Szent Pál lenne a legnagyobb okostelefon-használó

Ha az emberek folyton a telefonjukat bújják, akkor azon keresztül kell eljuttatni hozzájuk az igét.

– Amikor a fiatalok reggel felébrednek, mit vesznek először a kezükbe? – teszi fel a kérdést Horváth István Sándor zalalövői plébános. – Természetesen a telefont. Lehet, hogy az idősebbek közt akadnak, akik szerint ez borzasztó, és tenni kell ellene, de álljunk csak meg! Van egy fontos információnk a mai fiatal szokásairól. Tudjuk, hogy átfutja a Facebookot, a Twittert, megnézi, kapott-e lájkokat, azaz megnézi, szeretik-e. Mindeközben kezében tartja a készüléket. Ha ezt tudom, akkor nem arra kell-e törekednem, hogy erre az eszközre tegyem oda Krisztus örömhírét és az imádságot? Ha ez sikerül, és esetleg elolvassa, meghallgatja, megtettem a magam kötelességét. Utána nyugodtan nézheti, amit szokott, a Jóisten már valamit a lelkébe csepegtetett. Ha ezt a lehetőséget nem használjuk ki, bűnt követünk el.

A zalalövői plébánia impozáns épületében beszélgetünk. Ha jobban megnézzük, ennek a megújulása is a tizenhárom évvel ezelőtt született korszakalkotó ötletnek köszönhető; de hogy milyen hatásai lehetnek Isten naponta a virtuális térben terjesztett igéjének, arra még visszatérünk.

Hogy honnan jött a digitális evangelizáció ötlete, már István atya sem tudja. Elmondása szerint papként mindig is azt tartotta hivatásának, hogy a krisztusi örömhírt átadja. Ennek szellemében állt ki a szószékre is. Az internet megjelenése azonban kiszélesítette az igehirdetés terepét, Horváth István Sándor pedig felismerte a benne rejlő lehetőséget. Ekkor még úgy állt hozzá, érdemes egy kísérletet tenni, vajon lehet-e Krisztus evangéliumát ezen a fórumon hirdetni. Így indult el az e-vangéliumi levelezőlista 2004. július 9-én.

Ekkor még csak a hirtelen jött ötletet próbálták ki egy informatikus barátja segítségével, és a listára is csak néhány ismerős került fel, akik önként hozzájárultak ehhez. Nem szerepelt az ímélekben más, csak az evangélium, hamarosan mégis továbbítani kezdték ezeket a leveleket, akik megkapták.

– Eltelt fél év, gondoltam, jó lenne minőségi lépést tenni előre. Kerestem az új utakat, nem értem be annyival, hogy létrejött a rendszer. Úgy éreztem, jó, ha minél többen olvassák az evangéliumot, de hogy biztosan értsék is, érdemes esetleg kis magyarázatot adni, kérdéseket ébreszteni bennük. Nem az a vágy vezérelt, hogy a saját véleményemet, a korábban elsajátított teológiai tudásomat átadjam, inkább érzékeltetni akartam, hogy érdemes elmélyülni ezekben a szövegekben. Ezt egészítettük ki végül még egy imádsággal is. Így már szinte teljesnek mondható a „lelki csomag”. Én is a történet ezen fázisában döbbentem rá, hogy érdemes komolyabban venni a kezdeményezést.

Kérdésünkre – célja inkább az-e, hogy térítsen, vagy talán a már hívőket erősítse – azt feleli, az e-vangélium mindkét célt szolgálja, nem szeretné leszűkíteni egyikre sem. Elmondása szerint úgy kívánja továbbítani Isten üzenetét, mint egy kristálytiszta vízcseppet, amelyből mindennap be-becsepegtet az ember lelkébe.

– Kár is lenne őket nyakon önteni, elég egy kicsi csepp, hogy rátaláljanak az Isten igazságára, és arra, hogyan érdemes keresztény emberként élni.

Számos visszajelzést kapott olyanoktól is, akik meg sem voltak keresztelve, csak véletlenül bukkantak rá a honlapra, és valami megfogta őket. Hamarosan felkerestek környezetükben egy papot vagy bárkit, aki tudott segíteni a döntésükben.

