– A Szekszárdi Járásbíróság a napokban három év letöltendő börtönbüntetésre és 22 millió forintos vagyonelkobzásra ítélte sikkasztásért, költségvetési csalásért és hamis magánokirat felhasználásáért. Hogyan fogadta az ítéletet?
– Váratlanul ért, különösen a bíró eddigi egyoldalú pervezetésének fényében. Ezalatt azt értem, hogy az ügyészség bizonyítási indítványainak mindig helyt adott, a védelemének szinte soha. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a mi álláspontunkra azért nem kíváncsi a bíróság, mert hozzánk hasonlóan a vádat egy képtelen jogi tákolmánynak tartja, és felmentő ítéletet hoz majd.
– Ehelyett a hatból négy vádpontban bűnösnek mondták ki. Továbbra is ártatlannak tartja magát?
– Nem követtem el semmilyen bűncselekményt.
– Akkor vegyük sorra a vádpontokat. Az ügyészség szerint sikkasztást követett el azzal, hogy a Tettrekész pénzéből, az arra jogosult testület hozzájárulása nélkül 18 millió forintért felújította a szakszervezet székházát, amely egyúttal az ön otthona.
– Megalakulásától kezdve a saját lakóingatlanom a szakszervezet székhelye. Azóta itt iroda működik több mint tíz alkalmazottal. 2009-ben a küldöttértekezletünk döntött a felújításról, hogy a munkatársaink emberi körülmények között dolgozhassanak. Ezt egyébként 2010-ben és utána minden esztendőben a kongresszus is megerősítette. Tehát nem igaz, hogy ne lett volna felhatalmazás. Jogilag megalapozatlan és értelmezhetetlen az ügyészség állítása, miszerint a beruházás teljes értéke el lett volna sikkasztva, ugyanis előtte bérleti szerződést kötöttem a szakszervezettel, ami alapján havi 80 ezer forintért több mint 200 négyzetméternyi irodát bérelnek tőlem. Azonban 2009 óta egyetlen forintot sem kell fizetniük, helyette lelakják azt az összeget, amit a felújításra fordítottunk. Hiába nyilatkozta azt a Tettrekész, hogy nem érte semmilyen kár, az ügyészség és az elsőfokú bíróság ezt figyelmen kívül hagyta. Miként a tagság felhatalmazását és a bérleti szerződést is. Valójában a szakszervezet belső életébe való durva beavatkozásról van szó.
– A második és harmadik vádpont szerint 2009 februárja és 2011 januárja között valótlan tartalmú útiköltség-elszámolásokkal nyolcmillió forintot tulajdonított el a szakszervezet – egyébként éppen ön által kezelt – pénzéből, 2008-tól pedig két munkatársának utalt át másfél millió forintot fiktív útiköltségekre.
– A bíróság elegendő bizonyítékként fogadta el a kirendelt szakértő becslését, miközben egy másik szakértő pontos – tehát nem csupán becsült – adatai ezt cáfolták. Két másik szakértő is a mi álláspontunkat igazolta, de ez sem hatotta meg a bíróságot. A szakszervezet az én autómat használta futárautóként, és ezt a vádbeli időszakban, 2008 és 2011 között munkaügyben bárki megtehette. Ezt egy tucat tanú igazolta. Mivel 2005 óta én vagyok a Tettrekész első számú vezetője, korlátlan gépkocsihasználatom van, ezt senki nem is vitatta. A benzinpénzt én fizettem, amit a szakszervezet utólag megtérített. Erről precíz nyilvántartásokat vezettünk, ám érdekes módon ezeket nem egyedileg azonosított módon foglalták le, hanem a házkutatáskor az összeset bevágták egy zsákba, és vitték. Ennek azért van jelentősége, mert utólag aláírás nélküli, tisztázatlan eredetű nyilvántartások kerültek a bíróság asztalára. A két kollégám útiköltség-térítése is pontosan, szabályosan zajlott, amit több tucat tanú alátámasztott. Csak az egyik feljelentő, T. Enikő állította az ellenkezőjét. Róla azt érdemes tudni, hogy munkahelyi viselkedése miatt szakszervezetünk korábban elbocsátotta. Már előtte is tudtuk, hogy hányatott a magánélete, egyik öngyilkossági kísérlete után például a kórházban is meglátogattuk. Bedőlt hitele miatt elvesztette a lakását, ezért megengedtem neki, hogy a lakásomba bejelentkezzen. De nem lehetett vele együtt dolgozni, és az elbocsátása miatt megsértődött. Emiatt akar bosszút állni rajtam és a szakszervezeten.
– Tehát perben, haragban állnak egymással? Azért kérdezem, mert az elfogult tanúk vallomását jogállami bíróságok ki szokták rekeszteni a bizonyítékok köréből.
