Az Európa 2020 uniós fejlesztési stratégia a legfontosabb célkitűzések között említi a korai iskolaelhagyók arányának csökkentését. Magyarországon e tekintetben nagyon felemás a kép: bár 2000 és 2013 között 2,1 százalékponttal csökkent a 18–24 éves, alapfokú végzettségű, tanulmányokat nem folytató fiatalok aránya, a kedvező tendencia csak 2010-ig tartott. Azóta – az uniós folyamatokkal ellentétesen – újra emelkedni kezdett az iskolát korán elhagyók, az úgynevezett leszakadók aránya. Míg az ezredforduló és 2010 között 13,9 százalékról 10,5 százalékra javult a mutató, 2011-ben újra 11,2 százalékra emelkedett az érték, majd tovább romlott, folyamatosan távolodva az uniós céltól. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) rámutatott: 2013-ban a 18–24 év közötti fiataloknak a 11,8 százaléka csupán alapfokú végzettséggel rendelkezett, és semmilyen képzésben nem vett részt.
A nemek között is jelentős különbség van a leszakadók arányában: a nők között hosszú évek óta kevesebb a korai iskolaelhagyó, mint a férfiaknál. 2013-ban a férfiak között a leszakadók aránya 12,5, a nőknél pedig 11,4, százalék. A régiókat vizsgálva 2013-ban a korai iskolaelhagyók aránya Közép-Magyarországon volt a legalacsonyabb, 7,6 százalékos. Ez 2,4 százalékponttal jobb volt, mint az unió által kívánt célérték (10 százalék). A Nyugat-Dunántúlon, a Közép-Dunántúlon és a Dél-Alföldön az országos átlagnál szintén kedvezőbb volt a helyzet, de így is elmaradt az uniós célértéktől. A korai iskolaelhagyók aránya Észak-Magyarországon volt a legmagasabb (19 százalék), de 15 százalék feletti a leszakadók aránya a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön is.
Az elemzés szerint a korai iskolaelhagyók számának alakulását alapvetően két tényező befolyásolja: egyrészt az, hogy mennyien hagyják el az iskolarendszert alacsony iskolai végzettséggel, másrészt pedig, hogy milyen arányban vesznek részt a fiatalok a felnőttoktatásban. 2010 után mindkét mutató kedvezőtlenül alakult hazánkban. A KSH szerint ez több okra vezethető vissza, részben a családok kedvezőtlen anyagi helyzetére, a szülők tartós munkanélküliségére, de többek között az iskolarendszer területi hiányosságaira és a tudás értékének csökkenésére is. Az arányszám növekedésének ugyanakkor köze lehet ahhoz is, hogy 2012 őszétől a kormány 18 évesről 16 éves korra szállította le a tankötelezettség korhatárát, így a középiskolákból, szakiskolákból könnyebbé vált a lemorzsolódás.
Az Európai Unióban 2013-ban Horvátországban, Szlovéniában, Csehországban és Lengyelországban volt a legkedvezőbb helyzet, 6 százalék alatti mutatóval. Ezeket követi Luxemburg, Litvánia, Szlovákia, Svédország és Ausztria, 6 és 8 százalék közötti értékkel. A rangsor végén főleg mediterrán országok találhatók: a korai iskolaelhagyók aránya Olaszországban, Romániában, Portugáliában és Máltán több mint 17 százalék, Spanyolországban pedig meghaladja a 23 százalékot is. Magyarország a 28 ország rangsorában a 21. helyen áll, ami a 2010-es 12. helyhez képest 9 helyes rontást jelent.
A korai iskolaelhagyók arányának növekedésével párhuzamosan nőtt a rosszul olvasó tanulók aránya is az utóbbi néhány évben. Az ezredfordulótól 2009-ig fokozatosan csökkent a mutató (23-ról 18 százalékra), ám a legutóbbi, 2012-es PISA-felmérés szerint azóta újból jelentősen romlott a helyzet. 2009-ről 2012-re 2 százalékponttal nőtt, és így majdnem 20 százalékra emelkedett a szövegértésből rosszul teljesítők aránya. A két nem között óriási az eltérés: a fiúk 27, a lányok 13 százaléka nem érte el a 2. szintet, ami azt jelenti, hogy a 15 éves fiúk több mint negyede, míg a lányok nyolcada gyakorlatilag funkcionális analfabéta. A felmérés hat képességszint segítségével írja le a tanulók teljesítményét. A második szint elérését vízválasztónak tekintik, mert ez az a készségszint, ami minimálisan szükséges a modern társadalmi életben való hatékony részvételhez.
Az Európai Unió tagállamai közül Észtországban és Írországban a legkedvezőbb, 10 százalék alatti a rosszul olvasó kamaszok aránya. A lista másik végén Bulgária és Románia található, ahol 37–39 százalékos ugyanez a mutató. Magyarország a 18. a rangsorban.
