Tömegek életét teszi tönkre az iszákosság

„Népegészségügyi katasztrófáról” beszélt a hazai alkoholhelyzet kapcsán a Magyar Nemzetnek nyilatkozó addiktológus konzultáns.

Több mint tizenöt éves praxisával Nagy Zsolt úgy látja, hogy a kialakult helyzet több dologgal is összefügg: részben a magyar társadalomban mélyen gyökerező ivási szokásokkal és magatartásformákkal. Ehhez kapcsolódik az is például, hogy az alkohol legális, így sokkal kisebb a szeszes italokkal kapcsolatban az emberek, különösen a fiatalok veszélyérzete, mint például a drogokkal szemben. A probléma másik jelentős összetevője – miként arra Zacher Gábor  is rámutatott –, hogy nincsen alkoholstratégiánk, ennek a hiányosságnak a pótlására ráadásul egyelőre nem látszik a politikai akarat. – Olyan, mintha nem vennénk tudomást a nappalinkban ülő elefántról – fejtette ki addiktológiai konzultáns. Nagy Zsolt, aki részt vett a 2013– 2020-as nemzeti drogellenes stratégia létrehozásában, rámutatott arra is: az elfogadott stratégia javaslatai között konkrétan szerepel, hogy sürgősen ki kell dolgozni egy nemzeti alkoholstratégiát is. Az tehát, hogy ez a mai napig nem történt meg, azt jelenti, súlyos mulasztásban van a kormány.

Arra a kérdésre, hogy mit kéne tartalmaznia egy alkoholstratégiának, a szakember kifejtette: egy ilyen stratégia egységes szemléleti keretet hozna létre, amelyen belül meghatározná a fontos tennivalókat számos területen a kínálat és a kereslet csökkentésétől kezdve a társadalom érzékenyítésén át az ittas vezetés megakadályozásáig. Ki kellene hogy terjedjen ezen kívül a különféle kezelési és ellátási formák összehangolására is.

Az egységes szemlélet része kellene hogy legyen annak az elfogadása is a társadalom és az orvosok részéről, hogy az alkoholizmus nem jellemprobléma, hanem betegség. Nagy Zsolt szerint különös ellentmondás, hogy míg a magyar társadalom egyszerre bátorítja és várja el az ivást az egyéntől, stigmatizálja és kirekeszti azokat, akik nem tudják kezelni az alkoholfogyasztásukat. Ez a legfőbb oka annak, hogy az alkoholistáknak végül csak töredéke kér segítséget. Pozitívumként említette azonban, hogy az ellátórendszeren belül fokozatosan kezd teret hódítani az az új szemlélet, amely már nem a gyógyszeres és kórházi kezelést tekinti az alkoholproblémák leküzdésének elsődleges eszközeként. Helyette egyfajta közösségi alapú, az önsegítés elvét szem előtt tartó, a beteg saját erőforrásaira építő, a felépülésre fókuszáló és a tartós józanságot megcélzó megoldásban hisz.

A Nyírő Gyula Kórházban ma már például ez a szemlélet van jelen. Nagy Zsolt szerint az új megközelítés azért is terjed lassan, mert a magyar társadalomra jellemző az úgynevezett tanult tehetetlenség, vagyis az a szemlélet, hogy mástól várjuk a problémáink megoldását. Egy uniós felmérés szerint például a magyarok kétharmada gondolja úgy, hogy az egészségügy feladata megoldani az alkoholproblémáját. Az addiktológiai konzultáns szerint ez azért is veszélyes, mert az alkoholizmus leküzdéséhez a beteg tevékeny közreműködésére van szükség, másképp igen szerény esélyekkel indul a felépülés útján. – Akinél egyszer kialakult a betegség, annak végleg le kell mondania a kedélyes poharazgatásról – nyomatékosította a szakember.