Másrészt kiderült az is, hogy be sem volt jelentve, amikor egészségkárosodása következtében leszázalékolták, és kézhez kapta első rokkantnyugdíját. Innentől kezdve pedig családja is magára hagyta. Felesége elvált tőle, négy gyermeke megpróbálta betenni egy öregek otthonába úgy, hogy élettársa sorsával nem törődtek volna. Többször is megjegyzi, hogy „amikor még milliomos volt”, akkor számítottak rá a családtagjai, de ma már nem törődnek vele.
– Felőlük akár utcára is kerülhettem volna – szól bele beszélgetésünkbe Kiss Borbála. Kettejük havi jövedelme összesen 98 ezer forint, hónapról hónapra élnek, sokszor hitelbe vásárolnak a hó végén. Ehhez is mosolyogva toldja hozzá, hogy „régen bezzeg még nekem tartoztak”.
– Vagy eszünk, vagy fázunk – mondja Kaposi Ferenc beletörődve, majd a vaskályhára mutat. Még azt is hitelbe vették, ahogy a tört rugójú ágyukra vásárolt matracot is. Vásároltak egyébként egy termékbemutatón „aloe verás” ágyneműt is: kifizettek érte egy kisebb vagyont, és még csak nem is segített a gondjaikon. Nyírparasznyán sem segít rajtuk senki, Kaposi Ferenc szerint azért, mert „akinek egy fillérrel több van, mint az átlagnak, az úgy vigyáz rá, mint az életére”.
– Tudjuk, hogy még ősz sincs, de sajnos olyan helyzetben vagyunk, hogy köszönettel elfogadjuk a tűzifát is – mondja Kiss Borbála. De ahogy a levelükben írják, nagy segítség lenne számukra szinte bármi, akár a tartós élelmiszer. És persze a vaságy is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!