Folyamatosan nő a hazánkból külföldre dolgozni járók aránya. Ők nem költöznek külföldre, hanem itthoni lakóhelyüket megtartva járnak át dolgozni a határon túlra. A KSH elemzése rámutat: miközben a két utolsó népszámlálás időpontja, 2001 és 2011 között a lakhelyétől eltérő településen dolgozó, belföldi ingázók száma csupán 30 százalékkal nőtt, addig a külföldre ingázó magyarok száma az 5,2-szeresére, 27 ezer főre emelkedett, és számuk azóta is meredeken nő. A legfeljebb egy évig külföldön tartózkodók vagy külföldön munkát vállalók aránya 2011 és 2014 között további 20 százalékponttal nőtt, számuk 2014-ben megközelítette a 100 ezer főt, míg három évvel korábban még 84 ezren voltak hasonló státusban.
A magyar foglalkoztatottak 2,1 százaléka ingázik vagy költözik átmenetileg, legfeljebb 1 évre külföldre munkavállalás céljából. A szomszédos országokkal összehasonlítva ez az arány jóval alacsonyabb a szlovákiai 5,8 százaléknál, kicsivel jobb a 2,9 százalékos romániai mutatónál, viszont sokkal rosszabb a szlovén 0,9 százalékos, az osztrák 1 százalékos vagy a szerb 1,1 százalékos aránynál.
Jellemzően Ausztriában dolgoznak (83 százalék) az ingázók a hazainál jóval magasabb bérszínvonal miatt. Főként a nyugati határszélen, ezen belül is a két országgal határos Győr-Moson-Sopron, valamint Vas megyében élnek. Ezeken kívül még a fővárosban, illetve a Pest és a Zala megyében élők között számottevő a határon túlra dolgozni járók aránya. A külföldre ingázók 88 százaléka személyautóval jár dolgozni, az utazás időtartama a munkavállalók közel háromnegyede számára legfeljebb egy órát vesz igénybe.
A külföldre ingázók döntő része a fiatalabbak közül kerül ki: 2011-ben 58 százalékuk fiatalabb volt 40 évesnél, legtöbbjük mind a férfiak, mind a nők körében a 30–39 évesek közül került ki. Az érintettek jellemzően az önálló egzisztencia megteremtését, a szakmai gyakorlat, illetve nyelvismeret megszerzését nevezik meg okként. Azok, akik már családot alapítottak, jólétük biztosítása, a gyermeknevelés könnyebbé tétele érdekében vállalják ezt a terhet.
Ezt az életformát nagyobb részben a férfiak vállalják, a külföldre ingázók 70 százaléka férfi. Ebben a körben is folyamatosan emelkedik ugyanakkor a nők száma: tíz év alatt számuk közel nyolcszorosára – mintegy nyolcezer főre – nőtt, így az ingázók között 20-ról 30 százalékra emelkedett. A határon túlra ingázók legnagyobb hányada (53 százaléka) házas, harmada pedig nőtlen vagy hajadon. A férfiak között jóval több a házas (57 százalék), mint a nőknél (44 százalék), utóbbiak körében azonban az elváltak képviseltek az átlagosnál számottevően nagyobb arányt. Az adatok azt mutatják, hogy a férfiakat – a hagyományos családfenntartó szerepből következően – a család mellett is nagyobb mobilitás jellemzi, míg a nők inkább gyermekükkel egyedül maradva, a jobb megélhetés reményében kelnek útra.
A magyarországi települések 42 százalékában élt legalább egy olyan foglalkoztatott, aki az osztrák munkaerőpiacon vállalt munkát. A férfiak között több az alacsonyabb végzettségű, jellemzően szakmunkás munkavállaló, míg a külföldre ingázó nők 44 százaléka érettségizett, 23 százaléka diplomás volt az utolsó népszámlálás idején. Összességében az ingázók 48 százaléka szakiskolát, szakmunkásképzőt végzett, egyharmada érettségizett, tizede diplomás, 7,2 százalékuk pedig legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Az elmúlt tíz évben ugyanakkor folyamatosan emelkedett az ingázók között a közép-, illetve a felsőfokú végzettségűek aránya: a külföldre járó, érettségivel rendelkező munkavállalók száma több mint hatszorosára, a diplomásoké közel tízszeresére emelkedett, így a legalább középfokú végzettségűek ma már a külföldre ingázók 49 százalékát teszik ki. A német nyelvet a külföldre ingázók hattizede beszéli.
Hiába nő azonban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező ingázók aránya, a magyaroknak továbbra is inkább az alacsonyabb végzettséget igénylő állások jutnak Ausztriában. A felkínált munkák jellege alapján elsősorban az érettségi nélküli, szakmai oklevéllel rendelkezőknek és a középiskolát végzetteknek szólnak. A magyarok által betöltött munkaköröket alapvetően befolyásolja az ingázás iránya is, ugyanis az Ausztriába járók között jóval kisebb a vezető vagy a kvalifikáltabb foglalkozásokat betöltők hányada, mint a többi szomszédos országban.
Az ingázók ezért nagyobb részben végeznek alacsonyabb képzettséget igénylő munkákat, mint a hazai munkavállalók. Az ingázók döntő része fizikai munkát végez külföldön. Az Ausztriába ingázók közel harmada ipari, építőipari, több mint ötöde kereskedelmi, szolgáltató munkakörben dolgozott. A harmadik legnagyobb csoport szakképzettséget nem igénylő feladatot látott el. A gépkezelők, összeszerelők, járművezetők az ingázók 12 százalékát képviselik.
Megváltozott az ingázó magyarok által preferált nemzetgazdasági ágak köre is: 2001-ben még kétharmaduk az iparban, az építőiparban és a vendéglátásban vállalt munkát, mára az ezekben az ágazatokban dolgozó magyarok aránya 50 százalék alá csökkent. Nőtt ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatás területén, illetve a háztartásokban végzett munkát vállaló magyarok aránya: az egészségügyi munkát végző, ingázó magyarok aránya 14-szeresére, a háztartási munkát végzőké pedig negyvenszeresére nőtt.