– Voltak többen is, akik hozzám jöttek el megkeresztelkedni – mondja. – Valahol belebotlottak az e-vangéliumba, bekapcsolódtak egy keresztény közösségbe, felkészültek a saját plébániájukon, és amikor elérkezettnek látták az időt, nálam vették magukhoz a szentséget.

István atya büszke, de szerény is. Úgy látja, amit tizenhárom év alatt sikerült felépítenie, abban nincsen semmi rendkívüli. Egyszerű papnak tartja magát, aki vidéken szolgál, és próbálja azt tenni, ami a feladata.

– Megpróbálok a hivatásomnak megfelelően élni, odafigyelve az emberek lelki igényeire. Ehhez pedig felhasználom a technika nyújtotta lehetőségeket. A levelezőrendszer után létrehoztuk az evangelium365.hu honlapot, ahol vissza is lehet keresni a korábbi üzeneteket.

Ahogy telt az idő, egyre többen kérték, hogy ne csak olvasni lehessen a mindennapi lelki útravalót, de meghallgatni is. Amikor ez felmerült, Horváth István Sándor és segítői sem gondoltak arra, mindez mekkora segítség lesz a látássérülteknek. Később létrejött egy levelezőlista csak nekik, amelyről a jól látók nem is tudnak. Ebben csak a linket küldik el az érintetteknek, és arra kattintva hallgathatják meg az adott napi részletet azok, akik egyáltalán nem vagy gyengén látnak.

A fejlesztések története ezzel még nem ért véget, néhány éve beköszöntött az okostelefonok világa.

– Ettől sem ijedtünk meg, inkább azt a kérdést tettük fel, használhatjuk-e céljainkra. Ha egyelőre nincs a világon olyan pap, aki alkalmazást készített volna okostelefonra, miért ne lehetnénk mi az elsők?

Talán föntről rendezték így, de épp ekkor szólal meg a telefonja. Miután leteszi, muszáj nekiszegeznünk a kérdést, telepítette-e az általa fejlesztett alkalmazást. A válasz magabiztos igen, sőt kiderül, kénytelen volt régi nyomógombos telefonját mindjárt két érintőképernyősre cserélnie, mert az Android és az iOS egészen más rendszer, mindkettő fejlesztését követnie kellett valahogy.

Külföldön is útnak indultak hasonló kezdeményezések, nem kizárt, hogy ezek a magyar példa hatására is születtek, ugyanis a Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano lelkes hangú anyagban számolt be a vállalkozásról. Amerikában például kétszáz fős csapat hat nyelven készíti az üzeneteket. Munkájukat püspökök, bíborosok is segítik. Németországban hárommillió eurós költségvetésből épült fel az, ami nálunk önerőből, és ott az elmélkedések, imák korábbi szerzők már meglévő szövegeiből kerülnek ki. Ennyire összetett vállalkozás, amelynek része levelezőlista, mobilalkalmazás, gyengén látóknak szóló levelezőlista, máshol a mai napig nincsen.

Ne feledkezzünk meg a könyvkiadásról sem. Azoknak, akik esetleg idegenkednek a technika nyújtotta platformoktól, könyv alakban is megjelennek az evangéliumi részletek, magyarázatok és imák. Adventre el szokott készülni a következő év minden egyes napját tartalmazó kötet. István atya nem ismétli a korábbi evangéliumi részletekhez írott elmélkedéseit, hanem évente frissíti őket.

– Rossz üzenet volna. Papként nekem is fejlődnöm kell lelkileg. Az evangélium irodalma rendkívül gazdag, könyvtárakat tölt meg az értelmezése. Én nem Szentírás-tudós, csak egyszerű pap vagyok. Igyekszem odafigyelni, mit üzen a Jóisten.

