Kiadná a lakását egy menekültcsaládnak?

A befogadóközpontokból kikerülő menekültek az utcán találják magukat. Állami segítségre alig számíthatnak.

A Kalunba Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft., amelyet a Református Missziói Központ –Menekültmisszióval dolgozó szakemberek alapítottak 2014-ben, a nehéz szociális helyzetbe került menekültek, oltalmazottak segítésével foglalkozik. A Kalunba az integrációban, a lakásbérlésben, a nyelvtanulásban, az oktatásban és a munkakeresésben is segédkezik ügyfeleinek, akik egyébként nemcsak a menekültek köréből kerülnek ki, hanem más, Magyarországon jogszerűen tartózkodó (nem uniós országból érkező) külföldiek is lehetnek. Ezzel nagyjából azt a munkát viszik és fejlesztik tovább, amelyet korábban egyházi kereteken belül végeztek. Egy közösségi teret is működtetnek a Blaha Lujza tér közelében, ahol több teremben is oktatják a magyar nyelvet. 

Acsai Balázs, a Kalunba egyik alapítója lapunknak arról beszélt, hogy a korábbi, integrációs szerződésre alapuló rendszer megszüntetése önmagában nem baj, mert előnyei mellett komoly problémákkal is küzdött. Nem biztosított nyelvoktatást és nem ösztönzött munkavállalásra, ráadásul rátolta az integráció felelősségét az önkormányzati családsegítő szervezetekre, amelyek nem voltak erre felkészülve. A megszűnésével elpárolgott a menekültek hamis biztonságérzete, ezért igyekeznek minél hamarabb munkát keresni.

Kanizsai-Nagy Dóra, a szervezet másik alapítója szerint nem indulnak rossz esélyekkel a külföldről érkezők, mivel jelenleg komoly munkaerőhiány van az országban, és a cégek az ügyfeleiket is felszívják. Kanizsai-Nagy szerint a korábbi rendszer előnye az volt, hogy a menekültek türelmi időt kaptak, így volt lehetőségük nyelvet tanulni. Ma erre nincs lehetőség, rögtön munkába kell állniuk. Az új rendszer másik hátránya az, hogy a státust tíz évre megkapó menekültek helyzetét háromévente felülvizsgálják. Ez pedig pont az az időtáv, amely alatt valaki be tud illeszkedni. A bizonytalanság azonban megnehezítheti az integrációt.

A kormányzati kommunikáció nyomán felkorbácsolódott érzelmek sem segítenek. A menekültek lakásbérlésében aktív szerepet vállaló Kalunba vezetői például megemlítik, hogy a kvótareferendumot felvezető kampány alatt nagyon nehéz volt kiadó albérletet találniuk ügyfeleiknek: gyakran korábbi ügyfeleik adták ki nekik az elmúlt években vásárolt lakásaikat. Olyanok is akadtak, akiket aztán az ingatlanban atrocitások értek. Egy ügyfelüknek például berúgták az ajtaját. Onnan gyorsan sikerült elköltöznie, de egy kisgyerekes családot egy évig zaklatott egy különösen feltüzelt szomszéd. Pedig mindig igyekeznek hangsúlyozni, hogy itt olyan külföldiekről van szó, akik az állam döntése alapján is menekültnek számítanak, és minden tapasztalat szerint sokkal inkább ügyelnek a szabályok betartására, mint az átlagpolgárok. De az utóbbi időben egyébként a hivatalokban is éreznek egyfajta ellenállást a menekültek ügyeiben: a tajszámok kiadását például alig tudják elintézni. 

Kováts András szerint a kormányzati hozzáállással az a baj, hogy az illegálisan belépők mellett azokat is elriasztja, akik szabályozott keretek között, tanulni, befektetni vagy vállalkozni érkeznének az országba, mivel egy kalap alá vesz minden külföldit.

De nem csak a kialakuló hangulat miatt problémás a kormány tevékenysége. – A határkerítéssel együtt tudunk élni; sőt sokszor elmondtam már, hogy támogatni is tudjuk, ha az egy komplex, átgondolt és minden elemében megfelelően funkcionáló migrációs rendszer része – mondja Kováts, hozzátéve: sokkal nagyobb probléma, hogy a kormány nem állt meg itt, és szigorításaival a már státussal bíró külföldiek és a velük foglalkozó segítők helyzetét is megnehezíti. – Kell egy vízió arról, hogy milyen országot, milyen Európát akarunk, de a szakmai vita hiánya, illetve a meglévő, működő rendszerek leépítése az integrációban nem jó út – mondja. Szerinte a civilekre azért nem kellene ráhúzni a vizes lepedőt, mert ennyi erővel egy menekültügyi ügyintézőre vagy egy határőrre is rá lehetne sütni, hogy munkájával a kárhoztatott migrációt támogatja.

Acsai Balázs szerint menekültügyi területen is komoly feszültségeket okoz a kormány civilellenes kampánya, még úgy is, hogy a civilek szerepének nem csak pozitív vetületei vannak. Szerinte mindkét oldalról hiányzik a partnerségre való törekvés. Acsai dolgozott a bevándorlási hivatalnál is, így mindkét oldalról megtapasztalta a rendszert: szerinte jó megoldások csak akkor születhetnek, ha mindenki hajlandó egyfajta közös gondolkodásra. Erre szerinte nemcsak az állami, de a civil oldalról sincs hajlandóság, így a mostani helyzet kialakulásáért mindenki felelős. Kováts András szerint való igaz: sok esetben problémát jelent a konfrontatív hozzáállás a civilek részéről, azt azonban látni kell, hogy a civilek nem egy súlycsoportban játszanak az állammal. Szerinte az így kialakult helyzetben az államnak lényegesen nagyobb a felelőssége.