– Haragban és perben is, miután egy másik volt szakszervezeti alkalmazottal együtt jogosulatlanul vett fel közel kétmillió forintot a Tettrekész számlájáról. Emiatt feljelentést tettünk ellenük, és a nyomozó hatóság közlése szerint gyanúsítottként hallgatták ki őket. Az én ügyemben ezek a lopással gyanúsított emberek az ügyészség „koronatanúi”, akiket a bíróság elfogulatlannak és szavahihetőnek minősített. Abszurdum az egész.
– A negyedik vádpont, amiben a bíróság bűnösnek mondta ki: egyes alkalmazottaikat bejelentés nélkül foglalkoztatták, a túlmunkákat zsebbe fizették, amivel megkárosították a költségvetést.
– Valójában annyi történt, hogy a szakszervezet meglopásával gyanúsított T. Enikő elszaladt az ügyészségre, és beismerte, lopott, ám azt állította, a pénzt odaadta nekem, én meg ebből fizettem a túlórákat. Teljesen életszerűtlen a történet, hiszen valamennyi érintett munkatársunk tanúként elmondta: a túlmunkákat szabadidőben „lecsúsztathatták”. Tehát mi csupán éltünk azzal a törvényes lehetőséggel, amely lehetővé teszi a túlmunka szabadidőben való ellentételezését. A kollégáinknak ez sokszor kedvezőbb volt.
– Milyen bizonyítékokra épült a vád és az ítélet?
– A feljelentő és társa valósággal ellentétes, rosszindulatú tanúvallomásaira és a T. Enikő által készített Word-dokumentumokra. A bíróság igazságügyi szakértője ezeket vizsgálta meg, nem pedig a tőlünk lefoglalt iratokat, kimutatásokat, bizonylatokat.
– Honnan értesült arról, hogy titkos nyomozás is folyt önök ellen?
– Az eljáró ügyészség „nagy tudású” vezetője foglalta ezt közokiratba. Gondolom, sokat nem hozhatott a konyhára a lehallgatás, titkos megfigyelés, mivel az ily módon szerzett bizonyítékokkal elő sem álltak.
– Az interneten is közzétette azt a Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) vezetőjének írt levelet, amelyben megemlít egy bizonyos M. E.-t. Róla azt sejteti, hogy a TEK provokátora, netán beépített titkos ügynök lehetett. Miből gondolja?
– A ténykedése erre utalt. M. E.-t jogi előadóként alkalmaztuk 2011 és 2013 között, mivel szakmailag felkészült volt. Ám kezdettől furcsa volt, amit csinált. Próbált a szakszervezeti vezetők bizalmába férkőzni, és saját megfogalmazása szerint „mindenkinek felmérte a gyenge pontját”. Ennél is érdekesebb: folyamatosan hangoztatta, hogy kitűnően beszél perzsául, a budapesti iráni nagykövet személyes ismerőse, és szeretne szervezni egy találkozót kettőnknek. Erre végül nem került sor. Aztán többször, többek füle hallatára előadta, hogy felhívta őt egy rendőr, és közölte: szerez egy gépfegyvert, feljön Budapestre, és lelövi az összes kormánypárti politikust. Mikor kértük, hogy írjon erről jelentést, nem tette meg. Ma már sejtjük, mi állhatott a háttérben: ha a TEK-nek jelentett erről a meséről, amelyhez egyébként a szakszervezetnek semmi köze nem volt, az legalizálhatta a terrorelhárítók ellenünk folytatandó titkos adatgyűjtését. Mint kiderült, ez meg is történt. Miután M. E. munkaviszonya 2013-ban megszűnt, az általa használt szakszervezeti számítógépen egy szakember visszaállította a törölt fájlokat. Ezekből kiderült, hogy beadta a jelentkezését az Információs Hivatalhoz az önéletrajzával együtt. Erről értesítettem az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH), ami után érdekes módon a TEK egyik munkatársa hívott telefonon, majd a Nemzeti Védelmi Szolgálat két egyenruhása robogott le hozzánk Szekszárdra a fájlokért.
– Több évtizedes rendőr szakmai múlttal a háta mögött milyennek ítéli az ön ellen folytatott büntetőeljárást?