A könyvekből származó bevétel nagyjából fedezi a működés költségeit. Az „Evangélium 365” minden szolgáltatása ingyenes. Ugyanakkor Horváth István Sándorén kívül még nyolc család munkája áll a szolgálat mögött. Az „elektronikus hívek” is szívesen adakoznak, így újulhatott meg a templom és a hozzá tartozó plébánia. Előbbi falai István atya szerint korábban kórteremre vagy vasúti váróra emlékeztettek. A fehér, áttetsző ablakokat szép sorjában díszes ólomüvegek váltják fel, és renoválták a szentélyt is az oltárral együtt. A plébánia melletti romos, bontásra ítélt épületet is sikerült megszerezni, a helyén már majdnem átadásra készen áll a Szent Márton-ház. A település közösségi épülete lesz ez, ide kerülnek át a templomból a liturgiához közvetlenül nem kapcsolódó programok. Mivel a katolikus plébánia tárgyalótermében tartja istentiszteleteit az evangélikus lelkész, az új házba már olyan helyiséget is terveztek, amely ennek a célnak szintén megfelel. A házban két apartman is készül, amelyhez az atya kölcsönözhető kerékpárokat társítana, ezzel nyújtva tartalmas pihenést az Őrségbe készülőknek. Az e-vangéliumi levelezőlistán mindenkit csak egy négyzetméternyi építés, festés, burkolás támogatására kért, így is összejött a szükséges pénz.

Élő kenyér címen misekalauzt készít gyerekeknek és fiataloknak, ezekből a kiadványokból mindig bőségesen jut Kárpátaljára is, ahol szegény sorsú gyerekeket is támogat a zalalövői plébánia.

A fejlesztéseknek nincs végük. Két héttel ezelőtt kezdték el és húsvétra szeretnék befejezni a mobilalkalmazások negyedik verzióját. Ezúttal az imafunkcióra figyelnek oda megkülönböztetetten, igyekeznek az alkalmazásnak ezt a részét kidomborítani. Vaskos, offline módban is használható imagyűjtemény kerül bele, és aki egy adott lelkiállapot alapján keres, aszerint is kaphat imákat.

István atya nem győzi hangsúlyozni, hogy sok minden van, amit ez a fajta lelki táplálkozás nem helyettesíthet, ilyen a miselátogatás, a szentgyónás, a szentáldozás, de ez nem is célja. Inkább szeretné elindítani az embereket a templom felé. A napi üzenetek pedig követik az egyház liturgiáját.

– Mindennap ugyanaz az evangélium jelenik meg, amelyet a világ bármely katolikus templomába betérve hallana az illető. Van, aki nem is tud róla, de bevezettük az egyház mindennapi, nagy imádkozó közösségébe.

A napi evangéliumot negyvenezren kapják ímélben, hetvennégy százalékuk naponta olvassa őket. Legalább ekkora a honlapok látogatottsága. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy hány könyvet rendelnek, akkor százezer fölött van azok száma, akik naponta olvassák az üzeneteket.

– Akinek van lelki igénye az ilyesmire, az rátalál, aki rátalál, az pedig továbbadja. A reklám szóba sem kerül. Annak idején Szent Pál hasonlóképpen indult el a pogány népek felé, mindvégig írva leveleit. Ma ő lenne a legnagyobb okostelefon-használó és -alkalmazásfejlesztő. Aki érti, mit jelent az, hogy evangelizáció, az nem zárkózhat el a technika fejlődése elől.

Rendszeresen érkeznek visszajelzések is. Akad, aki csak őszintén megírja: már negyven éve próbálja ránevelni magát arra, hogy mindennap olvassa a Szentírást, de a rendszer hiánya miatt eddig nem ment. Van, aki távol él, de úgy intézi az útjait, hogy húsvétkor, adventben Zalalövőn végezze el a szentgyónást. Egy Hongkongban élő olvasó pedig azzal kereste fel István atyát, hogy távoli munkájában az e-vangélium az egyetlen kötelék, amely napi szinten a magyar nyelvhez fűzi.

Ennyi pont elég is, hogy hazafelé tartva mobilunkat új alkalmazással gazdagítsuk. Elvégre nem tudhatjuk, Isten mikor hív.