E hírforrásoknak igen nagy hitelük volt a hidegháború idején, mára azonban valamely oknál fogva elvesztették korábbi befolyásukat. Közben, ahogy az EUobserver munkatársa, Andrew Rettman írja, Oroszország kilépett a közönségkapcsolatok kőkorszakából. Egy évtizede Oroszország brüsszeli nagykövetségének még mindössze húsz munkatársa volt, és alig akadt köztük, aki tudott volna angolul, maga a nagykövet, Mihail Fradkov, egy ingerlékeny apparatcsik pedig elbújt a sajtó elől.
Most a nagykövetségnek 120 tagja van, fiatalok, jól öltözöttek, kifogástalanul beszélnek angolul, minden telefon- és e-mail megkeresésre válaszolnak, a nagykövet, Vlagyimir Csihov pedig egy kiváló angolsággal beszélő, tréfálkozó ember, aki imád interjút és teapartit adni. Az angolszász alapítású The Conversation (Beszélgetés) médiahonlap egy cikke (Russia is fighting information wars with borrowed weapons) szerint az oroszok mindezt az amerikaiaktól tanulták, vagyis kölcsönzött fegyverekkel hadakoznak. A cikk szerint a közvélemény manipulálására az oroszok a korábbi hidegháborús ellenség, az Egyesült Államok forgatókönyvét használják, részben olyan történeteket kitalálva, amelyek a nyugati típusú fordulatokra hasonlítanak. A nemzetközi hallgatóság meggyőzésére olyan alternatív véleményeknek adnak hangot, amelyek az orosz álláspontot támasztják alá, de amelyeket bármely úgynevezett szabad média is elismerhet. Ez a gyakorlat persze nagyrészt plágium, az amerikai Fox Newstól vették át, amely közismerten a leginkább elfogult amerikai tévéállomás. Ezt Andrej Kondrasov, az orosz állami televízió műsorvezetője nyíltan vállalja is: „Nem azt mondják, hogy a CNN és a BBC propagandát terjeszt? Mi itt, Oroszországban egyszerűen adaptáltuk a módszereiket.” A múlt évben indított Szputnyik nevű orosz médium világprogram-igazgatója, Dmitrij Kiszeljov még ennél is továbbment, amikor kijelentette: „Szerepet cseréltünk, ma Oroszország a szólásszabadság képviselője, és nem a Nyugat.”
Oroszország bámulatos tanulási képessége félelemmel tölti el a nyugati politikusokat, akik eddig természetesnek vették, hogy a világ mindenki számára úgy néz ki, ahogy a CNN vagy a BBC előadja. Az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke, Ed Royce ki is jelentette, „Putyin propagandája tönkreveri országunkat, miközben nemzetközi hírközlésünk tehetetlen. Ez nekünk elfogadhatatlan.” A már említett BBG már intézkedett is, hogy az orosz propaganda ellensúlyozására 25 új orosz nyelvű program induljon. Négy európai ország, Dánia, Észtország, Litvánia és az Egyesült Királyság orosz nyelvű tévéadások indítását kezdeményezte, ehhez azután Németország, Lengyelország, Hollandia, Svédország és Lettország is csatlakozott. A cél az, hogy alternatívát nyújtsanak az oroszországi adások programjaival szemben. Ugyanakkor, ahogy a Vilniusi Egyetem egy szakértője megjegyezte, nehéz lesz a balti államok jelentős (néhol a lakosság negyedét kitevő) orosz kisebbségét meggyőzni arról, hogy a Krím elfoglalása törvénytelen, hiszen az oroszok 1990 óta a Krím elvesztését fájlalták.
David Welch médiaszakértő ennél optimistább, szerinte az a baj, hogy az oroszul beszélő enklávék csak az orosz tévét nézik, és nincs más, amely ellentmondana nekik. Welch szerint semmi rossz nincs a propagandában, amíg jó célokat szolgál. Valószínűleg ugyanez volt a véleménye Joseph Goebbels náci propagandaminiszternek is, amikor azt mondta, hogy az emberek mindent elhisznek, csak sokszor el kell nekik mondani. E kijelentést akár Goebbels-törvénynek is nevezhetnénk, ám jegyezzük meg, a propaganda akkor hat igazán, ha az emberek napi tapasztalata alátámasztja, mint a weimari gazdasági káoszból gyorsan kiemelkedő Németországban. Ha az emberek tapasztalata ellentmond a propagandának, akkor hiteltelenné válik. Meglehet, felesleges pénzkidobás a balti államok orosz kisebbségét győzködni (akik anyanyelvüket sem használhatják, sőt sokan állampolgárságot sem kaptak), hogy Ukrajna vagy a Krím kérdésében ne Oroszországnak lenne igaza. Mint ahogy a szélesebb európai közvéleményt is nehéz lesz meggyőzni arról, hogy nem a NATO terjeszkedett kelet felé, hanem az orosz nagyhatalmi törekvések fenyegetik a Nyugatot.
