Idén februárban a környező utcák lakóit gyűlésre invitálta az önkormányzat, hogy bemutassa nekik a lakóterületüket érintő, közelgő átépítések terveit. Itt esett szó először a Törpe utca 2. bontásáról és a helyére tervezett közösségi épületről, amely a hegyvidéki Kulturális Szalonnak adna új helyet. Az elsőt további öt lakossági fórum követte a projektben részt vevő szakemberek, Pokorni Zoltán polgármester és a környékbeliek részvételével, akik idáig ezer aláírást gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy ez a terv (itt) ne valósuljon meg. A nyomatékos érzelmi-esztétikai szempontok mellett a civil lobbi érvei között szerepel, hogy az új épület jóval nagyobb (500 négyzetméteres) lenne, ennek megfelelően a tetején nyilván hűtőgép duruzsolna, amely zavarná a környék lakóit, illetve az, hogy hosszú távon nem látják a közösségi tér használatának koordinátáit. Azért, hogy az új épületben csak a főként a nyugdíjas korosztályt megmozgató Kulturális Szalon rendezvényei kapnak helyet, a polgármester személyesen vállalt felelősséget, egy épület azonban nyilván nem néhány önkormányzati ciklusra épül fel, így nem lehet kizárni, hogy a későbbiekben zajosabb programokat is rendezzenek benne.
Mivel időközben a szabályozási tervet zárt sorúra módosították és ezzel együtt a beépítési paraméterek is megváltoztak (a minimum 5,5 és maximum 7,5 méteres építési magasság 11,5 és 12,5 méterre emelkedett), a civil összefogás kezdeményezői attól is tartottak, hogy a jelenleginél jóval magasabb épületet húzhatnak fel a régi helyére. Erre az aggodalomra Lenzsér Péter, a Kulturális Szalon új épületének tervezője azonban megnyugtató választ adott a legutolsó lakossági gyűlésen, amelyen bemutatta, hogy az új épület körülbelül ugyanolyan magas lenne, mint a jelenlegi, jóval az utcafront fölött álló kétszintes ház.
Az Ybl-díjas építész egyébként kitűnő beosztású, irodalmi kávézót, beszélgetőteret, kiállítóteret, két klubhelyiséget és egy körülbelül száznegyven fő befogadására képes előadótermet, valamint a szükséges vizesblokkokat, raktárt, két irodát és a szabadtéri rendezvények rendezésére is alkalmas tetőteraszokat magában foglaló terve önmagában igen imponáló, ha arra gondolunk, hogy a jellemzően elöregedő XII. kerület nyugdíjas korosztályát fogja vele kényeztetni az önkormányzat. Ugyanakkor felmerül a kérdés, komolyan gondolják-e, hogy hosszú távon csak ezt a közönséget szolgálná ki az épület, illetve hogy szükség van-e ekkora beruházásra a Kulturális Szalon elhelyezése érdekében, amely eddig (kiszolgálóhelyiségekkel együtt) 80 négyzetméteren működött.
A szalon évi ezerhatszáz programjával nyilvánvalóan kinőtte jelenlegi helyét. Sokan azonban úgy vélik, a 140 fős nagyterem túlzás egy ekkora közösség számára, és hogy a Kulturális Szalon számára a jelenlegi épület felújításával, átalakításával is biztosíthatnának megfelelő teret. Lenzsér Péter a hatodik lakossági fórumon úgy fogalmazott: – Itt nem értékvédők és értékrombolók szembenállásáról van szó. Egy percig nem vitatom, hogy ezt az egy homlokzattal bíró, díszletszerű, négy pici lakást magába foglaló, belső térszerkezet nélküli épületet lehet szeretni, de amikor egy tervezőnek, illetve egy önkormányzatnak mérlegelnie kell, ez csak egyetlen momentum a döntések folyamatában.
A mostani épület falainak lebontásával maximum 60 négyzetméteres tereket kaphatnánk, arról nem beszélve, hogy a különböző jellegű foglalkozásokat és rendezvényeket a jógaórától a kiállításokon át az előadásokig továbbra is egyazon térben kellene megrendezni, derült ki az építész szavaiból.
