Paks-vita III.: „magyar államcsőd” gomb a Kremlben?

Nem vehet elő minket a világ Paks miatt, más is üzletel az oroszokkal. A külpolitikai szál.

A megnyitása és felújítása óta eltelt utóbbi három évben alaposan rászolgál nevére a Párbeszéd Háza, a közelmúltban ez a jezsuita fenntartású intézmény adott otthont a „Paksról mindenkinek” konferenciasorozatnak. A leendő (vagy már zajló?) paksi atomerőművi beruházásról igen kevés a konkrét, lényegi információ, a politikusok hangulatkeltő megnyilatkozásai mellett pedig igen halkak a szakmai érvek. Ez indokolta a nemrégiben megalakult Egyetemközi Diákbizottság kezdeményezését, hogy egy négyrészes vitát tartson Paks-ügyben. Az MNO cikksorozatban számol be arról, mire jutottak a vitasorozat résztvevői. A szakértők kifejezetten szakmai szempontból értékelik Magyarország történetének eddigi legköltségesebb vállalkozását. Harmadik témánk: „Energiafüggetlenség vs. oroszfüggőség?”.

Vannak Paksnak nem csupán közgazdaságtani vagy energetikai kérdései, amiket az értelmes társadalmi párbeszéd létjogosultsága érdekében szakértőknek kell megvitatniuk. Ilyen például a beruházás külpolitikai vonatkozása, ami viszont – Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója állítása szerint – egyes általános alapvetések nélkül nem érthető meg.

A szakértő szerint manapság újból legitim lett a geopolitikai kérdésfeltevés, aki szerint ennek fényében kell a függőség-függetlenség kérdéséről is beszélni. Hozzáteszi, hiba a Paks-döntést értékválasztásként értelmezni, nekünk a magyar érdekre kell koncentrálnunk.

„Nélkülözhetetlen vs. felesleges”
Nem vonták be a szakértőket a Pakssal kapcsolatos döntésekbe, illetve ennél jobb nagyprojektbe is fektethette volna az adófizetők sok milliárd forintját a kormányzat – ez volt a szintézise az első vitának Paks-ügyben, amit az Egyetemközi Diákbizottság a korábbi szakmai vitával kapcsolatos hiányérzete miatt hívott életre. A BME és az ELTE egy-egy professzora ült asztalhoz a témában.

„Bombaüzlet vs. gigaadósság”
Paks II a 2025 környékén következő bekapcsolástól kezdve 21 éven át a jelenlegi EU-piaci ár háromszorosáért fog termelni, de amint kifizettük a beruházás árát, szinte bagóért ad majd energiát. Kérdés ugyanakkor, mikor mennyiért lehet majd a világpiacon áramhoz jutni – és az is, rá vagyunk-e most kényszerítve, hogy ebben a kérdésben 60 évre mindent eldöntő határozatot hozzunk. A Budapesti Corvinus Egyetem és az Atomenergiainfo.hu szakértője ült asztalhoz a nagy Paks-vita II. felvonásán.

Tartozunk a politikai elemző szerint annyival a tényeknek, hogy elmondjuk: mivel nem nyílt eljárás keretében választottuk az orosz felet, csak nagyon kevés információnk van arról, hogy kizárólag az orosz fél kínált-e teljesen magyar tulajdonú atomerőművi blokkot finanszírozással együtt. A már készülő finn konstrukciónak például mintegy a harmada a Roszatom kezében van, mutat rá.

Feledy Botond, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora ehhez kapcsolódóan megjegyzi: az északiak elérték az orosz fél érdekeltté tételét a sikeres befejezésben, ugyanakkor nekünk nem feltétlenül voltak olyan lehetőségeink, mint nekik, de az sem biztos, hogy Paks úgy befolyásolja szerepünket orosz kontextusban, ahogy mi azt az újságok hasábjain olvashatjuk. Hiszen valóban egyáltalán nem csak Magyarország épít orosz atomerőművet.

Feledy az orosz terjeszkedést tágabban értelmezve rámutatott, hogy a gazdasági expanzió mellett féllegális módon, kiberseregekkel és kémekkel is érkezik Oroszország, továbbá ebbe a „munkába” ágyazódnak azok a dezinformációs cselekmények, amelyek közül egybe bele is futott a magyar külügy, amikor egy nem létező, illetve szándékosan félreinformáló közlésre reagált. De ilyen helyzetekbe Csehországtól Svédországig gyakorlatilag egész Európa belecsöppent már – teszi hozzá Feledy Botond. Hogy ma miért nem tudunk ennek működéséről többet? A rektor szerint azért, mert 2008 óta nem ad ki évkönyvet a magyar titkosszolgálat.

– Azt persze érzékeljük, hogy orosz bombázók repkednek a kontinens felett, két hónapja pedig orosz atomtöltet közelítette meg az amerikai légteret, nem mintha le akarták volna dobni, csak teszt gyanánt.

Visszakanyarodva Pakshoz Feledy rámutat: a Roszatom sem egészen „a Mercedes-gyár”, amely egyszerűen ontja jobbnál jobb termékeit, sokkal inkább végrehajtója a Kreml céljainak. Ennek a legizgalmasabb elemét most fogjuk szerinte látni, ha Hillary Clinton amerikai elnökjelölése megbukik, az egykori külügyminiszter hivatala idején ugyanis az ő alapítványán keresztül alapozta meg befolyását a Roszatom az amerikai uránpiacon.

