– A Magyar Nemzet januárban írt arról, hogy a 2010 előtt kötött autóhitel-szerződések ezrei lehetnek érvénytelenek, mivel azokat a pénzintézetek helyett olyan autókereskedők írták alá, akiknek erre vélhetően nem volt jogosultságuk. Ezután néhány héttel a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletben mondta ki egy szerződés érvénytelenségét, épp a fenti okok miatt. Nyilván nem egy ilyen szerződést kötöttek.
– Így van. Vélhetően az összes olyan szerződés érvénytelen, amelyeket autókereskedők írtak alá 2010 előtt, és a pénzintézetek nem voltak jelen a hitelügylet létrejöttekor. Ezek a szerződések létre sem jöttek, a lízingcégek részéről ugyanis ezek a dokumentumok nincsenek aláírva. Habár volt arra mód, hogy az autókereskedők eljárjanak a hitelfolyósító pénzintézetek helyett, ezt csak a pénzintézeti törvényben meghatározott feltételek mellett tehették volna meg. A kereskedők alapvetően kétféleképpen járhattak el a pénzintézetek nevében: egyik esetben az autókereskedő aláírhatta a hitelszerződést, a másikban csupán csak elősegíthette a hitelügylet létrejöttét, de a szerződést nem írhatta alá a lízingcég helyett. Előbbi úgynevezett A, utóbbi pedig B típusú ügynöke volt a pénzintézetnek. A Magyar Nemzet által a Magyar Nemzeti Banktól (MNB) kikért listákból is látszott, hogy az autókereskedők nem rendelkeztek A típusú felhatalmazással, így nem írhatták volna alá ezeket a szerződéseket. Ezzel összefüggésben adósok tömegei jelentkeznek azzal, hogy a szerződésüket az autókereskedő írta alá. Ez pedig szabálytalan. Ezt támasztotta alá a Fővárosi Törvényszék jogerős ítélete is, amely egyértelműen megállapította, hogy a szerződés érvénytelen, mert egy arra nem jogosult autókereskedő írta alá. A kereskedő B típusú ügynöke volt a hitelezőnek, ahhoz pedig, hogy a szerződést aláírhassa, A típusú jogosultságra lett volna szükség. Ez alapján az összes hasonlóan megkötött hitelszerződés érvénytelen.
Amint arról az MNO is beszámolt, az autóhitel-szerződések ezreire lehet hatással a Fővárosi Törvényszék által kihirdetett jogerős ítélet, ami kimondta: érvénytelen a pénzintézet hitelszerződése, ugyanis azt egy arra nem jogosult autókereskedő írta alá.
A magyar lakosságot közel 4600 milliárd forintnyi, többségében külföldi pénznemben számolt adósság fojtogatja. Az érintett 700 ezer család többsége ingatlanhitele miatt került veszélybe. De mi a helyzet az ugyanígy csapdába került autóhitelesekkel? Lapunk megtudta, szerződések ezreit köthették meg szabálytalanul.
Nem volt jogosítványuk az autókereskedőnek önállóan eljárni a pénzintézetek helyett – tudta meg a Magyar Nemzet a Magyar Lízingszövetségtől. Ugyanakkor szerintük meghatalmazással aláírhatták a hitelszerződést. A bíróság szerint viszont nem így van, nemrég egy adós javára döntöttek jogerősen.
– Eddig csak egy jogerős ítélet van, amely kimondja, hogy egy arra nem jogosult autókereskedő írta alá. Ebből ilyen hosszú távú következtetéseket lehet levonni?
– Egyelőre egy jogerős ítélet van, de azóta több pénzintézettel szemben szinte ezzel azonos első-fokú ítéletek születtek más bíróságokon. Ezek szintén kimondták, hogy a szerződés érvénytelen, mivel az autókereskedő nem volt jogosult aláírni. Könnyen lehet, hogy ebből tendencia lesz, ezt ugyanis nem lehet túljogászkodni, egyszerűen meg kell vizsgálni, hogy az autókereskedő A vagy B típusú ügynök volt-e, ha utóbbi, akkor nem járhatott el a pénzintézet helyett.
– Formai hiba, az adósok egy aláírásba próbálnak kapaszkodni – mondhatnánk, de attól a pénzt még megkapták. A szerződés érvénytelensége azt jelenti, hogy nem kell visszafizetni a kapott kölcsönt?
