Szegényedtek a csonka családok

Fejenként 33 ezer forinttal jártak rosszabbul az egyszülős háztartásokban.

A legnagyobb jövedelmi hátrányban továbbra is az egyszülős, valamint a három- vagy annál több gyermekes háztartások élnek, ám míg a nagycsaládok helyzete javult, a csonka családok életszínvonala jelentősen romlott 2014-ben. A három vagy több gyermeket nevelő háztartások egy főre jutó nettó átlagjövedelme 663 ezer forintot tett ki, ez 32 ezerrel meghaladta az egy évvel korábbit, viszont az országos átlagnál így is több mint 400 ezer forinttal kevesebb volt. Az egyszülős családok fejenként 750 ezer forintból gazdálkodhattak egy év alatt, ez az országos átlag 68 százaléka. Ez az egy háztartástípus, ahol 2013-hoz képest csökkent az egy főre jutó jövedelem, ráadásul jelentősen, 4,9 százalékkal. A csonka családok helyzetének jelentős romlása mögött többek között az áll, hogy a családpolitikai intézkedések nem támogatják kiemelten ezeket a háztartásokat, holott itt kettő helyett egyetlen szülőnek kell eltartania a családot. A gyermekét egyedül nevelő szülőnek forintra ugyanakkora adókedvezmény jár, mint azokban a családokban, ahol ketten keresnek, a családi pótlék pedig havonta a gyermekek számától függően fejenként maximum 1000-1500 forinttal több, mint a kétszülős háztartásokban.

A gyermektelen háztartások egy főre vetített átlagos jövedelmi színvonala egyébként 22,9 százalékkal magasabb az országos átlagnál, ezekben 1,352 millió forint jut évente egy főre. A nyugdíjas háztartások egy főre jutó éves nettó átlagos jövedelme 1,245 millió forint volt, ami 13 százalékkal, 145 ezer forinttal magasabb az országos átlagnál.

A KSH vizsgálta azt is, hányan számítanak hazánkban szegénynek. Az Európai Unióban elfogadott konvenció szerint a szegénységi küszöb az adott országra vonatkozó átlagjövedelem 60 százalékának megfelelő összeg, az ennél alacsonyabb jövedelműek számítanak szegénynek. Hazánkban 2014-ben a szegénységi küszöb – az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan – 844 ezer forint volt, 40 ezer forinttal magasabb, mint 2013-ban. A teljes népesség 14,9 százaléka, azaz 1,4 millió fő volt relatív jövedelmi szegény, ez 2013-hoz képest minimális, 0,1 százalékpontos csökkenés. A jelentés rámutat: a jövedelmi szegénység kockázatát leginkább a munkaerő-piaci aktivitás és a gyermekvállalás befolyásolja. A munkanélküliek 54 százaléka számít szegénynek, de ennél sokkal aggasztóbb, hogy az egyszülős családok 37,5 százaléka szegény. 2013-ban még csak 32,4 volt ez az arány, vagyis egyetlen év alatt csonka családok ezrei csúsztak a szegénységi küszöb alá. Az összes gyermekes család esetében egyébként a szegénységi arány 18,9 százalék, négy százalékponttal magasabb az átlagnál. A nyugdíjasok öt, a gyermektelen háztartások 10,5 százaléka számít szegénynek.

Az elemzők azt is megnézték, hogy nőtt-e a jövedelmi különbség a társadalom egyes rétegei között. Az adatok szerint valamennyi jövedelmi ötöd helyzete javult, de nem egyenlő mértékben: a legjobban a középső ötödben élők jövedelme emelkedett, ők 6,4 százalékkal gazdálkodhattak több pénzből, mint egy évvel korábban, eközben azonban a legalsó ötödben csupán 2, a legfelsőben élők jövedelme pedig 3,1 százalékkal emelkedett, vagyis tovább nőtt az amúgy is nagy szakadék a társadalom két széle között. A hazai jövedelemeloszlás egyenetlenségének növekedését mutatja, hogy a legalsó és legfelső ötödbe tartozó háztartások nettó jövedelme között a különbség 2015-ben 5,1-szeres, míg 2010-ben még csak 4,6-szeres volt. A legalsó ötödbe tartozók egy főre jutó éves nettó jövedelme 417 ezer forint volt, vagyis az érintett családok havonta fejenként 34 800 forintból gazdálkodhattak. A legfelső ötödhöz tartozó családokban ezzel szemben minden egyes családtagra 2,13 millió forint jutott, azaz havonta fejenként 177 500 forinttal rendelkezhettek. A legalsó ötödbe tartozók bevételének négytizede társadalmi jövedelemből (családtámogatásból, munkanélküli-ellátásból, szociális és társadalmi ellátásból vagy nyugdíjból) származott, míg ez az arány a legtehetősebbek esetében csupán 25 százalék volt.

A KSH vizsgálta még, hogyan alakul a háztartások jövedelme az ország egyes településtípusaiban: az adatok azt mutatják, hogy a településhierarchiában lefelé haladva az egy főre jutó átlagjövedelem egyre kisebb. Kiemelkedően magas a jövedelmi színvonal Budapesten, itt fejenként az országos átlag 132 százalékából (1,42 millió forint) gazdálkodhatnak a háztartások, de a lakosság közel ötödét képviselő megyei jogú városokban is az átlagnál kilenc százalékkal több (1,199 millió forint) jut egy főre. Az egy főre eső átlagos jövedelem a népesség közel harmadát képviselő kisvárosokban azonban már csak alig több mint egymillió forint, míg a községekben 923 ezer, 16 százalékkal kevesebb az országos átlagnál. A lakosság közel harmada falun él.