25 éves adósságot törlesztett a második Orbán-kormány azzal, hogy a 2014-es választásokat követően a nemzetiségek is részt vehetnek az új parlament munkájában. A választási eljárásban a 13 elismert hazai nemzetiség – bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán – vehet részt, és szerezhet kedvezményes mandátumot az Országgyűlésben.
A Nemzeti Választási Iroda január 2-án kezdte meg annak a nyomtatványnak a postázását, amelyen a választópolgárok jelezhetik, hogy nemzetiségi listára kívánnak-e voksolni. Ennek komoly jelentősége van, ugyanis az Országgyűlés úgy rendezte a kisebbségek választójogát, hogy, aki azt kéri, hogy valamelyik nemzetiségi listára voksolhasson, az nem szavazhat pártlistára, csak arra az egyéni jelöltre, aki a lakóhelyén lévő választókerületben indul.
Éppen ez utóbbi kitételt érte támadás a balliberális véleményvezérek részéről, szerintük ez a rendelkezés hátrányosan érinti azokat, akik regisztráltak a nemzetiségi listára. Érvelésük azonban meglehetősen gyenge lábakon áll, mivel bár a regisztráltak nem szólhatnak bele a pártlistás versengésbe, a kisebbségeknek az egy mandátum megszerzéséhez a pártoknál lényegesen kevesebb szavazatot kell elérniük.
Különféle számítások szerint a kedvezményes mandátum megszerzéséhez körülbelül 18-25 ezer szavazatra lesz szükség, míg egy pártlistás mandátumhoz 75-85 ezer voks kell majd. Ennek alapján világosan látszik, hogy aki nemzetiségi listára voksol, annak legalább négyszer többet ér a voksa, mint aki a pártokra szavaz. Egyébként minden újabb kedvezményes mandátum után csökkenteni kell az országos listán szerezhető mandátumok számát, azaz az összes kedvezményes mandátummal együtt választható 199 képviselő az Országgyűlésbe.
Másrészt filozófiai okból mivel meg akarták oldani a nemzetiségi kisebbségek direkt parlamenti képviseletét, valamilyen technikával ki kellett küszöbölni azt, hogy ez többletjogot jelentsen. Hiszen a választójog egyenlőségének az elvét is tiszteletben kellett tartani, így abban az esetben, ha a választópolgár egyben nemzetiségi és pártlistára is voksolt volna, akkor a szavazata más állampolgárokhoz képest többet ért volna.
A nemzetiségek parlamenti képviseletében tehát meglehetősen nagyvonalúan járt el a törvényhozás. A magyar megoldásról egyébként a mostani jobbközép kormányt többször bíráló Velencei Bizottság is elismerően nyilatkozott.
Ausztriában, Svédországban egyébként nem biztosítják a kisebbségek parlamenti képviseletét, Németországban a kisebbséget képviselő szervezetek mentesülnek az 5 százalékos küszöb elérése alól. Közép-Európában Horvátország, Szlovénia és Románia törvényei előírják a kisebbségek kedvezményes parlamenti képviseletét, Szlovákiában és Csehországban nem biztosítanak számukra parlamenti helyet.