– Természetesen a kölcsönt vissza kell fizetni, ugyanakkor ha a szerződés érvénytelen, akkor azok a feltételek, amelyeket a pénzintézet szabott a kölcsön visszafizetésére, semmisek. Így a kapott összeget kell visszafizetni, és vélhetően annak a jegybanki alapkamatát. Fontos az is, hogy nem csupán formai hibáról van szó, amit a pénzintézetek követtek el, ugyanis az aláíró személye nemcsak azért fontos, hogy kinek a kézjegye szerepel a szerződésen, hanem azért is, mert az aláíró személyéből következtetni lehet arra, hogy a hiteligénylő megkapta-e a megfelelő tájékoztatást a hitelről és annak hatásairól. A tájékoztatást pedig vagy a pénzintézet munkatársa, vagy egy A típusú ügynök tudta megadni az adósnak. A törvény sem véletlenül rendelkezett arról a személyi körről, amely aláírhatott lízingcég nevében.
– Amennyiben valóban szerződések ezrei érvénytelenek, kit terhel a felelősség?
– Az biztos, hogy mivel 2010 előtti szerződésekről van szó, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének – amely tavaly év végén beolvadt az MNB-be – komoly a felelőssége. A PSZÁF-ról szóló törvény ugyanis kimondta, hogy a felügyelet feladatai közé tartozik az általa felügyelt szervezetek – így a pénzintézetek – tevékenységének folyamatos vizsgálata, valamint a jogszabályi rendelkezések betartásának és végrehajtásának ellenőrzése. Éppen ezért felmerül a kérdés, hogy a PSZÁF miként tett eleget ellenőrzési kötelezettségének, ha tömegesen írhatták alá a hitelszerződéseket olyan autókereskedők, akik nem voltak jogosultak eljárni a pénzintézetek helyett.
– Hogyan lehetne ezt a helyzetet az adósok számára is megnyugtató módon rendezni?
– A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a lízingcégek önként elismernék, hogy nem kötöttek érvényes szerződéseket, és az adósokkal külön-külön megállapodnának arról, hogy azok a kapott összeggel és annak jegybanki alapkamatával tartoznak a pénzintézetnek. Amennyiben pedig az adós már kifizette hitelét, a pénzintézetnek át kellene adnia az adósának a gépjármű törzskönyvét, ugyanis a tapasztalatok alapján ezzel már megelégednének az adósok, és elállnának a pertől. Ez mindenki érdekét szolgálná, és a bíróságokat sem öntené el egy újabb devizahitel-hullám.
– Az MNB, ha az adós kéri, tájékoztat arról, hogy mely autókereskedőknek volt jogosultságuk eljárni a pénzintézet helyett. Ezentúl azt javasolják az adósoknak, forduljanak bírósághoz, ha úgy látják, szerződésük megkötése nem felelt meg a jogszabályoknak. Mi a következménye az érvénytelenségnek?
– A jegybank azt tanácsolja, hogy két pert indítsanak az adósok, egyet, amelyik megállapítja a szerződés érvényességét, egy másikat pedig, amelyik levonja az esetleges érvénytelenség jogkövetkezményét. Ezzel szemben úgy vélem, érdemesebb egy pert indítani, és abban az elszámolást, vagyis a jogkövetkezmény levonását is kérni kell a bíróságtól. A következmény elszámolás, ha például egy adós autóvásárláshoz hárommillió forintot igényelt, ezt pedig már visszafizette, akkor ennek az összegnek csupán a jegybanki alapkamatával tartozik, és az is könnyen előfordulhat, hogy az adós túlfizetésben van, ilyenkor a pénzintézet tartozik ügyfelével szemben.
– És ha devizahitelről van szó?
– Úgy gondolom, ha a szerződés érvénytelen, akkor nincs szó devizáról, így árfolyam-különbözetet sem kérhet a lízingcég. Ez esetben egy átutalt kölcsönösszeg van, tőke és jegybanki alapkamat van, a szerződésben lefektetett feltételek nem érvényesek.
– Mit tehetnek az adósok?
– Nincs más út, mint az, hogy az adós bírósághoz forduljon, és kérje a szerződése érvénytelenségének megállapítását. Ha a hitelfolyósító nem ismeri el a szerződés érvénytelenségét, akkor nincs más megoldás. Ebben a kérdésben az MNB sem tehet semmit, ugyanis hiába foglalna állást, az nem lenne ítéletérvényű.
