalban lévő államfő megbízatását. Ennek kapcsán külön kiemelte, a Tisza kétharmados parlamenti felhatalmazással alkotmányos keretek között is végrehajthatna jelentős közjogi változtatásokat. A parlamenti képviselők azonban erre az Alaptörvényre tették le esküjüket, és legitimitásukat is ebből a jogrendből nyerik. A visszamenőleges hatályú szabályozásban már a személyes bosszú jelenik meg, szögezte le Stumpf.

Az erkölcsi felháborodást igyekeznek átfordítani jogi bosszúállásba

 – jelentette ki. A professzor figyelmeztetett, az alkotmányellenes eszközökkel végrehajtott politikai helyreállítás már születése pillanatában olyan hibát hordoz, amely később az egész rendszer legitimitását megkérdőjelezheti.

Koltay András: A mostani kormány sokkal kevésbé önkorlátozó

A jogállamiság formális és tartalmi oldalát különítette el Koltay András. Amelynek kapcsán kifejtette, a tartalmi kérdésekben – például a kereszténység állami szerepéről vagy az azonos nemű párok házasságáról és örökbefogadásáról – korábban is komoly viták zajlottak, a formális alkotmányossági követelmények azonban jobbára érvényesültek. Elismerte, hogy az elmúlt tizenhat évben is akadtak veszélyes precedensek, ezek azonban nem váltak rendszerszintűvé, és többnyire nagyobb intézményi átalakításokhoz kapcsolódtak. A jelenlegi helyzetben azonban már az alapvető formális korlátok eltűnése fenyeget.

A papír mindent elbír. Technikai értelemben még azt is bele lehetne írni az Alaptörvénybe, hogy minden magyar állampolgár köteles Fradi-drukker lenni

– érzékeltette az alkotmányozó többség önkorlátozásának fontosságát. Koltay ugyanakkor arra is kitért hogy, az új kormány és parlamenti többsége lényegesen kevésbé önkorlátozó, mint az elmúlt tizenhat év országgyűlési többségei voltak. A legnagyobb veszélyt abban látja, hogy a jogi korlátok lebontása nem ér véget a mostani politikai ciklussal.

Fotó: Polyák Attila

Ha az inga kileng, vissza is fog lengeni

Koltay arra is figyelmeztetett, ha egy politikai erő helyreállításra hivatkozva átlépi a formális jogállamiság határait, a következő kormány ugyanilyen eszközökkel akarhat majd elégtételt venni elődjén.

– Ha az inga kileng, vissza is fog lengeni – fogalmazott.

A professzor aggasztónak nevezte azt a jövőképet, amelyben minden kormányváltást rendszerváltozásként értelmeznek, az új többség pedig az előző rendszer minden döntését eleve illegitimnek nyilvánítja. Kiemelte azt is, hogy miközben a választás éjszakáján számos közjogi tisztségviselőt felszólítottak a távozásra, alig hangzott el konkrétum arról, hogy az érintettek milyen kötelességüket szegték meg, mit tettek rosszul, vagy milyen jogi felelősség terheli őket.

A köztársasági elnökkel szemben lényegében azt hozták fel vádként, hogy bizonyos ügyekben nem szólalt meg, holott erre nem vonatkozott jogszabályi kötelezettsége. Az államfő politikai aktivitása felfogásbeli kérdés, megbízatásának utólagos értékelése ezért nem alapulhat pusztán azon, hogy hány alkalommal adott hangot véleményének.

Egyetlen mondattal félreállíthatják az államfőt

A beszélgetésen felmerült, hogy az államfő az elfogadott alkotmánymódosítást előzetes normakontrollra küldheti az Alkotmánybírósághoz, vagy megtagadhatja annak aláírását. Ez azonban olyan közjogi patthelyzetet idézhet elő, amelyben a kormánypártok megfosztási eljárással válaszolhatnak. Stumpf István felvetette a közvetlen köztársaságielnök-választás kérdését is, véleménye szerint egy közvetlen felhatalmazással rendelkező államfő és egy kétkamarás parlament jobban megjeleníthetné a magyar társadalom politikai sokféleségét.

Koltay András ugyanakkor hangsúlyozta: a közvetlen elnökválasztást nem lehetne elszigetelt módosításként bevezetni, mert az a teljes közjogi rendszer átalakítását igényelné. Egy közvetlenül választott köztársasági elnök politikai súlya és legitimációja alapvetően megváltoztatná az államfő és a többi hatalmi ág viszonyát.

Ez nem állna meg Strasbourgban

A képviselői megbízatások tizenkét évben történő maximalizálása kapcsán Stumpf István leszögezte, hogy a szabályozás egyáltalán nem állná ki az európai jogi vizsgálatot. Mint mondta, nem igaz, hogy a társadalom elsöprő többsége a Tisza Párt alkotmányozási elképzeléseit támogatta volna. A professzor arra is rámutatott, hogy a Tisza politikusai olyan képviselőket akarnának a mandátumkorlátozással kiszorítani, akiket választóik helyben akár több alkalommal is újraválasztottak. Koltay András a javaslatot súlyosan demokráciaellenesnek nevezte. Értékelése alapján a választói döntés időbeli korlátozása nem a demokrácia kiszélesítését, hanem a korábban kormányzó politikai erők közjogi megsemmisítését szolgálja.

