A franciaországi külföldiekkel foglalkozó főigazgatóság arról készített felmérést, hogy a bevándorlók hogyan integrálódnak Franciaországba az első tartózkodási engedélyük kiadását követő négy évben – számol be róla a V4NA nemzetközi hírügynökség. A kutatás elvégzéséhez egy reprezentatív, nagykorú, az Európai Unión kívüli országokból származó állampolgárokból álló mintát vett alapul azok közül, akik 2018-ban kapták meg első tartózkodási engedélyüket, és akik abban az évben a legmagasabb új bevándorlók számával rendelkező tíz franciaországi terület egyikében éltek.
A francia belügyminisztérium közzétette az adatokat az új bevándorló nők termékenységéről, azaz a Franciaországban nemrég letelepedett bevándorló nők szüléseiről. Ezen adatok elemzése olyan tényeket tár fel, amelyek jól illusztrálják a migrációs áramlások erőteljes hatását Franciaország demográfiai helyzetének gyors átalakulásában.
A bevándorlási folyamat alatt vagy az utánra időzítik a gyermekvállalást
A bevándorló nők leggyakrabban a Franciaországba érkezésük utáni első évben szülnek. Az egy évvel a letelepedés után született gyermekek aránya háromszor magasabb, mint a bevándorlás előtt egy évvel, és ez az arány a következő három évben is egyértelműen megmarad, bár csökkenő tendenciát mutat.
Az elemzés szerint ennek több oka is van. Részben az, hogy sokan akkora időzítik a gyerekvállalást, amikor már megérkeztek az országba, részben a jobb egészségügyi ellátás, részben a szociális ellátások miatt.
A főbb családi ellátásokra (családi pótlék, szülési támogatás stb.) való jogosultsághoz szükséges minimális franciaországi tartózkodási idő mindössze kilenc hónap, nemzetiségi korlátozás nélkül.
Franciaországban valóban a legtöbb úgynevezett „családi” bevándorlás történik Nyugat-Európában: az OECD adatai szerint a 2005–2020 közötti időszakban az országba családi okokból érkező állandó bevándorlók aránya a teljes bevándorlók 41 százalékát tette ki, Ez a mutató háromszor magasabb, mint Németországban, míg a gazdasági okokból érkezők aránya 10,5 százalék volt.
Az is figyelemreméltó, hogy a háztartásbeli nő körülbelül harminc százalékkal nagyobb valószínűséggel szülnek gyermeket a Franciaországba való bevándorlás után négy éven belül, mint a foglalkoztatott bevándorlók.
Az algériai bevándorló nők 57 százaléka legalább egy gyermeket szült a Franciaországba érkezését követő négy évben. Ugyanez a helyzet a mali nők 56, a komori nők 54 és az elefántcsontparti nők 48 százaléka esetében, szemben a filippínó nőkkel, akiknek csak 15, míg a kínai nők 18 százaléka vállal gyermeket.
A különbségek oka a származási országok társadalmi szokásaiban és a jóléti lehetőségekben keresendők. Azokban az országokban, ahol a termékenység már eleve magas, a nőknek jelentősen nagyobb az esélye arra, hogy a bevándorlás után néhány éven belül gyermeket szüljenek.
Ugyanakkor nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a társadalmi szokások és a bevándorló státus gyakran együtt jár az anyagi biztonsággal is, különösen olyan országokban, ahol a menekültek befogadására jelentős összegeket fordít a város vagy az állam.
Korábban már beszámoltunk róla, hogy a bevándorlók Európa több országában úgymond kihasználják a befogadó országot, vagyis gyakran tudatosan terveznek a szociális juttatásokkal, a menekülteknek járó támogatásokkal. Ennek egyik legeklatánsabb példája az a Bécsben élő szíriai menekült család, akik tizenegy gyermeket nevelnek és összesen kilencezer euró támogatást kapnak az osztrák fővárostól.
A bevándorló nők származási országa meghatározó a gyermekvállalási kedvben
Franciaország fogadja Európában a legtöbb afrikai bevándorlót. Az EU-átlag háromszorosa az afrikai bevándorlók aránya a teljes bevándorló népességben.
A világ hat legmagasabb termékenységi rátájú országa közül pedig öt francia nyelvű afrikai ország.
Az OECD adatainak elemzése kimutatta, hogy Franciaországban a legmagasabb az Európai Unión kívül született nők gyermekvállalása, a legmagasabb az összes nyugat-európai ország közül. A legfrissebb országos adatok szerint 2023-ban először fordult elő, hogy a Franciaországban bejegyzett összes születés több mint harminc százaléka olyan családokat érintett, amelyekben legalább az egyik szülő Európán kívüli országból származott.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: AFP)
