„Felmerült bennem, hogy segíteni kellene a rendőrnek, mert felháborított, hogy valaki Magyarországon az eljáró rendőr elől elfut. De ez csak átfutott az agyamon, aztán rájöttem, hogy nem ez a feladatom, és tettem tovább a dolgomat” – vallotta videotelefonon a vele szemben első fokon eljáró Szegedi Járásbíróságnak László Petra azzal a migráns férfival kapcsolatban, aki gyermekével karján futott felé Röszkénél 2015 szeptemberében, mikor az operatőr a vád szerint megpróbálta elgáncsolni.
Első rendőrségi vallomásában elismerte a gáncsolást, később került elő olyan videofelvétel, amelyen látszik, hogy a lába nem érte el a férfit, aki nem miatta esett el, már korábban elvesztette egyensúlyát. Az ellentmondást azzal indokolta, hogy részben nem emlékezett a helyszínen történtekre.
„Csak a közzétett felvételekről tudtam meg, hogy mit tettem. Amikor a rendőrségen megmutatták, szinte oda sem mertem nézni” – mondta.
„Napokig nem is voltam önmagam” – folytatta sírva a vádlott, hozzátéve, egész élete összedőlt, egyik napról a másikra közszereplővé vált, kirúgták, gyűlöletkampány indult ellene.
Utálói kör alakult ellene a Facebookon, a világ minden tájáról kapta a fenyegető, gyalázkodó üzeneteket – mondta a védő ügyfeléről.
Videotelefonon hallgatták meg
Az életveszélyes fenyegetések miatt a rendőrség már cselekménye után röviddel elrendelte László Petra személyi védelmét. Ugyanezek indokolták, hogy a bíróság engedélyezte, a mostani tárgyaláson ne legyen jelen a vádlott, akit ismeretlen településről, egy elkülönített igazságügyi helyiségből videotelefonon hallgattak meg. A hallgatóság nem lehetett jelen, amikor körülményeiről, például jelenlegi munkájáról kérdezték, hogy illetéktelenek számára ne derüljön ki, hol él.
László Petra szerint a gáncsoló mozdulat előtt, a rúgások alkalmával félelemből, védekezés gyanánt cselekedett, amikor a gyűjtőponton a migránsok áttörték a rendőrsorfalat. „Óriási üvöltözés volt, úgy éreztem, hogy nekem jönnek. Azt láttam, hogy több százan rohannak felém, nagyon félelmetes volt, úgy éreztem, el fognak taposni. Csak azt akartam, hogy ne érjenek hozzám, ne lökjenek fel. A lábammal akartam őket távol tartani” – emlékezett vissza, később hozzátéve, hogy ha nem lett volna nála kamera, a karját tette volna ki.