Cordon sanitaire, tűzfal, koalíciók – így harcol az európai fősodor a jobboldal ellen

A nyár közepére sem csitult a politikai diskurzus Európa számos országában. Talán a legnagyobb visszhangot Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés vezetőjének bírósági ítélete és azutáni döntése kapta, de pattanásig feszült a helyzet Németországban is az AfD háza táján. Míg a fősodorbeli politikai pártok továbbra is próbálják fenntartani a tűzfalat a jobboldallal szemben, addig a társadalom, a szavazók egyre inkább feléjük fordulnak.

Fotó: FREDERIC PETRY Forrás: Hans Lucas

Fejérdy Gergely emlékeztetett, a Nemzeti Tömörülésnek és magának a Le Pen névnek is van egy régi, a ’70-es évektől kialakult szimbolikája a francia politikában, amely elsősorban Marine Le Pen édesapjának, Jean-Marie Le Pennek köszönhetően egy szélsőjobboldali vonalat jelentett. Annak ellenére is, hogy amikor Marine Le Pen átvette az akkor még Nemzeti Frontként ismert pártot, nagyobb „ördögtelenítést” hajtott végre. 

Ma már nem is tartanám igazán jobboldali pártnak a Nemzeti Tömörülést, Le Pen ma már inkább baloldali politikát folytat, sokkal inkább a szociális kérdések iránt érzékeny, de ugyanakkor van egyfajta radikalizmus és egyfajta, az eddigi fennálló renddel szembeni fellépést is sugalló gondolkodás a politikájában. Ennek következtében a klasszikus centrista pártok, illetve a baloldal minden esetben nagyon keményen szemben áll a Le Pen-táborral 

– fejtette ki a szakértő. 

Emlékeztetett, Franciaországot nagyon nagy mértékben traumatizálta a második világháborús eseménysor: 1940-től a német megszállás hosszú ideig tartott. A náci birodalom franciaországi túlkapásai és abban a francia részvételnek a kérdése a mai napig érzékeny téma. És annak ellenére, hogy az utóbbi években ez egyre inkább feldolgozottá válik, erősen jelen van még a fejekben, hogy a legnagyobb veszélyt a szélsőjobboldal jelentette. A '68-as baloldali elit különösen magáévá tette ezt a gondolatot, és ez tovább élt hosszú éveken keresztül. Talán csak most az utóbbi években, évtizedekben kezdett ez oldódni – tette hozzá. 

A jelenről szólva a kutató elmondta, hogy azt lehet látni, hogy a francia társadalom az elmúlt főleg húsz évben, de az utóbbi tízben mindenképpen nagyon erősen kiábrándult a politikai elitből, hiszen nagyon sokszor ugyanazokat a nem megoldást hozó válaszokat tudták adni a kihívásokra, legyen az jobb- vagy baloldali, általában középen lévő párt. Ezért nagyon sokan vannak, akik úgy vélik, hogy egy olyan pártra, egy olyan személyre és olyan csoportra kellene bízni az országot, aki eddig még nem bizonyíthatta, hogy ő valóban jó megoldást tud találni ezekre a kihívásokra. Ebből a szempontból érdekes a Nemzeti Tömörülés.

Fejérdy Gergely emlékeztetett, Marine Le Pen és Bardella ma a legnépszerűbb politikusok Franciaországban, 35 százalék körüli támogatottsággal. A választás azonban kétfordulós, és az első forduló jelöltjei mind el fogják mondani, a második fordulóban kit ajánlanak választóiknak.  

Jelenleg Le Pen legesélyesebb kihívója Edouard Philippe centrista politikus, aki Emmanuel Macron elnök első időszakában miniszterelnök is volt, nemrég pedig újraválasztották polgármesterként is. Ő az a jelölt, aki elég sok támogatót tud maga mögött már, és aki mögé beállhat a mérsékelt jobboldaltól a mérsékelt baloldalig mindenki. – Eddig mindig volt egy úgynevezett „cordon sanitaire” (egészségügyi kordon — a szerk.), vagyis azt mondták, hogy jobboldali, radikális politikus ne legyen elnök, tehát akkor fogjuk össze, »inkább befogom az orromat, és leszavazok arra, akit nem annyira szeretek egyébként, legyen az Edouard Philippe vagy bárki más«. Ez most nem teljesen biztos, hogy sikeres lesz, nem teljesen biztos, hogy sikerül ennyi szavazót összefogni, mert ma az embereknek már nagyon-nagyon elegük van – fejtette ki Fejérdy Gergely. 

A patrióta jobboldal nehéz dolga

– Nyugat-Európa egészen más fejlődési utat járt be, mint a mi térségünk, ott a második világháborúnak az egyik tanulsága az volt, hogy olyan politikai rendszert kell létrehozni, ami szándékosan törékeny, hogy ne történhessen meg az, hogy egy párt teljhatalmat szerez, és akkor megismétlődnek a második világháború a borzalmai – emlékeztetett Dornfeld László. A szakértő megjegyezte, az egész nyugat-európai politikai rendszer arra van berendezkedve, hogy a teljesen arányos választási rendszer által rengeteg kis- és középpárt jusson be a törvényhozásba, és ők valamiféle koalíciót összehozva, öt-hat párt által alakított koalícióban valahogy elkormányoznak, de olyan kérdésekben, mint mondjuk a migráció, nem tudnak dönteni. – A politika azért érzi, hogy valami gond van, és próbál reflektálni. A fő probléma az, hogy a mainstream pártoknak egyszerűen nincs jövőképük – jegyezte meg Dornfeld László, hozzátéve:

A holland választási- és politikai rendszer kapcsán szoktam elmondani, hogy Hollandiában az a választási rendszer volt tíz éven keresztül, hogy mindegy, hogy melyik párt hogyan szerepelt a választáson, a végén mindig Mark Ruttének hívták a miniszterelnököt.

Hasonló a helyzet Ausztriában. Miután felső körökből rászóltak az Osztrák Néppártra (ÖVP), hogy ne kössön a Szabadságpárttal (FPÖ) koalíciót, az végül a szociáldemokratákkal (SPÖ) megegyezett. – Addig mentek a koalíciós tárgyalások, addig tologatták a papírt ide-oda, amíg végül ki nem jött az a megoldás, hogy a szociáldemokraták és a Néppárt közösen alakítanak kormányt – fogalmazott a szakértő. 

A lényeg az, hogy ezekben a rendszerekben azért nehéz elérni a patrióta jobboldalon a kormányzati pozíciót, mert úgy vannak kitalálva, hogy a mainstream mindig hatalmon maradjon, függetlenül attól, hogy ki nyeri a választásokat, hogy hogyan alakulnak az erőviszonyok. Ez egy óriási kihívás a nyugati demokráciák számára. Ebből a helyzetből ki kell billenteni a demokráciát, és visszaállítani egy olyan helyzetet, ahol tényleg a nép akarata a legfontosabb és az dönt

– összegzett lapunknak a szakértő. 

Borítókép: Jordan Bardella és Marine Le Pen (Fotó: AFP)