A szalon évi ezerhatszáz programjával nyilvánvalóan kinőtte jelenlegi helyét. Sokan azonban úgy vélik, a 140 fős nagyterem túlzás egy ekkora közösség számára, és hogy a Kulturális Szalon számára a jelenlegi épület felújításával, átalakításával is biztosíthatnának megfelelő teret. Lenzsér Péter a hatodik lakossági fórumon úgy fogalmazott: – Itt nem értékvédők és értékrombolók szembenállásáról van szó. Egy percig nem vitatom, hogy ezt az egy homlokzattal bíró, díszletszerű, négy pici lakást magába foglaló, belső térszerkezet nélküli épületet lehet szeretni, de amikor egy tervezőnek, illetve egy önkormányzatnak mérlegelnie kell, ez csak egyetlen momentum a döntések folyamatában.
A mostani épület falainak lebontásával maximum 60 négyzetméteres tereket kaphatnánk, arról nem beszélve, hogy a különböző jellegű foglalkozásokat és rendezvényeket a jógaórától a kiállításokon át az előadásokig továbbra is egyazon térben kellene megrendezni, derült ki az építész szavaiból.
A kétemeletes társasházat 1932-ben építették Frank Jenő tervei alapján. A műkedvelő mérnökről nem sokat tudunk, mindössze annyit, hogy 1912-ben Az ellenőr című egyfelvonásosával megnyerte a Fővárosi Orfeum második pályadíját. Talán ezzel is magyarázható, hogy a ház egyetlen frontjának megjelenése meglehetősen kulisszaszerű. A környéken számos jelentős lakóház van, amelyek a kor építészetének kimagasló példái, ez nyilvánvalóan nem tartozik közéjük, de hogy védelmet érdemel-e, arról Pokorni Zoltán, a kerület polgármestere kikérte a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ álláspontját.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!