Érdekes körforgás a magyar egészségügyben

Hazánk még vonzó hely az erdélyi orvosok, ápolók számára, de ma már inkább Nyugat-Európa a célpont.

Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke úgy véli, Románia 2007-es EU-csatlakozásáig volt jellemző, hogy erdélyi területekről és a Felvidékről is jelentős számban jöttek orvosok és szakdolgozók hazánkba, de ma már inkább Nyugat-Európát veszik célba. Mint mondja, az idegen nyelvű szakmai tudás mára szinte mindenkire jellemző, de bizonyos országok – például Norvégia és Svédország – nyelvtanfolyamot is szerveznek a külföldről érkező orvosoknak.

Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ adatai alapján 2014-ben 135 külföldön szerzett egészségügyi szakképesítést ismertek el, ebből kilencvenhetet magyar, húszat román állampolgárságú személy igényelt – a külföldi munkavállalók több mint fele 25 és 29 év közötti fiatal. Ennek sajnos többszöröse a kivándorlók száma, összesen 1943 egészségügyi dolgozó (orvos, fogorvos, ápoló, gyógyszerész, szülésznő stb.) igényelt külföldi, egészségügyi munkavégzéshez szükséges hatósági bizonyítványt. A legtöbben (621) ebben az esetben is 25 és 29 év közötti fiatalok.

– Nyugaton már rég betervezték a kelet-európai orvosok elcsábítását, nemhiába volt annak idején Románia uniós előcsatlakozási tárgyalásai folyamán az orvosi és a gyógyszerészi szakma az elsők között, amiket elismertek mint EU-konform képzést – mondta lapunknak Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóság vezetője. Úgy véli, Európában mindenhol intenzív terápiás (altatóorvos) hiány van, elsőként itt vezették be az európai szakvizsgát, amelynek lényege, hogy online elérhető, és sikeres teljesítés után az orvos azonnal mehet Európába, nem kell szakmai képzést igazoló okirat. Mint az intézményvezető kifejtette, tudatosan könnyítik az orvoselvándorlást, hiszen Európára és az Egyesült Államokra is érvényes, hogy az orvostudomány fejlődésének is köszönhetően magasabb az átlagéletkor, az elöregedő társadalomnak pedig több orvosra van szüksége az idős emberek ellátásához.

Tar Gyöngyi Temesváron végezte az orvosi egyetemet, majd a többséggel ellentétben kelet, a magyarlakta települések felé vette az irányt, mert úgy érezte, ott nagyobb szükség van a munkájára. Folyamatosan, olykor naponta több állásajánlatot is kap kecsegtető fizetésekkel, de nem gondolkodik a váltáson; mint mondja, ezt az életformát választotta.

– Személyesen és mint intézményvezető is sajnálom, hogy a romániai magyar orvosok és ápolók elhagyják az itteni kórházakat, mert tényleg nagy szükség volna rájuk – bár megértem, hogy ez mindenkinek a személyes döntése. Ösztöndíjasként én is tanultam Nyugat-Európában, és dolgoztam Magyarországon is, de itthon mindig jobban éreztem magam. Ez persze alkatfüggő, van, aki akkor érzi jól magát, ha egy jóval nagyobb fizetés érkezik a számlájára. Senkit nem lehet elítélni, arra pedig nincs mód, hogy megállítsuk őket. Hathatós fizetésnövekedés és az orvosok társadalmi megbecsültségének javítása nélkül ezt a jelenséget nem lehet visszafordítani – mondja.

– Aktuális és fájó probléma volt az elmúlt években Erdélyben az orvosok és ápolók külföldi munkavállalása, ez az utolsó utáni esély az orvoselvándorlás megállítására. A magyar egészségügyi dolgozóknak a kivándorláshoz ráadásul idegen nyelvet sem kell megtanulni, és jobb lehetőségek várják őket Magyarországon. Ugyanakkor 2014 márciusától 41 új, fiatal orvos érkezett Hargita megyébe, az elvándorlási folyamat tehát ideiglenesen leállt, bár a rossz körülmények miatt korántsem biztos, hogy ezek az orvosok kitartanak – hívta fel a figyelmet Tar Gyöngyi.

Mint arról Zombor Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára korábban elsőként a Magyar Nemzetnek nyilatkozott, egyre gyakoribb probléma Erdélyben, hogy az ottani magyarokat nem tudják megfelelően ellátni, mert nyelvi akadályok lépnek fel. Az államtitkár szerint az intézményekből fogynak a magyar nyelvű orvosok és ápolók, ezért a magyar kormány egy sürgősségi és intenzív osztállyal is rendelkező erdélyi magyar kórház felépítését fontolgatja. Tar Gyöngyi erre reagálva azt mondta: elhibázott döntés volna a kórházat Nagyváradon felépíteni, mivel a nyugati országrészben élő, amúgy is mozgékonyabb, vagyonosabb és románul jól beszélő szórványmagyarság továbbra is átjárna Debrecenbe és Szegedre. A székelyföldi tömbben élő, hátrányos helyzetű magyarokat ez választás elé állítaná: vállalják a költséges és fáradságos utazást a rossz utakon, betegen, hogy a magyar kórházban gyógyuljanak, vagy maradnak otthon, az orvoshiánnyal. Úgy véli, ha Nagyváradon épül az intézmény, az tovább ronthatja a szakorvosok arányát a Székelyföldön, mert Magyarország és más, nyugati országok mellett egy harmadik elszívó hatású kereseti lehetőség lesz.

