Éles, bekiabálásokkal tarkított vita alakult ki Harangozó Tamás (MSZP) és L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára között. A szocialista politikus szerint a kormány a bevándorlásellenes kampánnyal a szegénységről, a korrupcióról, az egészségügy, az oktatás állapotáról és a kivándorlásról akarja elterelni a figyelmet. „A kampány azt a célt szolgálja, hogy azok a milliók, akik a létminimum alatt élnek, féljenek és gyűlölködjenek, mert addig sem veszik észre, hogy a nyomoruk oka a Fidesz.”
Harangozó Tamás szerint az emberek nem a bevándorlók miatt nem kapnak időpontot vérvételre vagy kell évekig várniuk egy műtétre. Bírálta az oktatási rendszert is, amely szerinte elitista, feudális, barbár, és visszarepíti az országot a középkorba. A képviselő elmondása szerint a kormánypártok oligarchái nem bírják abbahagyni az „ipari lopást”, mert „a korrupció az önök egyetlen valódi kohéziós ereje”. Harangozó emellett azt is mondta, ha a kabinet nem képes itthon tartani a fiatalokat, „a végén még ő fog könyörögni a bevándorlóknak, hogy valaki jöjjön már ide éhbérért dolgozni, hogy a kormánypártok nyugodtan, zavartalanul lophassanak”.
L. Simon László válaszában „demagógiacunaminak” értékelte a képviselő felszólalását, aki szerinte nem akarja tudomásul venni, milyen válságterületek vannak az országban. Ugyanakkor úgy látja, hogy az ellenzékiek is érzékelik már, hogy a bevándorlás súlyos probléma. Hozzátette: „Európa utolért minket”, Ausztria, Franciaország lezárta a határait. Azt mondta, ha elfogadnák az uniós kvótarendszert, akkor még több bevándorló érkezne.
A korrupcióról szólva arról beszélt, hogy a szocialisták ez ügyben tett egyetlen feljelentése sem állja meg a helyét. Visszautasította az oktatáspolitikára vonatkozó kijelentéseket is. L. Simon László azt mondta, egyetlen előnye lenne, ha visszarepülnénk a középkorba, hogy „azt az ötvenéves »dicsőséges« szocializmust és kommunizmust, amit önök a nyakunkra hoztak, legalább megúsznánk”. Hozzátette: az „önök soraiban” a pártállam vezetői ülnek, az MSZP annak a pártnak az utódpártja, amely a diktatúrát működtette.