Megható és felemelő érzés, hogy száz évvel a magyar királyi tudományegyetem első tanévnyitója után ebben a csodálatos templomban szólhatok Önökhöz – kezdte beszédét a miniszterelnök a debreceni Nagytemplomban. Orbán Viktor Cseh Tamást idézve tette fel a kérdést: hogyan lehet túlélni, megmaradni, kultúrát, nyelvet átmenteni, társat találni, gyerekeket felnevelni, derűs, kerek életet élni, közben nem tolva félre a haza ügyeit?
A kormányfő szerint Debrecenben tudják a választ, ahol együtt, egymásba fonódva áll templom és tudomány. Debrecen, ha kell a szabadság őrvárosa, európai egyetemi város, fejlődő, irigyelt település, ahol jó élni – méltatta a várost a miniszterelnök.
Felidézte, hogy a Debreceni Egyetem az első világháború árnyékában tette meg első lépéseit. Közben nem sodorták el a történelem viharai. Története egybeszövődött a magyar protestantizmussal, 1914-ben ugyanis nem pusztán egy új intézmény története indult el, hanem egy 400 éves hagyomány folytatódott. A magyar tudomány alapjait többek között azok a diákok rakták le, akik külföldi egyetemekre mentek, hogy a megszerzett tudást itthon kamatoztassák. Az ő tudásuknak is köszönhető, hogy olyan intézmények épülhettek fel, mint a Debreceni Egyetem.
Orbán felhívta a figyelmet arra, Magyarországon abból lehet megélni, amit az izmainkkal, a tudásunkkal, a műveltségünkkel tudunk előállítani. „A kiművelt emberfő Magyarország legfontosabb aranytartaléka” – hangoztatta. A magyar egyetemeknek meg kell sokszorozniuk a családoktól kapott talentumok értékét, használható tudást kell adniuk, vagyis felelősséggel tartoznak a családoknak, az egész nemzetnek.
A kormányfő a diákokhoz szólva arról beszélt: a sikeres életpályához bölcsességre is szükség van, a bölcsesség alapja Isten és önmagunk helyes ismerete. Értékelése szerint „a liberális relativizmus és a szocialista egyenlősdi rostáján” kihullottak az életből az olyan szavak, mint elhivatottság, kötelesség, dicsőség, helytállás, becsület, nagyság, haza, odaadás, rang, rend, szilárdság. „Ezek (...) ma már nem részei a köznyelvnek, pedig nélkülük aligha állhatnánk ma itt. Nélkülük aligha lehettünk volna túlélői az elmúlt száz évnek” – hangsúlyozta.