– Ha tényleg ez a terv, az arról árulkodik, hogy nem történt alapos egészségpolitikai stratégiai konzultáció és elemzés, tehát számomra átláthatatlan érdekek vezérelték a döntést. Kár, mert támadható, s borítékolható, hogy nem fogja enyhíteni az erdélyi magyarság egészségügyi problémáit – fejti ki Tar Gyöngyi.

Az ellátási problémákkal kapcsolatban az intézményvezető elmondta, huszonöt éven keresztül elvándoroltak az orvosok, nagyrészt Magyarországra, hiszen ott volt a legkönnyebb a nyelvi beilleszkedés.

– Ez óriási érvágás volt a magyar lakosságnak; most kezd javulni a helyzet. A fiatalok egy része úgy döntött, Hargita megyébe jön, bár tény, hogy nem mindenki beszél közülük magyarul, de már tárt karokkal fogadunk mindenkit. Stratégiát kellett váltani, hiszen a hiány miatt minden orvosra szükség van, nem engedhetjük meg, hogy kizárólag magyarul beszélő szakembereket keressünk. Sajnos azonban az idősebb betegek közül van, aki egyáltalán nem beszéli a román nyelvet. Ám a leleteket nekik is csak állami nyelven lehet kiadni, így ha nem kapnak mellé anyanyelvi magyarázatot, akkor utólag ezekből nem boldogulnak. Még a fiatalok között sem mindenki tud eligazodni egy román nyelven megírt orvosi dokumentumban, ez a hátrány akár a gyógyulást is befolyásolhatja – avat be a jelenlegi helyzetbe egy gyakorló orvos.

– Nincsenek könnyű helyzetben az idősek mellett a gyerekek sem, hiszen ők még nem beszélnek románul, ezért nagyon nehéz megértetniük a panaszaikat. Ez fordítva is igaz, a személyzet sem könnyen tudja a vizsgálatoknál elmagyarázni nekik a szükséges részleteket; háromévesnél idősebb gyermek esetében pedig csak kevesen tudják megfizetni a kísérő szülő kórházi tartózkodását – mondja Tar Gyöngyi.

Még nem tudni, hogy a most érkező fiatal orvosok végül maradnak-e – és ha igen, meddig – a megyében, hiszen Romániában nem szükséges erre vonatkozó szerződést aláírni, bármikor dönthetnek úgy, inkább külföldön vállalnak állást. A fizetésekkel kapcsolatban Tar Gyöngyi elmondja, egy 10-15 éves tapasztalattal rendelkező szakorvos fizetése átlagosan 500 euró körül mozog ügyeleti díjakkal együtt. Persze szakmánként ez lehet eltérő, például a kórbonctanászok, a sürgősségi, intenzív vagy fertőzőosztályokon dolgozók és az altatóorvosok pótlékot is kapnak, ami akár a fizetésük száz százaléka is lehet. A frissen végzett szakorvosok 300 eurót kapnak, a legjobb helyzetbe pedig a rezidensek kerültek, nekik a havi 200-250 euró körüli fizetés mellé jár egy 200 eurós állami támogatás is. – Felborult a bérlista, mivel a pótlék miatt a rezidensek összesítve többet kapnak, mint egy frissen végzett szakorvos – hangsúlyozza Tar Gyöngyi.

Magyarországgal ellentétben Romániában az orvoselvándorlás megakadályozására nincs jól működő, kidolgozott stratégia és konzultáció. Tar Gyöngyi szerint egyedül a rezidensek bérének kiegészítése tekinthető erre vonatkozó intézkedésnek. Jelenleg olyan tervezeten is dolgoznak, amelyik megengedi, hogy az állami kórházakban, állami pénzből finanszírozott eszközökkel magánpraxist folytathassanak az orvosok, ám ez szerinte valójában egy elhibázott döntés, hiszen nem a fiatalokat támogatja: nekik ugyanis nincs olyan pacientúrájuk, hogy rögtön magánrendelést indítsanak. Az egészségügyi igazgatóság vezetője szerint az egyedüli eredményes, bár korántsem tudatos intézkedése az országnak, hogy orvostúlképzés van.

– Sokkal súlyosabb volna a helyzet, ha nem lenne ennyi Romániában végzett orvos. Ugyanakkor ez egy irracionális döntés is, hiszen ez az egyik legdrágább képzési forma, körülbelül 70 ezer euróra rúg egy orvos hatéves képzése. Székelyföld gazdaságilag sem vonzó térség a fiatal orvosok és az egészségügyi szakemberek számára, többek között ezért sem biztos, hogy itt maradnak a dolgozók. Az emberek errefelé közismerten szegények, ráadásul a mindennapi élet, a ruházkodás, az ételek is sokkal drágábbak, hiszen a környezeti adottságok miatt hosszú ideig tart a tél, és szinte semmi nem terem meg. Emellett hagyományosan nincs ipar, az önálló gazdaság nagyon kezdetleges, és gyenge a turizmus is. Az itt élők nem engedhetnek meg maguknak olyan fokú és árú szolgáltatásokat, mint más térségekben – márpedig az orvos a pácienseiből él, szükségük van egymásra.