Bár még mindig csapatostul voltak jelen a tábor bejáratánál és közvetlen közelében a rendőrök, a korábbi rendbontásnak tegnap már nyoma sem volt. A menedékkérő állomás környékén élők ennek ellenére nem nyugodtak. A nyolcvanas éveit taposó Papp Mihály azt mondta, régebbi keletű probléma a menekültek kérdése, de annyira még sosem mérgesedett el a helyzet, mint június 29-én délután.
– Olyan már korábban is történt, hogy a táborban jelenlévő őrökre rátámadtak, akkor is gázspray-vel fékezték meg a renitenseket. De hogy a kukákat az út közepére húzzák, és felgyújtsák? Hallatlan! Húsz éve megy a tanakodás arról, hogy mihez kezdjenek a rengeteg ideérkező menekülttel, Kósa Lajos már kezdeményezte a bezárást is korábban, de ez ugye nem történt meg. Ennyi idő arra viszont bőven elég volt, hogy a környékbeli ingatlanoknak lezuhanjon az ára – panaszkodott a nyugdíjas férfi. A debreceni Sámsoni út környéke valóban érdekes hangulatot áraszt magából, amit kevesen tudnak tolerálni. Gyakorlatilag minden sarkon menekültekből álló kis csoportok táboroznak. Egyesek a fák alatt heverészve cigarettáznak, némelyek békésen falatoznak.
Ennek az utcai életvitelnek egyik hozománya, hogy rengeteg a szemét a menekülttábor környékén, pedig állítólag folyamatosan járnak ki a köztisztasági munkások. Ottjártunkkor az egyik közeli kocsmában egy afrikai társaság italozott, nagy hangzavart keltve. Közben a bicikliúton folyamatosan jöttek-mentek a külföldiek. – Ez is bosszantó, az tény. De az sokkal jobban aggaszt, hogy rendszeresen követnek el bűncselekményeket. Egyik ismerősünk autójának az ablakát betörték, hogy kilopják belőle az értékeket. Szerencsére pont rajtakapták az illetőt – mesélte a tábortól mintegy 100 méterre élő Zsuzsa. Az asszony félelmetesnek írta le a hétfőn történt eseményeket: a harsányan skandáló tömeg hangja náluk is erősen hallatszott, a lángoló műanyag kukák kaparós szaga az egész környéket belepte, s közben látták, ahogy botokkal és kövekkel ostromolják az érkező kamionokat és autókat a menekültek.