Tömegek életét teszi tönkre az iszákosság

„Népegészségügyi katasztrófáról” beszélt a hazai alkoholhelyzet kapcsán a Magyar Nemzetnek nyilatkozó addiktológus konzultáns.

Nagy Zsolt lapunknak rámutatott, friss és megbízható kutatás híján nincsen hiteles adat arra vonatkozóan, hogy hányan élnek ma Magyarországon alkoholproblémákkal. Optimista becslések szerint 600 ezer emberről lehet szó, a szakember szerint azonban az sem zárható ki, hogy az alkoholisták száma már most elérte itthon az egymilliót. Egyes vélemények szerint napjainkban Magyarországon a kórházi ágyak negyven százalékán olyan beteg fekszik, aki alkoholproblémájának valamilyen szövődménye miatt szorul ápolásra.

Pár éven belül egymillióra nőhet az alkoholisták száma a mostani 800 ezerről Magyarországon, mert „olyan utánpótlás-nevelés van, hogy a Puskás Ferenc Akadémia ahhoz képest kutyafüle” – fogalmazott tegnap Zacher Gábor. A toxikológus elmondása szerint évente 30 ezren halnak meg alkohollal kapcsolatos betegség miatt, és 2,5 millióra tehető az úgynevezett nagyivók száma, így szinte minden család érintett. A szakember minderről az állami televízió műsorában beszélt, majd lapunknak is nyilatkozott. Megkeresésünkre megerősítette pesszimista prognózisát, hozzátéve: a szakma képviselői régóta mondják, hogy égető szükség lenne nemzeti alkoholstratégiára. Zacher szavai alapján az alkoholizmus és a gyógyszerfüggőség mély szociológiai problémákban gyökerezik, ezt a megelőzésben is figyelembe kell venni. Jelentős szerepet játszik benne a mintakövetés, azaz milyen példát látnak maguk előtt a gyerekek.

– Idehaza az alkoholfogyasztás teljesen elfogadott, sok közegben egyenesen elvárt dolog. Iszunk, ha örülünk, iszunk, ha bánatunk van – fejtette ki a szakember. Nyomatékosította ugyanakkor, az alkoholizmus nem attól függ, mennyit iszik valaki, hanem attól, hogy az ivás szokásként mennyire ivódott bele az életébe. A toxikológus beszélt arról is, hogy a nagyivók száma nemcsak a felnőttek, hanem a kamaszok körében is nő.

Nagy Zsolt úgy látja, míg a drogok terén az elmúlt néhány évben hatalmas erőfeszítések történtek a megelőzés, a kezelés vonatkozásában is, mindeközben az alkoholizmus mostohagyerek maradt. Ez a szakember szerint azért is érthetetlen, mert a két probléma kéz a kézben jár, azzal a különbséggel, hogy az alkoholproblémákkal élők száma hússzorosa a drogfüggőséggel küszködőknek.

Több mint tizenöt éves praxisával Nagy Zsolt úgy látja, hogy a kialakult helyzet több dologgal is összefügg: részben a magyar társadalomban mélyen gyökerező ivási szokásokkal és magatartásformákkal. Ehhez kapcsolódik az is például, hogy az alkohol legális, így sokkal kisebb a szeszes italokkal kapcsolatban az emberek, különösen a fiatalok veszélyérzete, mint például a drogokkal szemben. A probléma másik jelentős összetevője – miként arra Zacher Gábor  is rámutatott –, hogy nincsen alkoholstratégiánk, ennek a hiányosságnak a pótlására ráadásul egyelőre nem látszik a politikai akarat. – Olyan, mintha nem vennénk tudomást a nappalinkban ülő elefántról – fejtette ki addiktológiai konzultáns. Nagy Zsolt, aki részt vett a 2013– 2020-as nemzeti drogellenes stratégia létrehozásában, rámutatott arra is: az elfogadott stratégia javaslatai között konkrétan szerepel, hogy sürgősen ki kell dolgozni egy nemzeti alkoholstratégiát is. Az tehát, hogy ez a mai napig nem történt meg, azt jelenti, súlyos mulasztásban van a kormány.

Arra a kérdésre, hogy mit kéne tartalmaznia egy alkoholstratégiának, a szakember kifejtette: egy ilyen stratégia egységes szemléleti keretet hozna létre, amelyen belül meghatározná a fontos tennivalókat számos területen a kínálat és a kereslet csökkentésétől kezdve a társadalom érzékenyítésén át az ittas vezetés megakadályozásáig. Ki kellene hogy terjedjen ezen kívül a különféle kezelési és ellátási formák összehangolására is.

Az egységes szemlélet része kellene hogy legyen annak az elfogadása is a társadalom és az orvosok részéről, hogy az alkoholizmus nem jellemprobléma, hanem betegség. Nagy Zsolt szerint különös ellentmondás, hogy míg a magyar társadalom egyszerre bátorítja és várja el az ivást az egyéntől, stigmatizálja és kirekeszti azokat, akik nem tudják kezelni az alkoholfogyasztásukat. Ez a legfőbb oka annak, hogy az alkoholistáknak végül csak töredéke kér segítséget. Pozitívumként említette azonban, hogy az ellátórendszeren belül fokozatosan kezd teret hódítani az az új szemlélet, amely már nem a gyógyszeres és kórházi kezelést tekinti az alkoholproblémák leküzdésének elsődleges eszközeként. Helyette egyfajta közösségi alapú, az önsegítés elvét szem előtt tartó, a beteg saját erőforrásaira építő, a felépülésre fókuszáló és a tartós józanságot megcélzó megoldásban hisz.

A Nyírő Gyula Kórházban ma már például ez a szemlélet van jelen. Nagy Zsolt szerint az új megközelítés azért is terjed lassan, mert a magyar társadalomra jellemző az úgynevezett tanult tehetetlenség, vagyis az a szemlélet, hogy mástól várjuk a problémáink megoldását. Egy uniós felmérés szerint például a magyarok kétharmada gondolja úgy, hogy az egészségügy feladata megoldani az alkoholproblémáját. Az addiktológiai konzultáns szerint ez azért is veszélyes, mert az alkoholizmus leküzdéséhez a beteg tevékeny közreműködésére van szükség, másképp igen szerény esélyekkel indul a felépülés útján. – Akinél egyszer kialakult a betegség, annak végleg le kell mondania a kedélyes poharazgatásról – nyomatékosította a szakember.