Egyre többen választanak pártot, erősödik a magyar lakosság választási kedve; az elmúlt egy hónapban a Fidesz–KDNP-nek, a Jobbiknak és az LMP-nek nőtt a támogatottsága, míg a „kormányváltó baloldalé” változatlan maradt – közölte legfrissebb felmérésében az Ipsos. Závecz Tibor, a cég véleménykutatási igazgatója a Ma reggelben elmondta, hogy a Jobbiknak két hónapja 6 százalékon állt a támogatottsága, de a legfrissebb kutatás szerint már 11 százalékon áll, ami körülbelül 1 millió választót jelent.
Arról, hogy a baloldal látható eredményeket egyelőre nem tud felmutatni, Závecz elmondta, hogy eddig csak a minimumteljesítményt tudták megvalósítani, azaz az összefogást alkotó pártok szavazóit összeterelte, de új szavazókat nem hozott. Szerinte az elmúlt hónapban két dologban tudtak változtatni: egyrészt, hogy az alacsony részvételi hajlandóság megnövekedett, másrészt abban a fajta elkötelezettségben, hogy kitart-e a preferencia április 6-ig, abban is kezd felzárkózni a Fideszhez.
Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet vezető elemzője a Ma reggelben közölte: „mintha lélekben feladta volna a szocialista párt ezt a választást”. Mint kifejtette: nemcsak a kommunikációban vannak bakik, hanem a várt stratégia is kezd összeomlani a baloldalon. A Nézőpont elemzője szerint „most ott vagyunk, hogy a botrány típusú ügyek elkezdték szétzilálni a törzstábort, ( ) mi egy mérsékelt visszaesést tapasztalunk az elmúlt két kutatás mérései alapján” – közölte. Hozzátette: ha a saját törzstáboruk egy részét nem tudják rávenni, hogy elmenjenek szavazni a választás napján, az egy ismételt súlyos választási vereséghez vezethet.
A baloldal helyzetét nehezítette, hogy a viharos időjárás miatt március 15-én egyik vezető politikusuk sem tudott beszédet mondani, mivel lefújták a rendezvényüket. Ennek kapcsán Mráz Ágoston Sámuel az MNO-nak elmondta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök összegző, a 2010 óta hozott döntéseknek és megvívott konfliktusoknak a ciklus végén egységes értelmet adó beszédet mondott. Korábban a miniszterelnök célul tűzte, hogy a kampányban ő és pártja a „nyugodt erőt” testesítse meg, mostani beszéde pedig ennek az elhatározásnak felelt meg – tette hozzá. „A forradalom emléknapján nem új harcot hirdetett, hanem az elmúlt évek küzdelmeinek sikerét nyugtázta és eredményeinek védelmét ígérte: az ellenfelekkel vívott harcról múlt időben beszélt.”
Mráz szerint a szónoklat hangneme párhuzamba állítható az egy hónappal ezelőtti országértékelő beszéddel, igaz, ezúttal sokkal kevesebb szó esett a politikai ellenfélről, illetve egyáltalán nem beszélt a posztkommunizmus jelenségéről. Történelmi perspektívában azonban szó esett a – labancoktól a 2006-os kardlapozó rendőrökig – a „szabadság ellenségeiről”, valamint a nemzet szabadságát akadályozó kartelekről, uzsoráról és birodalmi bürokratákról – tette hozzá. A Nézőpont Intézet vezetője úgy látja, az ellenfelek általánosabb megnevezése összefügghet a hárompólusúvá váló belpolitikai helyzettel, amelyben a baloldal és a Jobbik lassan azonos méretű kihívójává válik a kormánypártnak, így a „kommunista” kifejezés már nem írja le pontosan az ellenzéket.
