Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a politikus életútját méltatva hangsúlyozta: „Tisza István életműve azt üzeni, hogy ha mélyen hiszünk elveinkben, akkor tartsunk ki minden körülmények között mellette, és azt is üzeni, hogy a közélet nem szeretetközösség, de a haza, az igen”. A fideszes politikus szavai szerint „a nemzet közösségének érdeke fontosabb a politika és a gazdasági csoportok érdekeinél, s ezt a hitet akkor is meg kell őriznünk, ha netán az ellenkezőjét látjuk, és még akkor is, ha néha egyedül állunk a világ egyéb lobbierejével szemben”.
A néhai miniszterelnök sorsa arra hívja fel a figyelmet, hogy „nem könnyű kitapogatni a politika bonyolult szövésmintáját, és nem mindegy, hogy a színét vagy a visszáját nézzük az anyagnak” – fogalmazott. Mint mondta, van olyan – és Tisza István életműve ettől tragikus –, hogy az egyik meggyőződés szembekerül a másik meggyőződéssel és ilyenkor az igazi államférfinak súlyoznia és döntenie kell. Tisza István vállalta a felelősséget – tette hozzá.
Ágh Péter, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Fidelitas elnöke úgy fogalmazott: Tisza Istvánt nem csupán halála tette emlékezetessé. „Azért is fejet kell hajtanunk előtte, mert ifjúkorától kezdve egész életében méltó volt ahhoz a mondatához, miszerint válságos pillanatban hitvány gyávaság kitérni a kötelesség teljesítése elől.” A kormánypárti politikus megjegyezte: Tisza István a parlament új nemzedékéhez tartozott, és nem csupán sikeres gazdálkodó volt, hanem igazi értelmiségi is. Megalkuvás nélkül annak rendelte alá egész személyiségét, hogy jót és maradandót alkosson, ezért tanult keményen és emelte a munkát első helyre – vélekedett Ágh Péter, hozzátéve: felelősségteljes élete példát mutat a fiataloknak.
Tisza István 1861. április 22-én született politikuscsaládban: apja, Tisza Kálmán 15 évig, 1875–90 között volt kormányfő. 1886-ban képviselővé választották, majd 1903-ban és 1913-ban is kormányt alakíthatott. 1917 szeptemberében ezredesként kiment a frontra. A háború végére a vereség és a régi rend jelképének számított, kétszer is rálőttek az utcán. Az egyébként vértelen őszirózsás forradalom napján, október 31-én villájában lőtte agyon négy katona, a merénylők közül kettőt 1921-ben elítéltek.