Ami minket érint a Roszatom „nyomulásából”, hogy szövetségesi kötelezettségeinknek eleget téve vállalnunk kell az oroszok megállításában való részvételt. Arra azonban mindkét szakértő rámutatott, hogy a paksi elköteleződés még éppen az ukrán konfliktus kirobbanása előtt történt. Orbán ehhez hozzátette, hogy most olyan szerepbe kerültünk, amibe egyáltalán nem állt érdekünkben kerülni, az elmúlt hónapok magyar külpolitikája viszont megnyugtathatják az európai kedélyeket.

A hitelről Orbán Balázs elmondta: bár szokták azt az IMF-csomaghoz hasonlítani, fontos különbség, hogy az oroszok nem várnak közpolitikai csomagot a pénzért cserébe, legalábbis nem tudni ilyenről. Orbán úgy látja, Angela Merkel német kancellár látogatásának sem a Paks miatti rosszallás kifejezése volt az értelme (ezzel Feledy is egyetértett, mondván, kisebb gondja is nagyobb ennél az EU egyik legerősebb emberének), inkább a közös európai fellépés miatt hozakodhatott elő az orosz–ukrán konfliktussal és a szankciókkal kapcsolatban. Ezekben Magyarország az európai döntéshozókkal együtt szavazott, de emellett politikai megnyilatkozásai szintjén a magyar miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a szankciók fenntartása nekünk nem érdekünk.

– A magyar fél ebben a helyzetben végrehajtott egy jól kommunikálható fordulatot, beállva a német külpolitika mögé. Közben viszont tény, hogy az EU-tagállamok sem értenek egyet az oroszokkal kapcsolatos álláspontban. Nem vagyunk egyedül a tagállami állásponttal szemben – szögezte le Orbán.

Ha már a Merkel-látogatás szóba került, Feledy Botond Putyinét is előhozta, ami bár adott esetben jobban befolyásolhatja megítélésünket, mint maga a paksi szerződés, de szintén nem önmagában kell nézni, vagy nem csak úgy, ahogy egy-egy híradás tálalja. Érdekes benne a gázszállítási szerződés mellett Paks és az ukrán helyzet is, valamint Orbán Viktor és Petro Porosenko találkozója, ezeket tehát kifejezetten egyben tekintve lehet meghatározni, hogy nőtt-e az orosz kitettség.

– Egészen biztos, hogy ha két országot egy ekkora összegű hitelszerződés köt össze, az meghatározó lehet, főleg akkor, ha késedelmes törlesztés vagy más mulasztás esetére esetleg volna egy olyan gomb a Kremlben, hogy „magyar államcsőd”.

A magyar kitettséggel kapcsolatban tehát Feledy szerint nemhogy a jéghegy csúcsát, de talán még a csúcson lévő hópihéket is alig látjuk. Nem tudunk mindent KGBéláról, Kiss Szilárd nemzetbiztonsági átvilágításon kétszer megbukott volt moszkvai agrárattasé tevékenységéről, és másokról sem.

Visszatérve az oroszokkal való üzletelés káros üzeneteihez, Feledy leszögezi, mások is mélyítik üzleti kapcsolataikat Oroszországgal, de az nem világos teljes mértékben, hogy kinek hogyan szűkül ettől a mozgástere, és ennek mi a kulcspillanata.

Sok cikk szól most a V4-államok közti összhang megbomlásáról, Orbán szerint ez sem miattunk téma, hanem Lengyelország szerepének és fellépésének megváltozása miatt, nem mellékesen a lengyeleknél választási év az idei, ami felerősíti az oroszellenes hangokat. Feledy szerint már régebben elromlott a V4, rengeteg kisebb üggyel terhelt ez az együttműködés amellett, hogy Lengyelország spanyol, illetve angol hatalmi szintre szeretne eljutni, egy kicsit minket aggasztó módon is, mert például Komorowski elnök Klaus Johannis román államfővel remekül megérteti magát.

– Ahogy darabolódik fel a V4, viszik el a legjobb alkatrészeket – folytatja Feledy az osztrák, cseh, szlovák közeledésre utalva: itt egy sokszereplős geopolitikai játszma zajlik.

Orbán Balázs figyelemébe ajánlja mindenkinek, hogy ne feledjük el, kinek mennyibe kerül az oroszokkal szembehelyezkedni.

NATO-tagként ugyanakkor Orbán és Feledy szerint is jobbak vagyunk, mint politikai szövetségesként, ennek részeként látunk el légvédelmi feladatokat a Baltikumban, és csak lazábban kapcsolódóan, de az amerikai szövetségesek felé is nagy gesztust gyakoroltunk azzal, hogy beszálltunk az Iszlám Állam elleni küzdelembe.

Feledy még az USA saját hozzáállásában is lát belpolitikai indíttatást: amikor demokrata irányítás van, nem áll olyan jól a szénánk, mint amikor a republikánusok adják az elnököt a Fehér Háznak.

Orbán Balázs szerint azt sem érdemes tagadni, hogy bizonyos nemzetbiztonsági információkhoz képesek lehetnek az oroszok hozzáférni – akár a paksi beruházáson keresztül is.