A vádlott a cselekmény elkövetésének idején országgyűlési képviselő volt, képviselői mandátuma – és ezzel mentelmi joga – 2010. május 13-án szűnt meg.
Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság 2011 januárjában hozott ítéletével a kht. ügyvezetőjét bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt, a kht. ügyvédjét pedig közokirat-hamisítás bűntette miatt megrovásban részesítette. A Debreceni Járásbíróság 2013 áprilisában a legenyhébb szankciót alkalmazva megrovásban részesítette Juhászné Lévai Katalint. Az ítéletet akkor az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett, így került az ügy másodfokon a Debreceni Törvényszék elé.
A szerdai tárgyaláson a vádlott nem, csak ügyvédje volt jelen. Ő megismételte: álláspontjuk szerint nem várható a bíróságoktól az ügy elfogulatlan kezelése, és meglátása szerint eljárási jogokat is sértett a bíróság azzal, hogy nem zárta ki a nyilvánosságot a tárgyalásokról, hiszen védence akkor már nem volt közszereplő. Védekezésében kitért arra is, hogy a cselekmény nem irányult bűncselekmény elkövetésére, hiszen éppen a jogellenes állapot felszámolása volt a célja. Az ügyvéd ismét kérte, hogy Juhászné Lévai Katalint bűncselekmény hiányában mentsék fel.
A bíró az ítélet indoklásában rögzítette: álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat mind az elfogultság, mind a nyilvánosság tekintetében betartotta, megállapításai helytállók. Szavai szerint helytállóan értékelték az enyhítő körülményeket, jelesül, hogy a vádlott igyekezett orvosolni a hibát.
