A politikus felszólalásában azt mondta, nem véletlenül akarja uralni a mai hatalom a tévét. Kijelentette: ezt a köztelevíziót „így meg kell szüntetni”, a kultúra közvetítésében betöltött funkcióját viszont újra kell teremteni, mert „ez mára lényegében már nincsen”. Gyurcsány decemberben a DK 16 pontos programját ismertetve még jóval radikálisabban fogalmazott: „Köztévé helyett kultúra. Megszüntetjük a köztelevíziót. A fenntartására költött tízmilliárdokat kiegyensúlyozott közéleti műsorok készítésére és sugárzására, tévéfilmek támogatására, kulturális programok finanszírozására fordítjuk”.
A második legnagyobb platform az iskola, ezért hatalmas dolog, hogy a gyerekek túlnyomó többsége óvodába és iskolába jár, eközben viszont hihetetlenül beszűkült a művészeti oktatás lehetősége – folytatta. Arra is kitért, hogy egy alapvetően progresszív politikai hatalomnak kiemelten és folyamatosan támogatnia kell a kortárs kultúrát és művészetet, mert majd csak az utókor dönti el, hogy miből lehet maradandó érték. Ha van a baloldalnak időtálló szellemi öröksége, akkor az az, hogy képes folyamatosan reflektálni a világra – jelentette ki. A Fideszt szokták kulturkampffal vádolni, abban az értelemben, hogy a maga preferenciáit hogyan érvényesíti a művészeti és kulturális viszonyok direkt átalakításának programjában, mondta.
„Most ennek látjuk a hardcore kiadását”, mert az első Orbán-kormány „soft kulturkampfos” volt, ez pedig a „hard kulturkampf” időszaka – bírálta a kabinetet. Gyurcsány szerint ha a miniszterelnök sikerre viszi ezt a küzdelmet, akkor azt fogja megtanulni belőle, „hogy minél keményebb, annál jobb”.
„A Bismarck és IX. Piusz pápa közötti vita arról szólt, hogy a világi hatalmat képviselő Bismarck vissza akarja szorítani a világi hatalmat igénylő katolikus egyházat. Bismarck később megnyerte ezt a meccset, igaz ehhez egy új pápaválasztás is kellett Piusz halála után. Mi csak jó egészséget kívánunk Ferenc pápának, nehogy valami áthallás legyen. Ha valamikor meg kell vívni a kulturkampfot, annak itt az ideje” – mondta a DK elnöke.
Önmagukról úgy vélekedett, hogy a „végtelen nagy megértés és [ ] tolerancia” oda vezetett, hogy kultúrpolitikájuknak elvesztek a kontúrjai. Hangsúlyozta, hogy miniszterelnökként nem adott utasítást kulturális minisztereinek, hogy mit kell támogatni és mit nem szabad, ez állítása szerint ma is idegen tőle, ugyanis politikusként nincs joga művészeti preferenciákat megfogalmazni.
Ha viszont felállítják a Szabadság téren azt a „cudar szobrot”, és „sokadszor követnek el erőszakot [ ] a szabadságelvű, demokratikus Magyarország lelkén”, akkor azt a szobrot kormányra kerülve nem kell otthagyni – mondta Gyurcsány a német megszállás emlékművére utalva. Arra is kitért, hogy nem nyúlna hozzá a koronához, de „jó sok szörnyűséghez, amit itt hagynak nekünk, hozzányúlnék”, beleértve a rovásírásos településtáblákat. Kijelentette: annak a jobbikosnak, aki nem tudja elolvasni Kiskunlacháza rovásírással leírt nevét, ki kellene lépnie a Jobbikból.
A DK elnöke arra is kitért, hogy ha az államnak van dolga a génmegőrzésben, akkor van dolga a mémmegőrzésben is, mert a kulturális tartalomhordozók lassan ugyanúgy kihalásra lehetnek ítélve, mint egynéhány faj. Ha a köztársasági elnök el tud menni tüntetni a „zöldkerti pipicéért”, és fenntartanak gazdaságokat génmegőrző funkcióikért, akkor az államnak a kulturális adathordozókat is meg kell őriznie – közölte. Nem lehet rábízni a piacra „meg egy félhülye államtitkárra”, hogy egy folyóirat megmarad-e vagy sem – fogalmazott Gyurcsány Ferenc. Kiemelte, nemcsak azokat a tartalomhordozókat kell megőrizni, amelyek az ő értékvilágukat vallják, mert Magyarország kulturális képéhez hozzátartozik a konzervatív, jobboldali értelmezés is.
