A bíróság döntése arcpirító, a tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet első fokra – mondta Ibolya Tibor az újság szerdai számában közölt interjúban a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-perben hozott döntéséről, amelyben hatályon kívül helyezte az elsőfokú, elmarasztaló ítéletet, és új eljárást írt elő.
A főügyész kifejtette: a bírói munka lényege a döntésről szól, a bírónak döntenie kell, ha az elé vitt bizonyítékok alapján ez lehetséges. A Biszku-ügyben viszont a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek ehhez.
„A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá” – mondta. A közvélemény szerinte eközben az ügyészségen kéri számon az eljárás elhúzódását. Hozzátette: ezt nem hagyja, mert itt „nem arról van szó, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, hanem arról, hogy a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének, és ezt történelmietlen, iratellenes és végrehajthatatlan bizonyítási iránymutatásokkal leplezte”.
Arról, hogy a táblabíróság iránymutatásként több dolgot is előírt az új eljárást lefolytató bírói tanácsnak, kifejtette: az első pont többek között arról szólt, hogy az MSZMP korabeli iratai nem használhatók fel önmagukban okirati bizonyítékként, mert nem hatóság állította ki őket, így nem számítanak közokiratnak. Ez Ibolya Tibor szerint teljesen elfogadhatatlan, soha senki nem kérdőjelezte meg ugyanis a jelenleg levéltárakban őrzött, korabeli MSZMP-jegyzőkönyvek és -okiratok hitelességét, ezért ebben a körben szakértőt kirendeltetni egész egyszerűen felesleges.
Arra a felvetésre, hogy a bíróság megkérdőjelezte Kahler Frigyes tevékenységét, tulajdonképpen elfogultnak nevezve a történészt, a főügyész úgy reagált: a bíróság logikája szerint olyan embert kellene kirendelni, aki a korszak szakértője, és Biszkuval, 1956-tal kapcsolatban legalábbis semleges véleményt fogalmaz meg. Ilyen, tekintélyesnek nevezhető történész azonban nincs. A sortüzek egyetlen vitathatatlanul hiteles szakértője Kahler Frigyes. Megmosolyogtató lenne, ha valaki azt mondaná, mondjuk, Budapest világháborús ostromával kapcsolatban, hogy nem rendelhetem ki szakértőként Ungváry Krisztiánt – mondta a fővárosi főügyész.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke szerint megkérdőjelezhetetlen Biszku Béla egykori belügyminiszter, vezető állampárti politikus felelőssége az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban.
Földváryné Kiss Réka az M1 szerda reggeli műsorában arról beszélt: Biszku Béla – Kádár Jánossal és Münnich Ferenccel együtt – tagja volt annak a testületnek, amely a perekről, de nemegyszer magukról az ítéletekről is döntött.
Felidézte: Kádár János az 1956. novemberi hatalomra kerülését követő első hónapban megpróbált „valamiféle kompromisszumot kötni a magyar társadalommal”, és csak decemberben született meg a politikai döntés a fegyveres agresszióról, majd a perekről.
Megemlítette, hogy a korszakból fennmaradt dokumentumok már rég kutathatók, egyértelműen hitelesek, számtalan közülük szó szerinti jegyzőkönyv, és a megítélésükben is egységesek a történészek, ugyanakkor az összes volt kommunista országban nagy kérdés, hogy „a diktatúra, a pártállam által gyártott iratokat hogy lehet jogállami keretek között értelmezni”.