A kétemeletes társasházat 1932-ben építették Frank Jenő tervei alapján. A műkedvelő mérnökről nem sokat tudunk, mindössze annyit, hogy 1912-ben Az ellenőr című egyfelvonásosával megnyerte a Fővárosi Orfeum második pályadíját. Talán ezzel is magyarázható, hogy a ház egyetlen frontjának megjelenése meglehetősen kulisszaszerű. A környéken számos jelentős lakóház van, amelyek a kor építészetének kimagasló példái, ez nyilvánvalóan nem tartozik közéjük, de hogy védelmet érdemel-e, arról Pokorni Zoltán, a kerület polgármestere kikérte a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ álláspontját.
A civil összefogás kezdeményezői ugyanakkor úgy gondolják, ez fölösleges volt, hiszen szerintük az épület fennmaradásához elegendő érv, hogy a hegyvidékiek szeretik, kötődnek hozzá, és nem szeretnék, ha lebontanák. „Egyébként korábban maga az önkormányzat is helyi védelemre javasolta a Törpe 2-t, de erre az épület műszaki állapota miatt nem került sor” – írják a csoport tagjai Facebook-oldalukon, amelyre májusban egy kép is felkerült, amelyen az látható, hogy az épület tetején lévő kibúvót a csoport figyelmeztetése ellenére hónapokon át nyitva hagyta a tulajdonos önkormányzat, nem törődve az eső okozta károkkal.
Az önkormányzat által az utóbbi időben életveszélyesnek minősített házat – amelyben egyébként ezidáig a hegyvidéki adventi vásáron részt vevő erdélyi árusok szálltak meg telente – a civilek közül egy építész és egy statikus is megvizsgálta, az általuk kiadott szakvélemény szerint nem életveszélyes, felújítása műszakilag megoldható, ráadásul a tiltakozók becslése szerint ez nagyságrendileg feleakkora költséggel járna, mint a helyére tervezett új épület kivitelezése.
A lakossági fórumok másik nagy témája, a Törpe utca 2. és az önkormányzat közötti tér tervezett felújítása szorosan összefügg a lakosok utolsó nagy aggodalmával: a helyiek tartanak attól, hogy amennyiben egy ilyen nagy számú közönség befogadására alkalmas közösségi ház épül itt, az amúgy is szűkös – és a közeljövőben, a tér átépítésével tovább csökkenő – parkolóhelyek száma a továbbiakban nem lesz elegendő. Pokorni Zoltán polgármester – aki egyébként jó pár fórumon részt vett, és empatikusnak mutatkozott a lakossági kezdeményezéssel szemben – a tiltakozást figyelembe véve, a helyiek szempontjait is mérlegelendő úgy döntött, hogy különválasztja a két beruházást.
A fele-fele arányban kerületi, illetve fővárosi forrásból (összesen 300 millió forintból) megvalósuló Városháza tér építését már meg is kezdték. Mivel azonban a Törpe utca 2. alatti beruházás nem időhöz kötött és annak megvalósításához a meglévő 90 millió forinton felül még további 60-70 millió forintra lenne szükség (amelyet a tervek szerint a fővárostól kap meg az önkormányzat), Frank Jenő színpadias homlokzata talán még végignézheti az előtte fekvő tér újjászületését.
Az érte lobbizók addig is pikniket készültek szervezni a kertjében, hogy még több embert állítsanak ügyük és az öreg ház mellé. Erre kezdetben engedélyt is adott az önkormányzat – ki is tűzték a napot éppen szerdára –, de az egyeztetések utolsó fázisában, hétfőn végül mégis visszaléptek. Az általuk küldött levélben az áll, hogy nem piknikezéshez, hanem önkéntes munka végzéséhez járultak hozzá, hozzáteszik továbbá, hogy „minden, a kert rendbetételén kívüli tevékenységet (zene, kézműveskedés, székek kihelyezése) mellőzni szíveskedjenek”. A társadalmi munkában ráadásul mindössze 20 fő részvételét engedélyezték, biztos, ami biztos, nehogy tömegek gyűljenek össze a Törpe utca 2. előtt.
Mivel az épület méltó környezetét fontosnak tartják, a piknik szervezői élnek a lehetőséggel, így társadalmi munkában teszik rendbe a kertet ma 18 órától. A tervezett polgári találkozást, beszélgetést, zenét és kézműves programokat pedig későbbi időpontban, „hasonló bizonytalansági tényezőktől mentes körülmények között” fogják megrendezni, mert szerintük „egy itt lakókat szolgáló kulturális intézmény és városi közösségi tér megteremtését célzó fejlesztés alatt szükségszerűen figyelembe kell venni a civil véleményeket, hiszen fenntarthatóságuk függ az éltető, kezdeményező társadalmi bázistól”.
