Hideg tanterem, sebtében írt tananyag

Téli képzések: százezer hátrányos helyzetű ember kapott bizonyítványt, de a felkészülést összecsapták.

Az ombudsman megkereste a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) elnökét is, aki szerint a jövőben a közfoglalkoztatottak képzése esetén hasznos volna a Klik pedagógusait is bevonni a tananyag fejlesztésébe.

Az ombudsman megállapította: a képzések oktatási tananyagának előkészítését csupán két hónappal a képzések indulását megelőzően kezdték kidolgozni, az előkészítéshez szükséges pénzügyi fedezet pedig csupán néhány nappal a tanfolyamok december elejei indítása előtt, november 28-tól állt rendelkezésre. A képzőintézmények kiválasztására irányuló pályáztatást is kevesebb mint egy hónappal a közfoglalkoztatási program indulása előtt kezdték meg. Székely rámutatott: a képzések elindulásakor nem minden esetben állt rendelkezésre a szükséges tananyag, taneszköz, esetenként maga a képzés helyszíne sem volt biztosítva, és az sem volt megoldott, hogyan jutnak el a közfoglalkoztatottak a képzőhelyre.

A biztos szerint a hiányosságok megszüntetése érdekében tett valamennyi intézkedés a tárgyi hiányosságok kiküszöbölését érintette, amelyek gyors megoldására az NMH biztosította az anyagi fedezetet, pedig a kiválasztott képzőintézményeknek rendelkezniük kellett volna a megvalósításhoz szükséges személyi, tárgyi feltételekkel. Az ombudsman hangsúlyozta: megvalósításhoz szükséges felkészülési idő egyáltalán nem, illetve csak szűkösen állt rendelkezésre, és ez a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásság közvetlen veszélyét idézte elő.

Megjegyezte: több panaszos szerint jellemzően nem a nehéz szociális helyzetben lévő, leginkább rászoruló álláskeresők kerülnek be a közfoglalkoztatási programokba, pedig a közfoglalkoztatásba integrált képzés legfőbb célja, hogy a munkaerőpiacon súlytalan, megfelelő képzettség és tapasztalat nélküli munkavállalókat előnyösebb pozícióba hozza. Ennek kapcsán az ombudsman kiemelte: kiszámíthatatlanságot okoz, hogy a közfoglalkoztatásra történő kiválasztáskor nincs olyan eljárási rend, amely biztosítaná, hogy a munkaügyi kirendeltségek a jogszabályban foglalt prioritási szempontokat figyelembe véve válasszák ki a programok résztvevőit, és ez sérti a jogbiztonság követelményét.

Székely megállapította azt is, hogy egyes közfoglalkoztatók nem mindig tesznek eleget a munkavédelemre vonatkozó megfelelő tájékoztatás, betanítás kötelezettségének, valamint nem minden esetben teszik kötelezővé a közfoglalkoztatottaknak a munkavédelmi eszközök használatát. Gondot okoz az is, hogy a munkavédelmi ellenőrzésért felelős szervek túlságosan leterheltek, így az ellenőrzések viszonylag csekély számúak és esetlegesek.

Az ombudsman felkérte a belügyminisztert, hogy a jövőben minden esetben biztosítsa a program megtervezéséhez és az arra való felkészüléshez szükséges időtartamot, és már a képzések tervezésekor, előzetesen mérje fel a helyi munkaerő-piaci igényeket. A képzéseket már ezek figyelembevételével, a közfoglalkoztatottak mielőbbi elhelyezkedését segítő, megfelelő szakmaisággal kidolgozott tananyagok alapján szervezzék meg.

A biztos azt is kérte a belügyi tárca vezetőjétől, hívja fel a munkaügyi központok igazgatóinak figyelmét arra, hogy a közfoglalkoztatási programokra történő kiválasztáskor minden esetben elsődlegesen a rászorult álláskeresők érdekeit vegyék figyelembe, és ne a közfoglalkoztatók kívánalmait részesítsék előnyben. Székely végül felkérte Pintér Sándort, hogy erősítse a munkaügyi szakigazgatási szervek ellenőrzési feladatellátását, és ehhez biztosítsa a szükséges anyagi és emberi erőforrásokat. Megkerestük a belügyi tárcát, ám ők nem kívántak a nyilvánosság előtt reagálni a biztos felvetéseire. Mint írták, a tárca az ajánlással összefüggésben tervezett intézkedésekről 30 napon belül tájékoztatja az ombudsmant.