A Tisza-kormány azon érvelésével szemben, hogy a korlátozás révén mások is lehetőséghez juthatnak, ezáltal valójában nem, hogy szűkülnek, de valójában bővülnek a magyar választó polgárok demokratikus lehetőségei, Koltay csak annyival kommentálta, nem is érti, hogyan lehet ilyen állítást változatlan arcberendezéssel kimondani.

„Százezer lájk nagy szám, de nyolcmillió választópolgár van”

A Tisza alkotmányozási folyamatához kapcsolódó társadalmi egyeztetés kapcsán Koltay András úgy fogalmazott, hogy a nyilvánosság szerkezete alapvetően megváltozott, a hagyományos médiumok visszaszorulása pedig lehetőséget teremtett a „demokratikus színház elbábozására”. A közösségi médiában megjelenő lájkok és hozzászólások azt az érzést kelthetik a felhasználókban, hogy közvetlenül befolyásolják a politikai döntéseket, miközben az alapvető döntések gyakran már korábban megszülettek, a kommentek pedig csupán díszletként szolgálnak.

Százezer lájk nagy szám, de nyolcmillió választópolgár van az országban

– emlékeztetett Koltay. A professzor áldemokratikus látszatnak nevezte azt az eljárást, amely néhány tízezer internetes reakció alapján a társadalom egészének akarataként próbál bemutatni előre meghozott politikai döntéseket.

Úgy vélekedett, hogy az egyeztetés, sőt akár egy későbbi népszavazás is csupán fügefalevélként szolgálhat egy olyan alkotmányozási folyamatban, amelynek politikai irányát már előzetesen kijelölték.

A kormányzás nem látványpékség

Stumpf István annak kérdésességét is felvetette, mi indokolja az alaptörvény-módosítások rendkívüli gyorsaságát. Felvetette, hogy a közjogi látványintézkedések esetleg a valódi kormányzati teljesítmény hiányának elfedését szolgálják.

– A kormányzás nem látványpékség. A kormányzás az érdekek összeegyeztetésének nehéz, közszolgálati munkája – hangsúlyozta.

A kormány és a miniszterelnök kommunikációs stílusa a konfrontációt és a legradikálisabb támogatói réteg kiszolgálását helyezi előtérbe – vélekedett.  A professzor úgy fogalmazott: amennyiben egy kormányzat forradalmi jogalkotással akar minden számára kellemetlen közjogi szereplőt eltakarítani az útból, annak az egész ország fizetheti meg az árát.

– Ezzel a mentalitással az országot is bedönthetik – jelentette ki.

A politikai nyers erő érvényesülhet

A beszélgetésen szóba került az önálló szabályozó és független állami szervek helyzete is. Koltay András arra figyelmeztetett, hogy vezetőik egyszerű leváltása nem oldható meg az Alaptörvény és az intézményeket körülvevő bonyolult törvényi rendszer átalakítása nélkül. A folyamat egy ideig jogi eszközökkel elhúzható, a végén azonban a politikai nyers erő érvényesülhet – fogalmazott. A jogászprofesszor azt is kifogásolta, hogy átfogó vitaanyagok és részletes jogi indoklások helyett a kormány közjogi elképzelései gyakran Facebook-bejegyzések formájában kerülnek nyilvánosságra.

Az eseményen megemlítették annak a negyven jogásznak a levelét is, amely támogatta a korábbi rendszerből hivatalban maradt közjogi tisztségviselők eltávolítását. Koltay András közölte, a dokumentum egyetlen valódi jogi érvet sem tartalmazott, kizárólag politikai megfontolásokat sorakoztatott fel.

A következő többség az egész tiszás törvénykezést érvénytelenítheti

A professzorok arra is figyelmeztettek, hogy a köztársasági elnök alkotmányellenesnek tartott leváltása a később elfogadott jogszabályok legitimitását is megkérdőjelezheti. Koltay András a lehetséges következmények kapcsán még azt is elképzelhetőnek nevezte, hogy egy 2030-ban akár egyszerű parlamenti többséggel hatalomra kerülő politikai erő visszamenőlegesen semmisnek mondja a Tisza-kormány teljes törvénykezését, arra hivatkozva, hogy az új államfő illegitim módon került hivatalába. Ez olyan alkotmányos revansspirált indíthat el, amelyben minden új többség saját jogrendjének megteremtésével, az előző ciklus döntéseinek eltörlésével kezdi a kormányzást.

Az alkotmány csak egy papír, ha nincs mögötte társadalmi béke

Koltay András zárásként arra emlékeztetett, hogy az alkotmány önmagában nem képes megteremteni a politikai közösség egységét.

– Az alkotmány csak egy dokumentum. Ha nincs mögötte társadalmi béke és együttműködés, amely tartalommal tölti meg, akkor csak egy papír – fogalmazott.

Hozzátette: amennyiben az alkotmányozás nem a megbékélést és a közös szabályok elfogadását, hanem a revansvágyat és a sérelmek elmélyítését szolgálja, szinte másodlagossá válik, milyen rendelkezések kerülnek magába az Alaptörvénybe.