„Az érintettek éppen ez ellen a figyelmen kívül hagyás ellen küzdenek, s március 15-e alkalmából mind Mesterházy Attila, mind Vona Gábor tv-vitára hívta ki a miniszterelnököt.” Igaz, mindketten tudják, hogy erre nem fog sor kerülni. Jelentős társadalmi támogatása miatt aligha szerezhetne a kormányfő új támogatókat a vita eredményeként, de a hárompólusú rendszerben a vita dramaturgiája is nehezen képzelhető el – vélekedett Mráz. Szintén a tv-vita ellen szól, hogy 2006-ban kiderült, az a megtévesztésre is kiválóan alkalmas: az ott nagy nyilvánosság előtt elhangzott hazugságok és hamis ígéretek elősegíthetik a választási győzelmet, de utólag nem kérhetőek számon, legfeljebb a következő választáson.
Noha divatos, nagyon hamis elvárás, hogy politikus ünnepen ne mondjon politikai beszédet. Orbán ennek a politikaellenes hangulatra rájátszó követelésnek soha nem felelt meg, s mostani beszéde is természetesen történelmi perspektívába helyezte mai politikai döntéseit, valamint figyelembe vette a három hét múlva esedékes választásokat – fejtette ki az elemző. Nem metaforákban beszélt a választásról, hanem kétszer is megnevezte „április 6-át”, az „újabb lehetőséget” – tette hozzá.
Az eredmények és a sikeres küzdelmek összegzése mellett célokat tűzött ki és felhatalmazást kért a választásoktól. A célok között emelkedett megfogalmazásban, de elhangzott a teljes foglalkoztatás megteremtése, a „dolgos, de értelmes” élet biztosítása, a devizahitelek szinonimájának tűnő kizsebelés elleni küzdelem, valamint a büszke és erős nemzetekhez való csatlakozás terve – mutatott rá a Nézőpont Intézet vezetője. Szerinte ez megfelel a 2010-es választási program felfogásának is, amelyben a Fidesz célokat jelölt meg, s nem a célok elérését szolgáló eszközöket.
A politológus szerint e célok megvalósításához kért felhatalmazást beszédében a kormányfő. Nem egyszerűen a választás megnyerését tűzte céljául, hanem az erős felhatalmazást, amelyet ő és pártja 2010-ben is megkapott. A „folytatáshoz erő kell” szófordulat alapján sejthető, hogy igazán az ismételt kétharmados többségnek örülne a kormánypárt, amely azt bizonyíthatná, hogy 2010 nemcsak egy hirtelen fellángolás, hanem egy tartós felhatalmazás volt – tette hozzá. „Az azóta hozott döntések legitimitását nem lehet megkérdőjelezni, de egy egyértelmű választási eredmény az utólagos viták hitelességét is beárnyékolná.”
Mráz szólt arról is, hogy Orbán nem tette a választási küzdelem céljává a kétharmados többséget, csak az erős felhatalmazást. A kétharmados többség esélye és célkitűzése ugyanis egyrészt mozgósíthatja a kétharmaddal nem szimpatizáló kormányellenes szavazókat, másrészt a Fidesz erős társadalmi támogatása ellenére sem lesz kétharmados többsége – a régi és az új választási rendszerben ez változatlan –, ha a második helyezett viszonylag jó eredményt ér el, s lemaradása nem jelentős – tette hozzá. Ebből kifolyóan nemcsak a győztestől függ, lesz-e kétharmada.
Az erő mellett az egységet nevezte még Orbán Viktor kormánya előnyének – mutatott rá a Nézőpont Intézet vezetője. Szerinte tény, hogy az új választási rendszer növelte annak esélyét, hogy koalíciós kényszer nélkül tudjon kormányt alakítani a győztes párt. Ez pedig 2010 után a magyar demokráciatörténetben és az európai összehasonlításban is egyedivé tette az Orbán-kormányt: stabil és egységes tudott maradni, míg a korábbi magyar kormányok – pártállástól függetlenül – mind koalíciós vitákkal voltak terhelve, Európában pedig – Angliától, Németországon át a visegrádiakig – számos helyen nehezíti a koalíció a gyors és hatékony kormányzati cselekvést. Összességében tehát a koalíció nélküli, erős felhatalmazáson alapuló kormányzati munkához kért felhatalmazást – zárta szavait Mráz.