– Politikai koncepciós eljárásnak. Négy módszerrel próbáltak megtörni: kifárasztással, félelemkeltéssel, megalázással és elkülönítéssel. Úgy kezeltek, mint egy terroristát. Ágyhoz bilincseltek, vécére is csak kísérővel mehettem. Öt TEK-terepjáróból álló konvojban szállítgattak ide-oda állig felfegyverzett kommandósok gyűrűjében. A börtönben csak az ügyészek füle hallatára beszélhettem 11 éves kislányommal. A telefonomat folyamatosan lehallgatták; a kislányom mondta is, nagyon idegesíti a vonalban ez az állandó „zörej”. Amikor szabadlábon voltam, akkor is próbálták akadályozni, hogy a munkámat végezzem. Néhány munkatársamat ötször-hatszor is kihallgatták, pszichikailag akarták őket megtörni. A nyomozók a szakszervezet hűtőjében a Nesteákat számolgatták. Még azt a kérésemet is megtagadták, hogy halottak napján kimehessek a temetőbe a férjem sírjához. Ha mindez nem velem történt volna, el se hinném, hogy manapság ilyen előfordulhat Magyarországon. Márpedig a jövőben is elő fog, amíg az ügyészség kézi vezérlése és egyes bíróságok kiszolgáltatottsága az aktuális hatalomnak ennyire nyilvánvaló. Az egész eljárás Kafka szürreális novelláját, A fegyencgyarmatont idézte számomra.
– Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindaz, amit állít, igaz, ön szerint miért olyan fontos a hatalomnak, hogy parkolópályára tegye a Tettrekészt és vezetőjét?
– Azért vagyunk veszélyesek és eltaposandók, mert a munkavállalókat képviseljük; az elesetteket, a kiszolgáltatottakat, a megfélemlítetteket. Egy szakszervezet, ha hagyják dolgozni, nagyon kellemetlen tényező egy olyan államhatalomnak, amely mást mond, mint amit tesz.
– A Gyurcsány-érában „csak” bujtogatás miatt indult ön ellen eljárás, többször is. Ezeknek mi lett a vége?
– Lefokoztak, pénzbüntetésre ítéltek, pedig csak az igazat mondtam. Az azóta eltelt idő igazolta a legtöbb akkori bírálatom helytállóságát.
– Nyolc hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Hogyan élte meg ezt az időszakot a börtönben?
– Anyaként éltem meg a legnehezebben. Az államhatalom előtt nyitott könyv a magánéletem. Tudják, hogy legkisebb gyermekem édesapját tragikus körülmények között vesztettem el, és egyedül nevelem a kislányomat. A nyomozást vezető ügyész asszony anyaként és özvegyként is belém törölte a lábát. Furcsán hangzik, de a börtönben sokkal emberségesebb, támogatóbb volt a légkör, mint amit idekint a „bűnüldöző” és „igazságszolgáltató” szervektől megtapasztaltam.
– Miközben a közvéleményt valóban sokkoló korrupciós ügyekben, vagy például az egykori véreskezű kommunista belügyminiszter esetében az igazságszolgáltatás látványosan csődöt mond, addig önt viszonylag gyorsan „lerendezték”. Úgy tűnik, bizonyos helyzetekben olajozottan működik a rendszer.
– Tökéletesen összefoglalta a lényegét az igazságszolgáltatás árnyoldalának. Vannak tisztességes ügyészek, tisztességes bírák, de ránk megadták a kilövési engedélyt, és ilyenkor valahogy mindig olyan emberek kerülnek döntési helyzetbe, akik hozzák az elvárt eredményt.
– Az ügyészség indítványozta az újbóli előzetes letartóztatását. Bármelyik pillanatban jöhetnek önért, ha a másodfokú bíróság helyt ad az indítványnak.
– Igen, jöhetnek értem, hiszen ma Magyarországon ugyebár tombol az érdekvédő-bűnözés. Roppant veszélyes, ha egy szakszervezeti vezető beszélni kezd, vagy éppen elkölti a szakszervezet pénzét a szakszervezet által meghatározott célokra.
– Ha másodfokon helybenhagyják az ítéletet, ön börtönbe, a szakszervezet pedig utcára kerül. Hogyan készülnek erre az eshetőségre?
– A Tettrekészt nem tudják szétverni. A kongresszusunk májusban úgy döntött: ha jogerősen elítélnek, beperlik a magyar államot, a Szekszárdi Törvényszéket és a Legfőbb Ügyészséget. Ha így történne, akkor is tovább folytatjuk a kisrendőrök érdekvédelmét, hiszen nyakunkon az új szolgálati törvény a maga számtalan alapjogi korlátozásával. Még mindig nem akarom elhinni, hogy ártatlanul börtönbe kelljen mennem azért, mert komolyan veszem a hivatásomat, és akár a falnak is nekimegyek, ha a munkavállalókat igazságtalanság éri. Bízom abban, hogy nem minden bírót lehet presszionálni. Akárhogyan is, megtörni nem tudnak, a jövőben is azt fogom írni, mondani, amit jónak, igaznak gondolok. Ebben csak a Jóisten korlátozhat.
