Kövér László a Zrínyi Miklós hadvezérnek (1508–1566), valamint a vár 1566-os védőinek emléket állító hagyományos Zrínyi-napok záróeseményén felidézte, hogy Zrínyi Miklós két és félezer katonával egy hónapon keresztül állt ellen az I. Szulejmán szultán vezette százezres török sereg ostromának. Az év szeptember 8-án, amikor a magyar csapat létszáma háromszázra fogyatkozott, a katonák Zrínyivel az élükön kitörtek a várból, és harc közben elestek.
A védők seregét a saját pénzéből élelmező Zrínyi nem akart sem a maga, sem a nép vagyonából sarcot fizetni az idegen hódítóknak, nem volt hajlandó a törökök által ígért anyagi javakért elárulni társait és feladni a várat – emlékeztetett a házelnök. Hozzátette: miközben a várkapitány a társaival együtt az ellenségre rontott, s így a biztos halálba rohant, néhány száz kilométerrel távolabb Miksa császár 80 ezres serege Bécs védelme érdekében tétlenül várakozott.
Kövér László szavai szerint a középkori magyar állam elsorvasztása történelmi bűne mindazoknak, akik abban részt vettek. Különös felelősségük van azon, saját anyagi érdekeiktől elvakított magyar elöljáróknak, akiknek a magyar államot nem veszni hagyniuk, hanem megvédeniük kellett volna.
Velük ellentétben örök hála jár a szigetvári hős védőknek, ők életük árán is bizonyították, hogy „a kővár ugyan elveszhet, de az Istenben és hazában bízó lelki várak bevehetetlenek” – mondta.
A politikus kitért rá, hogy önálló és független magyar állam a szigetvári hősök és az utánuk következő sok magyar nemzedék évszázadokon átívelő hitének, akaratának és áldozatának köszönhetően, ugyanakkor tragikus történelmi fordulatokat követően 1920-ban, „népességének egyharmadától elvágva, megcsonkítva és kivéreztetve, kirabolva, ellenségei által pusztulásra szánva születhetett újjá”.
Magyarország, népének óriási erőfeszítései révén talpra állt, hogy „ismét csak a feldarabolás, kivéreztetés, kifosztás legyen a sorsa, s újra alávesse magát egy könyörtelen, kultúrájától is idegen birodalomnak” – fűzte hozzá.