Bogárdi Szabó István húsvétvasárnapi igehirdetésében húsvét történetét felelevenítve szólt arról, hogy Jézus feltámadására a tanítványok első válasza az elzárkózás volt, nem hittek, de Jézus „csodálatos szeretettel vezeti őket bizonyosságra”.
Ez döntő pillanat volt; „kilépni a strukturált reménytelenségből az Isten által megnyitott jövendőbe. (...) Megérezni, hogy Jézus feltámadása érvényessé tette a kereszten hozott áldozatát, és Isten szent engeszteléssel öleli magához az embert” – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István.
A mai kor keresztényeiről azt mondta: könnyű őket szétszórni, nem kapnak védelmet, ma ők a csüggesztő leszólások, a cinizmus, az üldözés és a terror céltáblái.
„A hatalmasok pedig (...) széttárják kezüket, a vállukat vonogatják, tehetetlennek mondják magukat, mossák kezeiket, mint Pilátus, máskor (...) meg a kezüket dörzsölik” – fogalmazott Bogárdi Szabó István.
Könnyű tehát szétszéledni, és a mai keresztények éppen olyanok, mint egykor a tanítványok, akik először nem hittek – mondta a püspök.
Bogárdi Szabó István kiemelte: a mai Krisztus-követők között is voltak hitetlenek, csoda elől menekülők, de Krisztus hatalma által bennük is megkezdődött egy másik élet.
Hinni annak a tudomásulvételét jelenti, hogy Istené a végső szó, és ez csodálatos, mert Isten igazmondó, vagyis az irgalom győzedelmeskedik – mondta a püspök, hozzátéve: „a gyűlölet, a bűn, a halál, az elveszés ideje mind-mind meg van számlálva”.
A húsvétvasárnapi istentisztelet úrvacsoraosztással fejeződött be.
