A politikai elemzőknek feladja a leckét annak megválaszolása, hosszabb távon ki profitálhat a Jobbik elnökének keddi mesterhúzásából. Első hallásra Vona Gábor részéről remek politikai taktikának tűnhetett Orbán Viktor látszólagos csapdahelyzetbe szorítása. Lévén a legnagyobb ellenzéki párt óriási sikerként könyvelhetné el, ha az ő nyomására lenne kénytelen felfüggeszteni a kormány az amúgy is terhes és botrányos letelepedésikötvény-ügyleteket. Csakhogy a kezdeti elbizonytalanodás után – a miniszterelnök megfontolja a javaslatot – másnap megtörtént az első ellencsapás. Látható, a kormányzati kommunikáció mostantól a Jobbikra próbálja ráhúzni a hazaáruló köntöst, és bármilyen furcsa, ehhez éppen Brüsszeltől kaphat segítséget. Amennyiben ugyanis az európai intézményrendszer ragaszkodik a kvóták rendszeréhez, vagy a migránsok bármiféle elosztásához, akkor a Fidesz nyugodtan mutogathat a Jobbikra, mondván: lám, miattuk nem ment át az alaptörvény módosítása. A gépezet erejét ismerve pedig nem lehet kétséges, a közvélemény előtt sikerülni fog elhomályosítani azt a tényt, hogy eredetileg a Jobbik javasolta alkotmányos szinten rögzíteni: Magyarország nem fogad be tömegesen bevándorlókat.
A kormányzati offshore-bizniszről ugyanakkor időről időre újabb kínos részletek derülnek ki. Mint legutóbb megírtuk, úgy tűnik, néhány éve egyesek igen jól értesültek lehettek, amikor már a vonatkozó törvény hatálybalépése előtt – 2012. december elején – letelepedésikötvény-forgalmazó céget alapítottak Hongkongban. Pedig ilyen vállalkozást csak a magyar kötvény értékesítésére lehetett létrehozni.
Vagyis az ügy egyre kínosabb. Kormányzati körökből úgy tudjuk: Rogán Antalt többször is sikerült kihozniuk a sodrából azoknak a kommunikációért felelős minisztériumi munkatársaknak, akik arról érdeklődtek tőle, miként kezeljék a kötvénybizniszről kényes kérdéseket feltevő újságírókat. Ha az ügyleteket beszüntetnék, a kormányzat arra biztosan nagyon ügyelne, hogy a lépés semmiképpen se legyen a Jobbik sikereként elkönyvelhető.
