Kövér László a Zrínyi Miklós hadvezérnek (1508–1566), valamint a vár 1566-os védőinek emléket állító hagyományos Zrínyi-napok záróeseményén felidézte, hogy Zrínyi Miklós két és félezer katonával egy hónapon keresztül állt ellen az I. Szulejmán szultán vezette százezres török sereg ostromának. Az év szeptember 8-án, amikor a magyar csapat létszáma háromszázra fogyatkozott, a katonák Zrínyivel az élükön kitörtek a várból, és harc közben elestek.
A védők seregét a saját pénzéből élelmező Zrínyi nem akart sem a maga, sem a nép vagyonából sarcot fizetni az idegen hódítóknak, nem volt hajlandó a törökök által ígért anyagi javakért elárulni társait és feladni a várat – emlékeztetett a házelnök. Hozzátette: miközben a várkapitány a társaival együtt az ellenségre rontott, s így a biztos halálba rohant, néhány száz kilométerrel távolabb Miksa császár 80 ezres serege Bécs védelme érdekében tétlenül várakozott.
Kövér László szavai szerint a középkori magyar állam elsorvasztása történelmi bűne mindazoknak, akik abban részt vettek. Különös felelősségük van azon, saját anyagi érdekeiktől elvakított magyar elöljáróknak, akiknek a magyar államot nem veszni hagyniuk, hanem megvédeniük kellett volna.
Velük ellentétben örök hála jár a szigetvári hős védőknek, ők életük árán is bizonyították, hogy „a kővár ugyan elveszhet, de az Istenben és hazában bízó lelki várak bevehetetlenek” – mondta.
A politikus kitért rá, hogy önálló és független magyar állam a szigetvári hősök és az utánuk következő sok magyar nemzedék évszázadokon átívelő hitének, akaratának és áldozatának köszönhetően, ugyanakkor tragikus történelmi fordulatokat követően 1920-ban, „népességének egyharmadától elvágva, megcsonkítva és kivéreztetve, kirabolva, ellenségei által pusztulásra szánva születhetett újjá”.
Magyarország, népének óriási erőfeszítései révén talpra állt, hogy „ismét csak a feldarabolás, kivéreztetés, kifosztás legyen a sorsa, s újra alávesse magát egy könyörtelen, kultúrájától is idegen birodalomnak” – fűzte hozzá.
Megjegyezte: majdnem fél évszázad megszállás apasztotta tovább e népnek és államának életerejét, míg az „úgynevezett rendszerváltozással” a világhatalmi erőviszonyok játéka visszaadta az esélyt, hogy a magyaroknak ismét önálló, „az európai gazdasági, politikai, kulturális vérkeringésbe visszailleszkedő, határain kívül rekedt nemzetrészeiért felelősséget vállaló”, és polgárainak a gyarapodást, a felemelkedés lehetőségét biztosító országuk legyen.
Az ország politikai, gazdasági vezetőinek a legrosszabb történelmi hagyományokat ötvöző, a legvisszataszítóbb emberi tulajdonságokat felmutató része alig két évtized múltán, néhány kormányzati ciklus alatt kis híján eljátszotta ezt a történelmi esélyt is, kis híján „sírba lökte” az ezeréves magyar államot. Négy esztendővel ezelőtt újra hozzá kellett látni Magyarország megújításához, a magyar állam újjáépítéséhez, s mi hozzáláttunk – mondta.
Az elmúlt évek eredményei között említette, hogy a Fidesz–KDNP kormány rendbe tette az ország pénzügyeit, átvállalta az önkormányzatok adósságát, megkezdte a családok kimentését a devizacsapdából, csökkentette a rezsit, növelte a foglalkoztatást, és azon dolgozik, hogy gyarapítsa a nemzeti vagyont, s lassan eljut a bankok elszámoltatásáig is.
Hangoztatta: a XXI. századi magyar állam feladata, hogy segítse a magyar nemzetet szülőföldjén boldogulni, keresztény értékeiben, nemzeti összetartozásában erősíteni és anyagi erejében gyarapítani, ehhez a mai magyaroknak már nem élet-, hanem munkaáldozatot kell hozniuk.
A Fidesz–KDNP ezen teendőkre kapott megbízást 2010-ben a választóktól, akik e megbízást 2014-ben megerősítették – közölte a házelnök. Hozzáfűzte: „sok és nehéz munka és küzdelem áll előttünk a következő esztendőkben is, Szigetvár hőseinek példája segítse mindannyiunk hitét és erejét, hogy a XXI. században méltóaknak bizonyuljunk emlékükhöz”.
